Az önmentés
Mint minden helyzetben, a vízben tartózkodásnál is a legfontosabb a baj megelőzése. Van néhány alapszabály, amit saját és környezetünk érdekében be kell tartani.
- Mindig csak a kijelölt helyen fürödjünk!
- Egyedül soha ne tartózkodjunk a vízben, legalább a parton legyen egy minket szemmel követő ismerős!
- Legyünk tisztában fizikai teljesítőképességünkkel, ne vállalkozzunk kimerítő feladatokra!
- Felhevült testtel soha ne ugorjunk a vízbe!
- Viharjelzés esetén ne tartózkodjunk a vízben!
A leggyakoribb veszélyt az ismeretlen vizek jelentik, illetve az oxigénhiány miatt fellépő izomgörcs. Ez hosszas vízben tartózkodás, megerőltetés, illetve hideg hatására léphet fel. Minden úszónak tisztában kell lennie a görcsoldó gyakorlatokkal, amelyek valamennyi izmunkra külön-külön megtanulhatók. A görcsoldásról nagyon leegyszerűsítve annyit kell tudni, hogy a megfeszült izmot nyújtani kell, ezt legegyszerűbben úgy érhetjük el, ha ismételten megfeszítjük, majd ellazítjuk az adott izmot. Az önmentés nagyon fontos eleme, hogy megőrizzük nyugalmunkat. Minden vízimentő tisztában van az alábbi négyes szabállyal: Vész esetén...
- Állj meg!
- Lélegezz normálisan!
- Gondolkodj!
- Cselekedj!
Ha pánikba esünk pulzusszámunk nő, több oxigént fogyasztunk, így hamarabb kimerülünk.
Társmentés
A filmekben gyakran láthatjuk, ahogy a vízben fuldokló után lelkes főhősünk ruhástul ugrik, hogy segítsen rajta. A társmentés egyik legfontosabb szabálya, hogy a mentést végző lehetőleg ne menjen a vízbe, mindent kövessen el, hogy a partról, csónakból végezhesse a mentést. A vizes ruházat nagyon megnehezíti az úszást és a mentést, a vízben fuldokló pánikba esik, ezzel komolyan veszélyezteti a mentést végző életét is!
A társmentés egy szakfogalom, amely azt jelenti, hogy a bajba jutott társ, segít a mentésben, azaz beszámítható, nem veszélyezteti a mentő testi épségét. Ez persze százszázalékosan soha nem állapítható meg. A mentést lehetőleg mindig partról vagy csónakból kíséreljük meg. Dobjunk a bajba jutott felé kötélre rögzített mentőgyűrűt (úszógumiszerű eszköz), mentőpatkót vagy mentőkötelet és annak segítségével próbáljuk a partra vagy a csónakhoz húzni. Utóbbi esetben mindig ügyeljünk arra, hogy a csónakot nehogy felborítsa. Segítséget nyújthat bármilyen egyéb eszköz is, mentőmellény, felfújható vízi játékok.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ha a helyzet úgy hozza, hogy a vízben kell megkísérelnünk a mentést, mindig tartsuk szem előtt, hogy a bajba jutott megpróbál átkarolni minket, s ezzel jelentősen akadályozza mozgásunk, úszásunk. A mentést lehetőleg mentőmellényben végezzük, próbáljuk lenyugtatni a sérültet, hogy minket ne veszélyeztessen, és lehetőleg mögüle közelítsük meg. A fejét, ruháját megfogva kezdjünk el a part felé úszni vele. Komoly bajba kerülhetünk, ha a sérült átkarol minket vagy megfogja valamelyik végtagunkat. Ilyenkor az ún. szabaduló fogásokat kell alkalmazni, amelyek vízimentő tanfolyamokon sajátíthatók el, megfelelő gyakorlatot és kondíciót igényelnek.
Megelőzés
A vízibalesetek megelőzése érdekében mindig tartsuk be az alábbi szabályokat:
- Csak kijelölt fürdőhelyen fürödjünk!
- Ne tartózkodjunk egyedül a vízben!
- TILOS fürödni kikötőkben, hidak és egyéb (vízi) műtárgyak körül, sötétben, esős időben!
- A bóján túl fürödni TILOS!
- Ismeretlen vízbe soha ne ugorjunk!
- Ne ugorjunk vízbe felhevült testtel!
Legjobban: