A csontrendszer
A szervezet stabil vázát a csontrendszer alkotja. A csontok élő csontszövetből és a bennük lerakódott szervetlen állományból, jórészt kalciumsókból állnak. A csontokat alakjuk, szerkezetük szerint lehet csoportosítani. A hosszú csöves csontok elsősorban a végtagokban találhatók. Lapos csontok például a koponya csontjai. Köbös csontok a csigolyák, a kéz- és lábtőcsontok. Minden csontnak van egy - csontonként változó vastagságú - tömör külső kéreg- és belső szivacsos állománya. A hosszú csöves csontok egy részében ezenkívül a velőűrnek nevezett üreg is megtalálható. A szivacsos állományt és a velőűrt csontvelő tölti ki. Ez a szövettípus vesz részt a vérképzésben, a vér sejtes elemeinek a termelésében.
Az egészséges felépítésű és összetételű csont igen ellenálló a fizikai behatásokkal szemben, míg a beteg csontállománynak (pl. csontritkulás esetén) ez a teherbíró képessége lényegesen lecsökken. A csontokban a külső erők hatására kialakuló sérüléseket töréseknek nevezzük. A beteg csontokban igen kis fizikai terhelésre bekövetkező töréseket kóros vagy patológiás törésnek hívják.
A törések fajtái
A töréseket sokféleképpen lehet csoportosítani. A tört csontvégek eredeti helyükön maradhatnak, vagy egymáshoz képest elmozdulhatnak. Ez utóbbiak az elmozdulással járó törések. Az elmozdulás iránya lehet oldalirányú: a tört csontvég a tengelye mentén elfordulhat, a csont eredeti tengelyéhez képest szöglettörés alakulhat ki benne. Ezek a törések általában a végtagok hosszú csöves csontjaira jellemzőek.
Ha a csontvégek úgy mozdulnak el, hogy a törött csont vége átszúrja a bőrt, akkor nyílt, egyébként zárt törésről van szó. Baleseti sebészeti szempontból az is nyílt törésnek számít, ha a töréshez közeli területen nem a törött csontvég sérti a bőrt, hanem például az esés, gázolás következtében alakul ott ki valamilyen seb.
A törés lehet vonalas jellegű, ilyenkor vékony törésvonal húzódik át a csonton. Lehet egyszeres vagy többszörös, annak megfelelően, hogy például a hosszú csöves csont két vagy több, egymástól távol eső területen sérül-e. Darabos a törés, ha egy adott területen a csont több apró darabkára törik. Speciális esete a csonttöréseknek az úgynevezett zöldgally-törés. Ez a gyermekkorban előforduló törésfajta attól különleges, hogy a csont eltörik ugyan, de a rugalmas, erős csonthártya nem szakad el. Ez összetartja az eltört csontot. (Egy fiatal, rugalmas faágat sem lehet könnyedén kettétörni.)
Csigolyáknál gyakori az úgynevezett összenyomatásos vagy kompressziós törés, amikor a csigolyatest puha, szivacsos állománya a függőleges irányú erők (pl. magasból történő esés) hatására összeroppan, a csigolya magassága kisebb lesz, esetleg ék alakúvá válik.
A lapos koponyacsontokon a vonalas törés a gyakori, vagy az, hogy a koponyát érő nagy, külső erő hatására a koponyacsont beszakad, és a kitört darab az agyállomány felé benyomódik.
A csonttörés tünetei
A törések - elsősorban végtagtörések - legjellegzetesebb tünetei a sérülés helyén fellépő fájdalom, duzzanat, elmozdulásos törésnél a végtag alakjának megváltozása, deformálódása (csukló-, alkartöréseknél gyakori), illetve a kóros helyen (vagyis nem az ízületben) kialakuló mozgathatóság.
Ez is érdekelhet
A fenti tünetek közül csak az utóbbi kettő a törés biztos jele. Duzzanat és fájdalom ízületi rándulás, zúzódás jele is lehet. Ugyanakkor nem biztos, hogy ha csak ezek a tünetek tapasztalhatóak, akkor nincs törés. A törést egyértelműen csak röntgenvizsgálattal lehet kimutatni. A röntgenfelvétel nemcsak a törés tényét igazolja, hanem megmutatja annak jellegét, a törtvégek helyzetét, azok elmozdulását, az elmozdulás nagyságát is.
