Ki szorul segítségre?
Utcán járva-kelve feltehetően sokan láttak már rosszul lévő embert. Felmerül a kérdés, hogy a laikus segélynyújtónak mi a szerepe, milyen formában tud segítséget nyújtani. Nem egyszerű persze azt sem megítélni, hogy ki szorul valóban segítségre. Egy biztos, a fekvő, mozdulatlan emberek mindig. Ha azonban nem ilyen egyszerű eldönteni, akkor szólítsuk meg az adott személyt, tudunk-e segíteni. A baleseti sérülésektől eltekintve elég gyakran csupán azt a választ kapjuk a bajba jutottól, hogy csak kicsit rosszul vagyok.
A "rosszullét" sem élettanilag, sem orvosilag nem definiálható, ilyen megközelítésben nem is létező jelenség. Hiszen az is rosszul érzi magát, aki elesett, beütötte a mellkasát, és nehezen veszi a levegőt, és az is, aki asztmás betegként leül egy padra, mert nagyon fullad. Ha valaki rosszullétre panaszkodik, mindig célzottan kell rákérdeznünk, hogy mit érez, mi az a panasz, ami a leginkább meghatározó a rosszullét idején. Ilyen panasz lehet: fájdalom, hányinger, szédülés, gyengeség stb., vagy valamilyen ismert betegség miatti állapotrosszabbodás: asztmás vagy szívbeteg fulladása, fájdalom stb.
Rákérdezéssel ki lehet deríteni, volt-e már korábban is ilyen érzése, akkor mi történt, szed-e valamilyen gyógyszert, áll-e gyógykezelés alatt. Ezek nagyon fontos információk, hisz ha a beteg állapota súlyosbodik, az általa elmondottakat a környezet tudja továbbítani a kiérkező szakembernek.
A betegvizsgálatról korábban már szóltunk - Mit tegyünk vészhelyzetben? - itt most kissé gyakorlatiasabban közelítjük meg a dolgot.
A beszélgetés fontossága
Kevesen gondolnák, de a beteg alapos kikérdezésének nagyon fontos szerepe van. Amellett, hogy részletes információkat kaphatunk a beteg állapotáról, magunkat is megnyugtatjuk, hogy a közvetlen beavatkozások előtt kontaktust teremtünk a beteggel. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg a rászorulóról sem. Kiszolgáltatott helyzetében önmagában megnyugvást adhat számára, amennyiben valaki próbál rajta segíteni, kérdezi, nyugtatja. Szinte nincs az a kérdésmennyiség, amely elegendő lenne, ami után azt mondhatnánk, hogy már mindent tudunk. Az alábbiakban a kérdésekhez próbálunk segítséget adni, természetesen ezeket az adott szituációhoz kell igazítani.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
- Mi történt?
- Mikor történt?
- Látta valaki az eseményt?
- Máskor is előfordult már ez?
- Mióta tart ez az állapot?
- Hol fáj pontosan? Hogyan fáj (tompán, élesen, hullámzóan stb.)?
- Mozgásra változik a fájdalom/rosszulét?
- Van valamilyen ismert betegsége?
- Volt kórházban/kivizsgáláson a közel múltban?
- Szed valamilyen gyógyszert? Milyet? Milyen rendszerességgel? Ma bevette?
- Van gyógyszerallergiája?
- Van ismerőse/rokona, akit felhívhatnánk?
A beszélgetés közben legyünk kedvesek, de határozottak. Győzzük meg a beteget/sérültet, hogy segíteni szeretnénk.
Fizikális betegvizsgálat
A legtöbb segélynyújtó számára nem kis kihívást jelent a beteg/sérült fizikális vizsgálata. Minden esetben, de különösen baleseti sérüléseknél azonban ez elengedhetetlen. Magánál lévő sérültnél/betegnél mindig mondjuk el mit fogunk csinálni és miért. Soha ne felejtsük el a segélynyújtó védelmét és használjunk gumikesztyűt!
Gyakori vélekedés, miszerint mit tudok tenni, ha nincs nálam semmi? Általában valóban nincs nálunk még egy elsősegélynyújtó láda sem. Gondoljon mindenki utána, tudja-e, hogy iskolájában, munkahelyén hol kellene keresnie az elsősegélynyújtó ládát baj esetén, az olvasó tudja?
Nincs nálunk semmi, de mégis! Nálunk van ugyanis a szemünk, amivel látunk, a fülünk, amivel érzékelünk és a kezünk, amivel tapintunk, vizsgálunk, beavatkozhatunk.
Láthatjuk a beteget, észlelhetünk olyan változást, pl. nagyfokú sápadtság, vér stb., ami rossz állapotra utal.
Végigtapintjuk a sérült fejét, mellkasát, végtagjait, hasát esetleges sérüléseket keresve. A vérzések tapintással nem érzékelhetőek és nem is mindig láthatók, a tapintáskori érzékenység, fájdalom azonban további szemlélődést indokol. A törések, ficamok, rándulások döntő többsége tapintással érzékelhető, akárcsak bizonyos hasűri sérülések, melyekre a kemény, érzékeny hasfal utalhat. Az egyes sérülések, betegségek tüneteire a későbbiekben térünk ki.
