Egy kiadós és megterhelő edzés a lábakra különösen hatással van. Az izomláz mellett jelentkezhetnek a sípcsont körüli fájdalmak is, amelyek igen makacsul nyomot hagynak a hétköznapokban is. A Virginia Egyetem közleménye szerint egy, az intézmény kutatói által készített, randomizált, kontrollált vizsgálat megállapította, hogy a sípcsontfájdalom esetén gyakran előírt otthoni gyakorlatok mellett négy hét szabadtéri járásgyakorlat javította a futás biomechanikáját még akkor is, ha a futók futópadot használtak. A vizsgálati eredmények alapján a kutatók azt javasolják, hogy a klinikusok kezdjék el a szabadtéri járástréning beépítését a krónikus sípcsontfájdalommal küzdő betegek rehabilitációs programjaiba.
"Ez egy fontos megállapítás a klinikusok számára, mivel ez egy eszközt ad nekünk, hogy hatékonyan segíthessük ezeket a futókat" - mondta Dr. David J. Hryvniak, az egyik kutatásban részt vevő orvos. "Ezek az edzések könnyen hozzáadhatók egy rehabilitációs programhoz, hogy segítsenek a betegeknek javítani futásuk mechanikáját, amely máskülönben számos gyakori futási sérülés alapjául szolgálhat."
Az összes futó körülbelül 40 százalékát érintő sípcsontfájdalom általában az alsó lábszár érzékenységeként kezdődik, amely edzés után elmúlik. Az esetek jelentős százalékában természetesen nem magából a sípcsontból ered a probléma, hanem környező izmokból vagy ínszalagból. A rendszeresen futók számára azonban ez a fájdalom súlyosbodhat és tartóssá válhat.
A kutatók 17 futópadon edző sportolót vontak be, akik 18 és 45 év közöttiek voltak, hetente minimum háromszor futottak, és legalább egy hónapig szenvedtek alsó lábszárfájdalomtól futás közben vagy után. Az önkénteseket véletlenszerűen két csoportra osztották: az egyik csoport négyhetes szabadtéri járástréningen gyakorolt, és általánosan előírt otthoni erősítő gyakorlatokat folytatott, míg a másik csoport csak a szokásos edzését végezte.
A járástréning során a résztvevők vibrotaktilis visszajelzést kaptak, ami azt jelenti, hogy egy kis rezgést éreztek, amikor a cipőjükben lévő speciális érzékelők észlelték, hogy a lábuk túl sokáig érintkezik a talajjal. Ezzel segítették a lépteik hatékonyságának növelését, hogy csökkenthető legyen a sípcsontok terhelése. A vizsgálati időszak végén mindkét csoportban javult a lábak edzettsége. A járástréningen részt vett sportolóknak azonban a futótechnikája is javult. Ezek a járással kapcsolatos változások mind a szabadtéri futások, mind a futópadon való futás során megfigyelhetők voltak.
Ez azt jelenti, hogy amennyiben a járás során figyelembe vesznek más terhelési szempontokat is, és ezt begyakorolják egy speciális szabadtéri tréning során, a futás által a lábra nehezedő terhelés kevésbé okozhat sípcsontfájdalmat a sportoló vagy erőnléti edzést folytatók számára. Érdemes azonban orvoshoz fordulni, ha a probléma nem múlik, ugyanis könnyen lehet hogy makacs visszér vagy akár súlyosabb esetben mélyvénás trombózis okozza a fájdalmat.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
