Becslések szerint idehaza 10-ből 9 kutya illegális körülmények között születik vagy cserél gazdát. Ez azt jelenti, hogy a megvásárolt, általában fajtatisztaként hirdetett kölykök túlnyomó többsége úgynevezett szaporítótelepekről származik. Kutyaszaporítók azok, akik gyakorlatilag csak a jövedelemszerzés céljából "termelik" és árusítják a legtöbb esetben beteges állatokat.
Szikra, az uszkárjellegű kölyökkutya is egy ilyen telepről származik. Szikrát 30 társával egy autó csomagtartójába préselve próbálták kicsempészni az országból még májusban - szerencsére sikertelenül. A 4-8 hetes, különböző fajtajellegű kutyák egymást taposták a szűk térbe zárva, ha pedig a fuvarozó nem bukik le velük, sokan közülük biztosan nem élték volna túl a szenvedésekkel teli, Olaszországig tartó utat. Egyébként mind a 31 kutyus valamilyen - főleg genetikai - betegségben szenved. Szikra például mozgásszervi problémái miatt járni is alig tud. Kacska lábai miatt jelenlegi gondozója, Némedi Edina, az Állatmentő Szolgálat Alapítvány állatvédője gyakorlatilag mindenhova magával viszi - így interjúnk alatt is végig kíváncsian figyelt az átmeneti lakhelyéül szolgáló, praktikus kutyhátizsákból.
Az Állatmentő Szolgálat Alapítvány egyébként olyan aktivistákból áll, akik évek óta szívvel-lélekkel segítik, mentik a bajba jutott állatokat, tagjaik elkötelezettek, és hivatásként kezelik az állatvédelmet, valamint az állatmentést. A szervezet különlegessége, hogy minden tagjuk vegán , és mindennapjaikban is arra törekszenek, hogy a lehető legkevesebbet ártsanak az élőlényeknek és a természetnek.
Szaporító vagy tenyésztő?
A különféle állatvédő szervezetek - így Némedi Edináék is - már évek óta küzdenek az állatok szaporítása és adás-vétele ellen. Felvilágosító kampányokra pedig szükség is van, hiszen idehaza a legtöbben házi szaporítóktól vásárolnak kiskutyát vagy kiscicát. Egy jó tenyészetből származó, törzskönyvvel, genetikai szűréseket igazoló orvosi papírokkal rendelkező kölyökkutya ára több százezer forintnál kezdődik - ezt azonban nagyon sok ember nem tudja vagy akarja kifizetni. A könnyebb megoldást választva ezért inkább felmennek valamelyik népszerű apróhirdetési portálra, ahol kedvükre válogathatnak az olcsóbbnál olcsóbb szaporított kölykök közül. Az olcsóság azonban szinte minden esetben megbosszulja magát: a szaporított kölykökön egy idő után sorra ütköznek ki a különféle genetikai betegségek, így könnyen megeshet, hogy a gazdik már néhány hónap alatt a tenyésztői ár többszörösét fizetik majd ki az ebek orvosi kezeléseiért. A szaporított állatok az esetek többségében gyenge immunrendszerű, beteges állatok, van, hogy a fajta standardjától sokban különböznek, gyakran súlyos betegséget hordoznak, és pár nappal a vásárlást követően meghalnak.
