A kilencvenes évek óta elképesztő méreteket öltött az ópiátfüggőséggel küzdők száma Észak-Amerikában. Az elmúlt 20-25 évben több százezer ember halt bele a receptre felírt, illetve illegális származékok túladagolásába, milliók pedig az addikció súlyos következményeivel küzdenek – számol be a hold.hu a tengerentúl súlyos egészségügyi válságáról. A köznyelvben már "ópiátjárványként" emlegetik a jelenséget, amelyhez a portál értesülései szerint emberi és hatósági mulasztások, sőt, bűntények sorozata vezetett.
Egy balesettel kezdődött az egész
Matthew Perry-t 2023. október 28-án holtan találták a jakuzzijában. A színész mindössze ötvennégy éves volt, halálát gyógyszer-túladagolás okozta, Perry ugyanis akkor már évtizedek óta alkohol- és gyógyszerfüggőséggel küzdött. Utóbbi saját bevallása szerint akkor kezdődött, amikor egy jet-ski baleset után az orvosa ópiumszármazékot tartalmazó fájdalomcsillapítót írt fel neki. A függőség gyorsan kialakult, a szervezete hozzászokott az anyaghoz, így egyre nagyobb adagokra volt szüksége a hatáshoz. Előfordult, hogy egy nap 55 darab Vicodin tablettát vett be.
A szerhasználat nem maradt következmények nélkül: Perry a fellépő mellékhatások miatt összesen tizennégyszer szorult műtéti beavatkozásra. 2019-ben perforált a vastagbele, ami olyan súlyos károkat okozott a szervezetében, hogy az orvosok mindössze néhány százalékra becsülték a túlélési esélyeit.
Csak indokolt esetben...vagy mégsem?
Az ópium a mák éretlen termésének nedve, amely több különböző kábító és fájdalomcsillapító hatású vegyületet tartalmaz, ezeket hívjuk összefoglaló néven ópiátoknak. A 19. század elején sikeresen izolálták az ópium legfontosabb összetevőjét, amelyet kábító hatása miatt az álmok görög istene, Morpheus után morfinnak neveztek el. Ahogy nőtt a felhasználók köre, nyilvánvalóvá vált az ópiátok addiktív hatása, ezért a huszadik század elején elkezdték szabályozni a kereskedelmüket. Az USA-ban például 1915-től vénykötelessé tették a morfint, az orvosok pedig csak alapos indokkal írták fel a betegeknek.
A heroint a legtöbb országban betiltották, helyette a kutatók más félszintetikus ópiátokkal kísérleteztek annak reményében, hogy a pozitív hatások megtartása mellett sikerül kiküszöbölni a függőséget. Nem sikerült azonban olyan szert alkotni, ami ne okozna hozzászokást. Az ópiátok megítélése a gyógyászatban a kilencvenes években kezdett megváltozni, amikor az amerikai Purdue Pharma piacra dobta az OxyContin márkanevű fájdalomcsillapítóját. A gyógyszer hatóanyaga oxikodon volt, ami a morfinnál jóval erősebb hatású ópiumszármazék.
Miután sikeresen meggyőzték az amerikai gyógyszer-engedélyezési hatóságot, hogy a nyújtott felszívódás jelentősen csökkenti a függőség kialakulásának veszélyét, a hatóság jóváhagyta a termék alkalmazását krónikus fájdalmak, például különböző sportsérülések terápiájában. Egyre több orvos tapasztalta azonban, hogy a pácienseik függővé válnak a szertől, illetve a túladagolásos halálesetek is megszaporodtak. A gyártó cég azonban továbbra is hevesen tagadta, hogy a termékük esetleg addiktív lehet: állították, hogy csak azokkal fordulhat elő ilyesmi, akik nem követik az orvos utasításait az adagolásra vonatkozóan. Az ezredfordulóra az ópiumszármazékok az USA leggyakrabban felírt gyógyszereivé váltak, köztük pedig kiemelkedő helyet foglalt el az OxyContin, melytől emberek milliói váltak függővé.
Legjobban: