Az Otagoi Egyetem kutatói Dr. Robin Taylor vezetésével 30 asztmás nő bevonásával végezték vizsgálatukat. A betegeket három csoportba - normál testsúlyú, túlsúlyos és kövér - osztották testtömegindexük alapján. Minden beteggel metakolint lélegeztettek be, mely mesterségesen képes asztmás rohamot provokálni. A metakolin hatására minden csoportban hasonló mértékben szűkültek be a hörgők, ám a kövér betegek légzésfunkciós értékei lettek a legrosszabbak. A kilégzés után a tüdőben maradó levegőmennyiség, az ún. funkcionális reziduális kapacitás (FRC) náluk nőtt a legnagyobb mértékben, míg a belégzési kapacitás (IC) az ő esetükben csökkent leginkább. "Ez azt jelenti - magyarázta eredményeiket Dr. Taylor - hogy a kövér betegek számára egy-egy asztmás roham súlyosabb légzési nehézségeket okoz, mint a normál testsúlyú páciensek esetében."
Az asztmás roham alatt a tüdőben felhalmozódik a levegő, melyet a beteg képtelen kilélegezni. Ezt jelenséget szaknyelven dinamikus hiperinflációnak nevezik. Úgy tűnik tehát, hogy az elhízott betegek esetében nagyobb mértékű a dinamikus hiperinfláció, pedig Dr. Taylorék épp az ellenkezőjére számítottak, mondván a vastagabb mellkas védő hatású lehet. A másik meglepő eredmény, hogy a kövér betegek roham előtti értékei jobbak voltak normál súlyú társaik paramétereinél, ami azt is jelenti, hogy a hagyományos légzésfunkciós vizsgálat nem megfelelő a betegség súlyosságának megállapítására túlsúlyos betegek esetében.
Dr. Taylor és munkatársai az American Journal of Respiratory and Critical Care Medicine májusi számában tették közzé vizsgálatuk eredményeit, melyek magyarázzák, hogy miért van szükség túlsúlyos asztmások esetében több kezelésre. A jövőben a kutatócsoport több beteg vizsgálatát tervezi, hogy megbízható következtetéseket tudjanak levonni, mivel ez egyelőre az alacsony esetszám miatt nem lehetséges.
Forrás:
Medipress hírszolgálat
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