"Ezek az állatok általában nem kapnak megfelelő táplálékot, szüleiktől nagyon korán elválasztják őket, nem mikrocsipezik őket, nem szűrtek a felmenőik, oltatlanok, belterjesek. Ha nem szűrtek a felmenők, akkor a kölykök valószínüleg halmozottan terheltek lesznek. Egy felelős tenyésztőnek nem érné meg 20-30 ezer forintért adni a kölyköket, hiszen a velük járó kezdeti költségek ennél sokkal magasabbak. Egy szaporító viszont simán kínálhatja őket ennyiért, mivel gyakorlatilag nem költ semmit sem a kutyák egészségére, sem tápra, hiszen többnyire a kölykök még az anyjuk alól kerülnek el" - magyarázza Némedi, majd hozzáteszi, hogy például a vásárlók között oly közkedvelt "extra mini" csivava vagy yorkshire terrier egyedek is szaporítás eredményei - magyarán ilyen méretű állatoknak valójában nem is szabadna létezniük. A szaporítók azonban hajlandóak a legvadabb igényeket is kielégíteni, miközben ezek az elképesztően apró termetű kutyák gyakorlatilag genetikai selejtek.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A szaporítók végletekig kizsigerelik állataikat. Míg a hivatalos tenyésztők kutyái általában csak kétévente fialnak, addig a szaporítótelepeken a szukák először 8-10 hónaposan ellenek, aztán menetrendszerűen félévente. Az anyaállat végül 5-6 éves korára teljesen kimerül, ekkor pedig egyszerűen kidobják, megölik, vagy ha tudják, eladják. A szaporítóktól származó kiskutyákat a legtöbbször fajtatisztának hirdetik - hiszen így több pénzt kérhetnek értük -, a válogatás nélküli tenyésztés következményeként azonban könnyen megeshet, hogy felnőve az állat egyáltalán nem hasonlít majd a gazdi vágyott kutyafajtájára.
Több száz kutya pincékbe zsúfolva
Míg néhány évvel ezelőtt már egy 60-70 kutyából álló szaporítótelep is nagynak számított, addig Némedi elmondása szerint ma már egy-egy telepen több száz állattal kell számolni. Ezeket az állatokat gyakran pincékben, zárt ketrecekben tartják, saját ürülékükben fekszenek, a felnőtt kutyák pedig van, hogy sosem látják a napot. A telepeket a legtöbb szaporító elzárja a gazdijelöltek elől, hogy a vásárlók még véletlenül se szembesüljenek a kiskutya születési körülményeivel. Ha érdeklődő jelentkezik náluk, akkor nem a telepre viszik ki a vásárlót, hanem például egy szépen berendezett lakásba szállítják megtekintésre a kiskutyákat.
2017 őszén állatvédők feljelentése alapján a Zala megyei Söjtör határában egy ilyen, rendkívül lepusztult állapotú telepet számolt fel a rendőrség. A telepen 138 kutya sínylődött szűk boxokba zárva, gondozatlanul, ráadásul az elhanyagolt területen az elpusztult kutyák tetemét sem takarították el. Az ügyben állatkínzás gyanúja miatt indítottak eljárást és a jegyző több mint 14 millió forint állatvédelmi bírságot szabott ki a szaporítóra. Mint később kiderült, a büntetés nem volt elég erős visszatartó erő: Némedi azt mondja, a lefülelt söjtöri szaporító jelenleg kutyafelvásárlással és azok külföldre szállításával foglalkozik.
Némediéknek "álruhában", vásárlónak kiadva magukat egyébként sikerült már bejutniuk egy-egy telepre. Egy ilyen látogatás alkalmával hozták el azt az idősebb kutyát is, akinek betegsége miatt hamarosan ki kell műteni a szemét. "A nő még örült is, hogy elhozzuk, hiszen nehéz az öreg kutyáktól megszabadulniuk. Egyébként azt mondták róla, hogy minden rendben van vele. Mikor elvittük állatorvoshoz, kiderült, hogy össze volt roppanva a combcsontja, és a szemét is most veszik majd ki. Genetikai betegsége volt kiskorában, amit nem kezelt a szaporító, ettől roppant össze a csontja. A szeme pedig elkezdett kiszáradni: azt sem kezelte, ez fajult odáig, hogy ki kell műttetni. "
Az állatorvossal is összejátszhatnak
De nem csak a szűrésekkel és a betegségek eltitkolásával trükköznek. Ugyanennél az idős kutyánál arra is fény derült, hogy a szaporító az oltási könyv kiállításánál a hatósági állatorvossal is összejátszott. A kutya oltási könyvében ugyanis két veszettségi oltás volt feltüntetve (a veszettség elleni oltás évente kötelező a kutyák számára, tehát egy idős eb esetében egyébként is több oltásnak kellene lennie), ám Némediék egy laborvizsgálattal kiderítették, hogy a kutya valószínűleg soha életében nem volt beoltva. Holott a kiskönyvében szereplő utolsó oltását egy jelenleg is praktizáló hatósági állatorvos pecsétje igazolta.
