Évente másfélmillió honfitársunk ül repülőre, és mind többen választanak közülük tengerentúli célpontokat. A sokórás repülőút a légitársaságok vonzó hirdetései ellenére az esetek többségében mindennek mondható, csak kényelmesnek nem. A jelentős légnyomás-különbségek és a tartós mozdulatlanság az "üléshez kötöttség" sokkal jobban igénybe veszi szervezetünket, mint azt gondolnánk. A múló kényelmetlenségeken kívül vannak súlyosabb kockázatok is, amelyek megfelelő felkészüléssel elkerülhetők vagy mérsékelhetők, bizonyos esetekben azonban jobb lemondani a repülésről.
Tiltakozik a fül
Az egyik legérzékenyebb szervünk, a fülünk a legrövidebb repülőutat is "rossz néven veszi", hiszen a fel- és leszálláskor a belső fülben jelentős nyomásváltozás megy végbe. A repülőgép belsejében hirtelen megnő vagy lecsökken a légnyomás, ennek következtében az Eustach-kürtnek - ami a fület a garattal, a szájüreggel köti össze - a szokottnál sokkal gyorsabban kell kiegyenlíteni a belső és a külső nyomás közötti különbséget. Ha egészségesek vagyunk, azaz akadálytalan az átjárás a fül szerveiben, kisebb kényelmetlenségekkel megússzuk a fel- és leszállást. Ilyenkor csak annyit érzünk, hogy pattog a fülünk, átmenetileg romlik a hallásunk, esetleg zúgást, csengést is hallunk. Ezek a tünetek mérsékelhetők, ha a le- és felszállás során végig nagyokat nyelünk, cukrot szopogatunk, vagy rágógumit rágunk, mutatóujjunkkal óvatosan megnyomkodjuk a fül külső részét. Fontos, hogy a fel- és leszállás során semmiképpen se aludjunk. A légi út során mindvégig fogyasszunk sok folyadékot, de az alkohol kerülendő, mert a hatása a magasban különösen az érzékenyebb alkatú embereknél kiszámíthatatlan.
A légnyomáskülönbség mellékhatása
Ha a fülzúgás, hallásproblémák, esetleg szédülés tartósan megmarad, feltétlenül forduljunk orvoshoz. Aki náthásan, felső légúti fertőzéssel, arcüreggyulladással vagy allergiás állapotban száll repülőre, mindenképpen vigyen magával az orrjáratokat tisztító sprayt vagy hasonló hatású gyógyszert, és ezt alkalmazza már a felszállás előtt legalább egy fél órával. Ha ugyanis bármilyen okból duzzadt, váladékos az orr és az orrmelléküregek nyálkahártyája, a légnyomás különbség kiegyenlítése csak nagyon nehezen vagy egyáltalán nem megy végbe. A gyerekeknél sokkal gyakrabban fordul elő ilyen probléma, mert a legkisebb fertőzés is gyorsan nyálkahártya duzzanatot okoz az egymáshoz igen közeli szervekben.
A könnyűbúvárok, hegymászók, vízisíelők, vagyis mindazok, akik korábban már átéltek kisebb-nagyobb traumákat a légnyomásváltozás miatt, általában jobban megszenvedik a le- és felszállás során jelentkező fülzúgást is.
A lábtorna kötelező
A másik gyakori panasz különösen a tengerentúli járatokon, hogy megdagad az utasok lába, ödéma alakul ki a bokájukon. Sokan emiatt alig tudnak leszállni a gépről.
Néhány évvel ezelőtt egy fiatal nő súlyos trombózist szenvedett egy amerikai légi járaton, és emiatt kártérítési pert indított a légitársaság ellen. Ez, az utas számára eredményes per irányította rá a figyelmet a sokórás mozdulatlan ülés utáni trombózisok veszélyére. Kiderült, hogy az elszabadult vérrögök által okozott, gyakran végzetes érelzáródás hátterében sokszor ott van a pár nappal korábbi repülőút. Több százezer beteg adatainak elemzése egyértelművé tette, hogy valóban megnöveli a trombózis esélyét a repülés, különösen, ha az utas mindvégig a helyén ül. Ezért ma már a légitársaságok is fölhívják az utasok figyelmét, hogy minél többször mozgassák meg végtagjaikat, s a lehetőségekhez képest járkáljanak a fedélzeten.
Aki korábban már átesett valamilyen trombózison, vagy tud erre való hajlamáról, az feltétlenül kérje ki orvosa tanácsát.
