A koronavírus-járvány gazdasági, társadalmi, egészségügyi és mentális hatásairól, káros következményeiről nap mint nap szót ejtünk. A pandémiának vannak azonban olyan hozadékai, amelyekről keveset vagy alig beszélünk, pedig sok embert érintenek. Ilyen például a home office egyik velejárója, a zoomos találkozók és videokonferenciák énképünkre és testképünkre gyakorolt hatása. Ezt a témát járta körül több megszólaló segítségével a Guardian cikke .
A lap által meginterjúvolt érintettek egytől egyig arról számoltak be, hogy sokkolta őket, amikor a videós megbeszéléseken rendre saját arcukat kellett bámulniuk, és hogy emiatt rengeteg, többnyire vélt szépséghibát fedeztek fel magukon. Idővel olyan mértékben torzult énképük és testképük, hogy az komoly pszichés problémákhoz vezetett. Különféle kozmetikai kezelésekkel, szépészeti beavatkozásokkal, testsúlycsökkentő műtéttel próbálták kompenzálni vélt testi hibáik miatti bizonytalanságukat. Ám ezek csak ideig-óráig tartó elégedettséget hoztak, tartós megoldást nem.
Akik nem tudtak megbékélni saját látványukkal
Jane 40 éves mentálhigiénés szakember, korábban soha nem aggódott a külseje miatt. De amikor munkája a pandémia kirobbanása után a virtuális térre korlátozódott, elkezdett rettegni a videokonferenciáktól. Ahogy a Guardiannek elmondta: ennek az volt az oka, hogy a kamerának köszönhetően arca kerekebbnek, orra nagyobbnak, felső ajka pedig vékonyabbnak tűnt, mint amilyennek ő látta a tükörben. "Mindig is vonzónak tartottam magam, az emberek rendszeresen megdicsérték a külsőmet. De a videós megbeszéléseken senki sem mondta, hogy milyen jó látni a csinos arcomat" - mesélte. Jane-t annyira frusztrálta a helyzet, hogy feltöltette az ajkait és a ráncait. Mint mondja, annyira elégedett az eredménnyel, hogy eldöntötte, minden évben bevállalja ezeket a beavatkozásokat.
A 27 éves Becky Schwarz még rosszabbul járt. Éppen a járvány kezdetén diagnosztizáltak nála lupuszt - egy autoimmun betegséget -, amely miatt erősen hullani kezdett a haja, a szteroidos gyógyszeres kezelés hatására pedig arca megduzzadt. Depressziós lett. "Minél rosszabbul voltam, annál többet bámultam a magamról készült videókat" - mesélte Schwartz. Hogy ezt elkerülhesse, különféle okokat talált ki, hogy miért nem kapcsolja be a laptopján a kamerát. Amikor már nem nagyon volt más választása, azzal trükközött, hogy besötétített a szobában, vagy látványos dekorációt rakott maga mögé, hogy arcáról erre irányítsa a figyelmet. Saját bevallása szerint a kényszerű virtuális jelenlét és saját lelkiállapota arra késztette, hogy láthatatlan legyen, ám ez hihetetlenül magányossá tette. Szociális szorongása és testdiszmorfiája (testképzavara) időközben olyan mértékűvé vált, hogy egyedül nem tudja leküzdeni. "Utálom a gondolatot, hogy megyek valahova, és az emberek többet látnak belőlem, mint amit én engedek, amit kontrollálni tudok" - vallotta be a Guardiannek.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A sok videokonferencia és online megbeszélés egyeseknél a már meglévő testképzavarokat súlyosbította. A Guardian olyasvalakit is megszólaltatott, aki orrműtétre szánta rá magát, ám néhány hónap elteltével újabb testrészén talált "hibát". Más az életét kockáztatta, amikor zsírleszívásra és hasplasztikára szánta rá magát, ám a jelentős súllyal együtt veszélyes mennyiségű vért is vesztett, és azóta többször szorult vérátömlesztésre . Az érintettek kálváriája a beavatkozásokkal nem ért véget. Az általuk elképzelt tökéletes külső hajszolása állandó elégedetlenséget generál: növeli az újabb és újabb beavatkozások iránti vágyat. Ez egy ördögi kör, amelyből önerőből csak keveseknek sikerül kiszabadulnia.
A Zoom-diszmorfia legnagyobb veszélye
Kutatók, akik egy ideje már behatóan foglalkoznak a fent említett jelenséggel, Shadi Kourosh massachusettsi bőrgyógyász nyomán Zoom-diszmorfiának nevezték el. Lényege, hogy az emberek elkezdenek vélt - vagy valós - testi hibáikra koncentrálni, miután napról napra saját arcukat látják a monitoron.
Kourosh személyesen is szembesült a jelenség hatásaival. Miután tavaly nyáron klinikáján újra személyesen fogadta a pácienseket, azt tapasztalta, hogy a korábbihoz képest igencsak megnőtt az érdeklődés a különféle kozmetikai eljárások, például a botox , az injekciós töltőanyagok használata vagy a kémiai hámlasztás iránt. Kourosh szerint - aki társszerzőként jegyez egy erről szóló tanulmányt, amelyet novemberben publikáltak - meglepő, hogy az emberek "mennyire aggódnak a megjelenésük miatt", amikor a pandémia következtében számos körülmény és tényező vált bizonytalanná.
Egy, az International Journal of Women's Dermatology című folyóiratban közzétett vizsgálatból kiderült, hogy a Kourosh és kollégái által megkérdezettek több mint kétharmada aggódott amiatt, hogy újból személyes találkozókon kell részt vennie, tízből három ember pedig azt tervezte, hogy emiatt szakemberek segítségével változtat külsején. És noha az eredmény nem kizárólag a Zoomnak - egy online webináriumok és találkozók megtartását lehetővé tevő platformnak - tulajdonítható, egyértelmű, hogy az online mítingek és videokonferenciák sok mentálisan egyébként is sérülékeny, érzékeny ember számára jártak pusztító hatással.
Mi lehet a megoldás?
Kourosh szerint nagyon fontos, hogy ne feledkezzünk meg a valóságról. Arról, hogy amit a kamera láttat velünk, nem egyezik meg azzal, mint amit a tükörben látunk. Az előlapi kamerák ugyanis a közeli fókusszal együtt jelentősen torzíthatják az emberek arcát : a szemeket kisebbnek, az orrot nagyobbnak tüntetik fel. Vagyis az így "arcunkba tolt" kép általában köszönőviszonyban sincs a valósággal.
Ez is érdekelhet
A kozmetikai beavatkozásokra specializálódott szakemberek már hozzászoktak, hogy a közösségi média és a népszerű celebek által sugallt tökéletes kép sokaknál testdiszmorfiához vezethet. Kourosh szerint viszont a Zoom-diszmorfia ennél is alattomosabb, mert egyrészt az emberek egy része még mindig nincs tisztában azzal - vagy ha igen, akkor sem veszi tudomásul -, hogy a videohívások alkalmával látott kép nem a valóság, hanem annak torzított mása, másrészt a jelenség hatása tartós és mély lehet. A Guardian által megosztott történetek csak a jéghegy csúcsát jelzik. Természetesen nem minden érintett szembesül drasztikus következményekkel. Ám ahogy arra szakemberek is felhívják a figyelmet: már a legapróbb jelekre is oda kell figyelni, és a maradandó testi-lelki sérülések elkerülése érdekében célszerű szakembertől segítséget kérni.