Némediéknek egyébként több állatorvossal (köztük hatósági állatorvossal) szemben is vannak bizonyítékaik arra, hogy pénzért cserébe hamis oltási kiskönyveket vagy hamis állatútlevelet állítanak ki eladásra szánt kölykök számára, vagy éppen szaporítótelepeket fedeznek. De olyannal is gyakran találkoznak, amikor a szaporítók maguk végzik el illegálisan az állatok chipezését, oltását, vagy egyszerűen egy másik kutya oltási könyvét adják a megvásárolt egyed mellé.
"Ha van a szaporítónak egy csivavaalma, és legalább az egyik kutyát beoltatja közülük, akkor annak oltási könyvét használhatja egy másik kutyánál. Magyarán, ha van 30 csivavája, amelyből az egyik 12 hetes kölyöknek van egy oltási könyve, akkor azt az oltási könyvet simán odaadja az eladásra szánt 5 hetes kutyus mellé. De az is megtörtént, hogy egy szaporítótól állatvédők elhoztak egy kutyát, akinek a bedátumozott oltásánál szerepelt egy állatorvosi bélyegző. Erről a bélyegzőről pedig kiderült, hogy az Állatorvosi Kamara már korábban hamisítottnak nyilvánította. A szaporítók gyakran maguk chipelik az állatokat, vakcinákat osztogatnak melléjük, és olyanról is hallottam, hogy ők maguk császározzák a vemhes kutyát."
Havonta több száz kiskutyát visznek ki az országból
Vannak szaporítók, akik belföldre, az apróhirdetési oldalakra "gyártják" az olcsó kutyákat, de olyanok is, akik nagy tételben kifejezetten a külföldi piacra szállítanak. Az állatvédő azt mondja, havi szinten körülbelül ezer szaporított kiskutya hagyhatja el illegálisan az országot, a leggyakrabban pedig Olaszországba, Spanyolországba, Franciaországba, Angliába, vagy Görögországba viszik őket. Ezeket az állatokat rendkívül fiatalon, gyakorlatilag még az anyjuk alól adják el.
A szaporítók néhány hetes kölykeit kutyakereskedők vásárolják fel, akik az állatokat vagy kamionokban rekeszekbe csomagolva, vagy szimplán egy autó csomagtartójába bezsúfolva külföldre szállítják, ahol különböző kisállat-kereskedéseknek adják el őket. A kereskedők általában sms-ben hirdetnek felvásárlást: egy listát adnak le a szaporítóknak arról, hogy milyen fajtából mennyi darabot szeretnének, akik ezután egy adott találkozási pontra szállítják a kölyköket. A felvásárló itt válogatja össze a különböző telepekről származó állatokat, és indul velük a hosszú útra. Ekkor kerülnek elő az előre kitöltött útlevelek, valamint az előre regisztrált mikrocsipeket is megkapják a kutyák.
Külföldre ugyanis oltási könyv, chip és útlevél is szükséges. Az unióban a háziállatok csak állatútlevéllel utazhatnak, emellett pedig országonként eltérő szabályok vonatkoznak a szükséges oltásokra és az állatok korára is. A legtöbb országba csak akkor vihetnek be állatot, ha már be vannak oltva veszettség ellen. Az uniós szabályozás szerint a kiskutyák első veszettség elleni oltásukat háromhónaposan kaphatják, amely a beadástól számított 21 nap múlva válik érvényessé, vagyis a kutyakölykök durván 4 hónaposan utaztathatóak először.