A keringési betegségekben szenvedőket az átlagosnál jobban megviseli a repülés. A szakértők szerint nem ajánlatos gépre szállnia annak, akinek a megelőző három hétben bármilyen enyhe szívrohama volt. A szív- vagy keringési panaszok miatt gyógyszereket szedőknek azt tanácsolják, hogy készítsenek egy áttekinthető feljegyzést, arról mikor, milyen mennyiségben, milyen gyógyszert szednek. Ez a lista egy esetleges rosszullét esetén életmentő lehet a segítségnyújtók számára. Nem ajánlatos merev gipszkötéssel repülni, ez ugyanis fájdalmasan és veszélyesen elszorítja az utazás során megdagadó végtagokat. A nem tökéletesen begyógyult műtéti hegek is kockázatosak, mivel a légnyomásváltozás miatt a szervezetünkben keletkező gázok a műtött területen komplikációt okozhatnak.
Általános szabály, hogy friss műtéti sebbel, bármilyen pici is, csak a műtétet követő nyolcadik napon szabad gépre szállni. Ugyanez érvényes a törésekre is.
Inni, inni - de nem alkoholt!
Különös gondossággal készüljenek a repülőútra a cukorbetegek, főleg, ha inzulint kapnak, és nagyobb távolságra utaznak. Szervezetük anyagcseréje könnyebben kibillen, ezért feltétlenül vigyenek magukkal egy nyakban vagy csuklón hordható jelzést arról, hogy cukorbetegek és legyen náluk az orvosi diagnózis. Ez utóbbira különösen szükség lehet, akkor, ha injekciós tűt használnak az inzulin beadásához. A repülőtereken ugyanis ma már olyan szigorúak a biztonsági intézkedések, hogy hitelt érdemlően igazolni kell, hogy orvosi utasításra viszi magával a beteg a fedélzetre az inzulinadagolót.
A repülőgépekben rendkívül alacsony a páratartalom, ami a hosszabb út során észrevétlenül folyadékveszteséget okoz az utasoknál, ha nem isznak eleget. Ásványvíz vagy gyümölcslé fogyasztása ajánlott, még akkor is, ha az illető nem érez szomjúságot. Mind többen utaznak - különösen télen - déltengeri országokba, ahol búvárkodással töltenek néhány napot. Ajánlatos a hazautazás előtt egy nappal befejezni a merülést, ennyi idő kell ugyanis, hogy a búvár szervezetében a merülések okozta elváltozások megszűnjenek, és veszély nélkül vágjon neki az ugyancsak jelentős légnyomásváltozással járó légi útnak.
"Jet lag", avagy este van reggel
Ha három vagy több időzónát repülünk át, valószínűleg számítani kell a "jet lag"-nek nevezett tünetcsoportra. Szervezetünk biológiai órájának zavaráról van szó, ami erősebben jelentkezik, ha keletre megyünk, és kevésbé ha nyugat felé repülünk. A jet lag leginkább az alvási rend felborulásában nyilvánul meg, ezért tanácsos legalább három nappal az utazás előtt megkezdeni szervezetünk belső órájának átállítását. Ha kelet felé repülünk, mindennap feküdjünk le egy-egy órával korábban, ha nyugat felé, akkor egy-egy órával később.
Amint leszállt a repülőgép, azonnal állítsuk át óránkat a helyi időre, és ha lehet, minél kevesebbet gondoljunk arra, hogy otthon most hány óra van. Sem a repülőúton, sem az azt követő első napon ne igyunk alkoholt vagy koffeintartalmú italt, mert ezek nehezítik a természetes alkalmazkodást. Ha lehet, olyan géppel utazzunk, amelyik késő délután landol. Megérkezésünk után rögtön próbáljunk átállni a helyszínen szokásos reggeli-ebéd-vacsora időpontokra. Napközben, lehetőleg ne aludjunk, bármennyire álmosak is vagyunk, mert ez nehezíti az átállást. Töltsünk minél több időt a napfényen vagy világosban.
A melatonin nevű, szervezetünk alvás-ébrenlét szabályozásában szerepet játszó vegyületet különböző formában, főleg táplálék-kiegészítőként árulják, elsősorban a jet lag tüneteinek enyhítésére. Ez a hormon olyan hatást vált ki a szervezetünkben, mintha éjszaka lenne, és ily módon segíti az átállást. A kezdeti optimizmus e szer hatásosságával kapcsolatban az utóbbi időben alábbhagyott. Ma már mind több publikáció jelenik meg arról, hogy más gyógyszerekkel együtt nem kívánatos mellékhatásokkal járhat.
Legjobban: