A valaha mért júliusok egyik legmelegebbike volt az idei – jelentette be a Meteorológiai Világszervezet (WMO). A szóvivő, Clare Nullis azt is kiemelte, hogy az elmúlt hónapban egy igen sokáig tartó és rendkívül intenzív hőhullám is érintette Európa egyes részeit.
Nem sokon múlt a dobogó első helye
A múlt hónapban mért átlaghőmérséklet 0,4 Celsius-fokkal haladta meg az 1991 és 2020 között mért referenciaértékeket. Mindezen még az sem változtat, hogy éppen érvényesül a La Nina-jelenség, amely ideiglenesen lehűti a Csendes-óceán középső és keleti térségének vizét, és a WMO szerint feltehetően most is kifejti hűtő hatását.
A múlt hónapban a WMO felszólította a világ vezetőit annak tudatosítására, hogy az olyan hőhullámok, amilyenek akkor vonultak át Európán, az általános felmelegedés miatt legalább a 2060-as évekig egyre gyakoribbá válnak majd. A WMO szerint 2022 júliusa azért nem kerül a dobogó legmagasabb fokára a valaha mért legmelegebb júliusok között, mert a világ egyes régióban, így az Indiai-óceán nyugati részén, Afrika szarvától Dél-Indiáig, valamint Közép-Ázsia és Ausztrália nagy részén a mért hőmérsékletek alacsonyabbak voltak az átlagosnál.
A hőség mellett a világ egyes régióit erőteljes szárazság is sújtotta júliusban. A WMO szerint a július az átlagosnál szárazabb volt Európa és Észak-Amerika nagy részén, emellett Dél-Amerika, Közép-Ázsia és Ausztrália nagy területein is. Nemrég az is kiderült, hogy Anglia legszárazabb júliusa volt az idei 1935 óta. Magyarországon pedig már 121 éve nem volt ekkora szárazság, mint az idei év első 7 hónapjában.
Vészesen fogy a jég az Antarktiszon
A júliusi rendkívüli meleg aggasztó következménye az is, hogy példátlan mértékben összezsugorodott az Antarktisz jégrétege az elmúlt hónapban, és így elérte a műholdfelvételek által az elmúlt 44 év alatt valaha mért legalacsonyabb szintet – pedig már az eddig mért éves adatok sem voltak megnyugtatóak a Copernicus európai klímavédelmi szolgálat szerint.
A műholdaknak köszönhetően 1979 óta a tudósok igen pontos mérési adatokkal rendelkeznek a Föld északi és déli jégtakarójának kiterjedéséről. Ez a jégréteg az óceánon úszik. Bár olvadása nem emeli a tengerszintet, közvetve hozzájárul a globális felmelegedéshez, mivel a nyílt, jéggel nem fedett óceán több hőt nyel el. A tájékoztatás szerint az Északi-sark és az Antarktisz jégrétegének egyaránt az a normális ciklusa, hogy nyáron olvad, majd télen visszafagy. Hosszabb távon az olvadás gyorsabb Grönlandon és az Északi-sarkvidéken, ezzel szemben az Antarktiszon kisebb mértékben növekvő értékeket mutat – ennek az eltérésnek az oka egyelőre nem ismert.
Az ausztráliai nyár végén, februárban a jégtakaró elérte történetének eddig leginkább leszűkült méretét, megijesztve a tudósokat. Összesen 30 százalékkal volt kisebb területű, mint az 1991 és 2020 között eltelt három évtized átlaga. Február óta pedig folyamatosan alacsonyabb értéket mutat az évszak átlagainál. Így érte el a jéggel borított területek nagysága már júniusban is az adott hónapban addig mért legkisebb méretet. Az antarktiszi jégtakaró idén júliusban, a déli félteke telén csak egy nagyjából 15,3 millió négyzetkilométeres területen fagyott vissza – ez az érték 1,1 millió négyzetkilométerrel (7 százalékkal) kisebb, mint az 1991 és 2020 között ebben a hónapban mért átlag.
Az Északi-sarkvidéken ugyanakkor a jégréteg felszíne 4 százalékkal csökkent az eddigi átlaghoz képest júliusban. Ez volt az eddig mért 12. legkisebb júliusi kiterjedés.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