"Ezért hamisítanak. Egy 4 hónapos kutya már növésben van, már nem az a cuki szőrgombóc, megváltozik a külseje, nehezebben lehet eladni. Minél kisebb egy kutya, annál jobban buknak rá az emberek. A szabályok szerint a kölykök háromhónapos korban kapnák a veszettség elleni oltást, aztán még 21 napot kéne várni, mire útnak lehet velük indulni, ez azonban nagy időveszteség lenne a kereskedőnek. Így aztán állatorvos segítségével papíron idősebbnek mutatják az állatokat, mint amilyenek. Oltásból a kölykök gyakran a "kisveszettség" nevűt kapják - amely egyébként hatástalan -, mert túl fiatalok, de az útlevélben úgy szerepel, mintha megkapták volna a teljes oltást. A papírok szerinti 4 hónapos kölykök a valóságban gyakran csak 5-7 hetesek. Konkrét magyar települések élnek abból, hogy külföldi eladásra szánt kölyköket gyártanak nagy mennyiségben " - magyarázza Némedi.
"Olyan esetünk is volt, mikor Franciaországból kerestek meg minket állatvédők, miután többször is előfordult velük, hogy leadtak hozzájuk állatkereskedésekben vásárolt oltatlan kutyákat. Ezeket a kutyákat azért adták le menhelyekre a gazdáik, mert betegek voltak, és mert kiderült róluk, hogy nem is olyan fajták, mint amilyennek vásárolták őket. Magyarán egy csivavának vásárolt kölyökből aztán nem csivava lett. Az állvédők pedig kiderítették a kutyák chipjei alapján, hogy az ebek mind Magyarországról származnak."
A célországokba egyébként végül csak a kutyák egy része jut ki élve. A túl korán elválasztott, gyenge immunrendszerű és genetikai betegségeket hordozó kiskutyák közül sokan nem élik túl a hosszú és fárasztó utat.
Hiányos szabályozás
Mind a szaporítótelepek, mind az illegális kutyakereskedelem esetében a legnagyobb probléma a hiányos szabályozás. Nincs érdemi állami kontroll sem a tenyésztés, sem a törzskönyvkiadás fölött, a szaporítás pedig önmagában nem tiltott tevékenység. Az állatvédelmi törvény bünteti ugyan az öröklődő betegségben szenvedő egyedek tenyésztését vagy szaporítását, amely tevékenység alkalmas arra, hogy az állatnak maradandó egészségkárosodást okozzon - de megfelelő ellenőrzés híján a szaporítótelepek vígan működhetnek.
"Az állatvédelmi törvényben benne van, hogy beteg állatot nem lehet eladni, nem lehet továbbszaporítani, de egyrészt ezt nem ellenőrzi senki, másrészt nem csak ennek kellene benne lenni. Nagyon fontos lenne, hogy kötelezővé tegyék például a genetikai szűréseket. Hiszen hiába megy ki a telepre az állatorvos, a jegyző vagy bármelyik állatvédelmi hatóság, az öröklött patellaficamot például ránézésre senki nem fogja megállapítani."
Ráadásul az is nehezíti a telepek felszámolását, ha a szaporítót hatósági állatorvos segíti. Ha ugyanis az ügyben eljáró állatorvos a szaporító keze alá játszik, akkor annak érdekében, hogy ne essen el a megszokott jövedelmétől, egy esetleges ellenőrzés során állásfoglalásában nagy valószínűséggel megfelelőnek tartja majd az állatok tartását, egészségi állapotát. De az ellenőrzések során sokszor még leltárba sem veszik az állatokat, így egyértelmű már az elején, hogy nem áll szándékukban bírságolni, hiszen ehhez ismerniük kellene az állomány pontos számát. Pedig Némedi szerint rengeteg pénz befolyhatna az államhoz, ha a hatóságok ténylegesen alkalmaznák a már meglévő jogszabályokat és elkezdenék kiszabni az állatvédelmi bírságokat.
De az állatok illegális exportálásának kérdése is megoldásra vár. A beteges, fiatal állatokkal megpakolt kamionok és autók határellenőrzés híján a legtöbb esetben gond nélkül átjutnak az európai uniós célországokba - legalábbis eddig általában probléma nélkül átjutottak. Némedi ugyanis azt mondja, érzik már a változás szelét az olasz és a zala megyei hatóságoknak köszönhetően.
