Jane McGonigal játéktervező. Olyan szimulációkat készít, amelyek segítenek a játékosoknak elképzelni az elképzelhetetlent. Így 2010-ben közel 20 ezer embert hívott meg, hogy merüljenek el egy olyan jövőbeli világban, amelyet egy globális világjárvány ostromol. Olyan kérdéseket tett fel, amelyek ma már nagyon ismerősek: „Hogyan változtatnátok a szokásaitokon?” „Milyen társadalmi interakciókat kerülnétek?” „Tudnátok otthonról dolgozni?”
Rá tíz évre, amikor a koronavírus-járvány a kialakulóban lévő fenyegetésből kifejlett válsághelyzetté fejlődött, McGonigal elkezdett visszajelzéseket kapni azoktól az emberekről, akik részt vettek a szimulációban. „Nem borultam ki. Már feldolgoztam a pánikot és a szorongást, amikor tíz évvel ezelőtt elképzeltük” – mondta egyikük megkönnyebbülten a Next Big Idea portál szerint .
Elképzelhetjük az elképzelhetetlent is
A legújabb kutatások szerint mindannyian megtanulhatjuk, hogyan lépjünk át a pánikból a higgadtságba egyszerűen úgy, hogy az elképzelhetetlenre is gondolunk, és ezzel az agyunkat e váltásra trenírozzuk. Jane McGonigal erről könyvet is írt Imaginable (Elképzelhető) címmel, amelyben azokat a bizonyítékokon alapuló technikákat is ismerteti, amelyekkel előre láthatjuk a jövőt.
Amikor Rufus Griscom, a Next Big Idea Club podcast házigazdája megkérdezte a szerzőt, hogy mi vonzotta a gamer közösséghez, McGonigal rámutatott egy tendenciára, amit a játékosoknál megfigyelt: valódi készségeket, valódi képességeket, kollektív intelligenciát és képzelőerőt fejlesztettek ki, amit nagyobb kontextusban akartak alkalmazni, mert talán segíteni akartak megoldani néhány valós kihívást.
Amikor 2001-ben elkezdte megírni doktori munkáját (a neves Berkley Egyetemen elsőként) a számítógépes és vidojátékokról, azt gondolta, hogy nagyon jót tenne az emberiségnek, ha ezeket az új készségeket, amelyek az online játékokból erednek, át lehetne vezetni a valós problémamegoldásba. De abban az időben még nem sok olyan játék volt, amelyik ténylegesen összekapcsolta volna ezt a közösséget a valós kihívásokkal.
Hat évig tanulmányozta ezt a témakört, mire elkészült a disszertációja, aztán rögtön belevetette magát elképzelése megvalósításába, hogy ő lesz az a szakértő, aki olyan játékokat készít, amelyek segítenek a játékosoknak, hogy a már említett erősségeket valós kontextusban alkalmazzák. Emiatt megpróbálta előre látni a nehezen megjósolható jövőt, illetve alkalmazni ezt a kollektív képzelőerőt arra, hogy a jövőbeli forgatókönyveket rengeteg nézőpontból lehessen látni. Azaz a játékosokkal igyekezett (és már 15 éve ezt teszi) felfedezni a váratlan lehetőségeket.
Az Institute for the Future -nél (Jövő Intézetnél) végzett munkája során 2010-ben létrehozta a társadalmi szimulációkat, amelyekbe emberek ezreit hívták meg, hogy heteket töltsenek egy privát társadalmi hálózatban. Ez úgy nézett ki, mint a Twitter vagy a Facebook, de minden, amit közzétettek és megosztottak, egy hipotetikus jövőről szólt.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Tíz év kényelme
A futurológusok szeretnek 10 évre előre tekinteni, mert ez az időintervallum elég távolságot biztosít a kreatív gondolkodáshoz. Ha olyan problémákat képzelünk el, amelyek talán csak egy évtized múlva fognak bekövetkezni, akkor elég időnk van arra, hogy felkészüljünk, esetleg megelőzzük a bajt. Tehát az akkori kutatások során 2019-re és 2020-as évekre tekintettek előre. A szimulációjuk középpontjában az állt, hogy miként élnének túl egy Kínából kiinduló légúti járványt és hogyan alkalmazkodnának a pandémiához, amelyet kaszkádszerű (egymásra halmozódó) válságok is bonyolítanak.
„Az egyik szakterületem az, hogy kitaláljam, hogyan kapcsolódnak össze a különböző válságok. Tehát ezeket nem csak közegészségügyi vagy járványügyi szempontból vizsgáltuk. Azon is gondolkodtunk, hogyan éljük túl és hogyan alkalmazkodjunk, amikor az ellátási láncban zavarok vannak , amikor a közösségi médiában félretájékoztatás és összeesküvés-elméletek terjednek a járványról, amikor történelmi erdőtüzek és az éghajlatváltozás miatt szélsőséges hőhullámok alakulnak ki. És éppen ezt éltük át 2020-ban” – mutatott rá McGonigal a közeljövőről alkotott borzongatóan precíz előképeikre.
Nem csoda, ha az Elképzelhető című könyv megírására éppen az inspirálta (ahogy mondta: kis időre megőrjítette), hogy rendkívül elszaporodtak a hírek, amelyekben az „elképzelhetetlen” szót használták a világjárvány és következményeinek leírására. De nem volt elképzelhetetlen. Egyszerűen csak nem volt meg az emberek kritikus tömege, akik elképzelték volna. "Az egyik szimulációnkban 20 ezer ember vett részt, egy másikban 8 ezer. Az a célom az, hogy 20 millióan legyenek, mert ez szerintem ez valóban segítene felkészülni a jövőre” – mondja a futurológus-játéktervező.
Időgazdag, időszegény
Amikor hosszú határidőket adunk magunknak, időmilliomosnak érezzük magunkat. És ebben az állapotban McGonigal szerint azt gondoljuk: „Azt csinálok, amit akarok. Megtehetem, ami fontos nekem.” De, amikor szűkek a határidők vagy túl sok a feladat, akkor nyomaszt minket az időhiány, és egyszerűen nem használjuk ki a rendelkezésre álló időt. Noha még mindig ugyanannyi időnk van, mégis szűkösnek érezzük – figyelmeztet elménk különös játékára. Azt is megállapították, hogy amikor 10 év távlatában képzeljük el magunkat, olyan célokkal foglalkozunk, amelyek segítenének azt az életet élni, amelyet értelmesnek találunk.
„Én most nem azt kérdezem, hogy hol szeretnél lenni tíz év múlva. A kihívás most az, hogy próbáljuk meg elképzelni, hogy tíz év múlva felébredünk egy napon. Mivel sok időt adtunk magunknak, így lehetőségünk van nagyobbat álmodni, számba venni olyan lehetőségeket, amelyeket ma lehetetlennek tartanánk” – magyarázta McGonigal. Az "álmodozás" akkor lesz teljes, ha azt a dolgot, amit elképzeltünk, beírjuk a naptárunkba, egy évtizeddel későbbre. Az eseményre akár meg is hívhatunk valakit. Ez a kutató szerint igazán érdekes beszélgetéseket indíthat el az álmainkról.
A kutatató felsorolt jónéhány olyan eseményt, amely bekövetkezhet a jövőben, és amlyekre képzeletben máris elkezdhetünk felkészülni. Ilyen esemény lehet például, egy a kormány által elrendelt internetleállás. Kibírnánk hetekig vagy hónapokig egy ilyen helyzetetet? Érdemes ezen elgondolkodni.
