Habár a betegségek terjedése kapcsán a legtöbbeknek a patkányok jutnak eszükbe, egy frissen publikált tanulmány szerint a lepra terjedéséhez jelentős részben a mókusok járulhattak hozzá a középkori Angliában - írja az Independent. A szakemberek ugyanakkor azt is megerősítették: a napjainkban élő mókusok nem jelentenek ilyen veszélyt az emberekre.
A lepra a bibliai idők óta ismert fertőző betegség, amit súlyosan torzító bőrgyulladás, perifériás idegkárosodások és progresszív testi és szellemi leépülés jellemez. A kutatók a középkori Winchester város két régészeti lelőhelyéről gyűjtöttek arra utaló leleteket, hogy a vörös mókusok gazdatestként szolgálhattak a Mycobacterium leprae – vagyis az emberekben leprát okozó baktérium – számára.
Az eredetileg a Current Biology folyóiratban megjelent tanulmányhoz a kutatók 25 emberi és 12 mókuscsontmintát elemeztek Winchester környéki lelőhelyekről. A genetikai elemzés kimutatta, hogy a M. leprae mind az emberi, mind a mókusmintákban jelen volt, ami arra utal, hogy a fertőzés a középkorban az emberek és a rágcsálók között keringett. Winchesterben a 10-11. században több leprakórház is üzemelt, illetve az állat szőrét is feldolgozták itt - illetve Anglia más területein is - ruhák díszítésére. Az emberek emiatt sűrűbben is érintkeztek a rágcsálókkal, így juthatott át egyik fajról a másikra a betegséget kiváltó kórokozó.
A ma élő vörös mókusok is hordozhatják a leprabaktérium bizonyos törzseit, de a kutatók szerint ezek a rágcsálók már nem jelentenek veszélyt az emberekre. A betegség ugyanakkor ma is létezik, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint a világon körülbelül 208 ezer ember szenved tőle, főleg Ázsiában és Afrikában. Antibiotikumokkal viszonylag jól gyógyítható, kezeletlenül azonban maradandó fogyatékosságot, testi deformitást és vakságot eredményezhet.