"2015-ben három kamiont állítottak meg az olaszok, majdnem 900 kutyát szedtek le, és mind a három kamion Magyarországról ment. Most az olaszok - hála jó istennek - rá vannak állva az ilyen esetekre, több megyében is nagyon körültekintően elkezdtek a problémával foglalkozni. Abban is bízom, hogy hamarosan megszületik itthon is a megfelelő szabályozási környezet. Egyre több szaporítótelepet sikerül lebuktatni, egyre több kutyaszállítmányt kapnak el, és lassan eljöhet az az idő, hogy az állatvédők nem fogják majd tudni elhelyezni a kimentett kutyákat. Mindenki fél attól, hogy mi lesz, ha itthon fognak meg egy több száz kutyával megpakolt kamiont, és egyszer csak csörög a telefon, hogy 300 kölyköt kell elhelyeznünk."
Több százezres gyógykezelések
Ha a hatóságok elkapnak egy kutyákkal teli autót vagy felszámolnak egy szaporítótelepet, az állatokat a legtöbb esetben állatvédelmi szervezeteknek adják át. Az állatvédők saját költségből becsipeztetik az állatokat, ha kell, oltatják őket, elkezdik a gyógykezelésüket, végül pedig megpróbálnak nekik felelős gazdát találni.
"Májusban Szikrával együtt 31 kutyát mentettünk ki a rajtaütött autó csomagtartójából. Ennek a 31 kutyának alaphangon 155 ezer forint volt a mikrocsipje. A kutyák mind különböző szaporítótelepekről származtak, így hát megpróbáltuk kimatekozni - többnyire fajta és kor szerint -, hogy melyik kihez tartozhatott. A különböző telepeken ugyanis különböző betegségek vannak. Az állatorvosi költségeket nekünk állatvédőknek kell fizetni. Szikra kezelése például 300-400 ezer forintba lesz. Holott egy normális szabályozási környezetben, kiszabott büntetésekkel, bírságokkal erre is juthatna pénz" - mutat rá az állatvédő.
A gazdi felelőssége
Bár könnyű lenne kizárólag a szaporítókra vagy a hatóságra mutogatni, a rendszer fenntartásában nagy szerepük van a vásárlóknak, a gazdiknak is. Sokan úgy gondolják, hogy ha szaporítókról vásárolnak, akkor kvázi megmentik a szerencsétlen állatokat, ez azonban nagyon rossz felfogás. A szaporítók ugyanis addig nem fognak felhagyni tevékenységükkel, amíg van, aki fizet érte. Ha pedig fizetünk a szaporított kiskutyákért, akkor mi magunk is támogatjuk az állatok kizsákmányolását: azt az élőlényekhez méltatlan életet, amely a telepeken kijut nekik.
A leendő gazdiknak azt is fontos lenne szem előtt tartaniuk, hogy a kutya- és macskatartás a vásárlás után is, az állat élete végéig rendszeres kiadásokkal jár. Mielőtt tehát nekiállnának az apróhirdetési oldalakat böngészni 10 ezer forintos csivavát keresve, érdemes végiggondolniuk a jövendőbeli kedvenccel járó költségeket, és csak akkor belevágni, ha anyagilag valóban megengedhetik maguknak. A rendszeres oltások, a minőségi állateledel, a csipezés, a kullancs és bolha elleni védelem, valamint az egyéb felmerülő állatorvosi költségek miatt ugyanis újra és újra mélyen a zsebükbe kell majd nyúlniuk.
Ez is érdekelhet
Végül pedig arról sem szabad megfeledkezni, hogy a menhelyeken és a különböző fajtamentő szervezeteknél számtalan szebbnél szebb, gyakran fajtatiszta kutya vár új gazdira - ha igazán felelősen szeretnénk dönteni, legjobb, ha közülük választunk.
