A háziállatok képesek ráhangolódni érzelmeinkre, viselkedésünkre. Ez is az oka részben, hogy akiknek házikedvencük van, általában boldogabbak, függetlenebbek és nagyobb biztonságban érzik magukat, mint akik nem tartanak állatot. A testre és lélekre gyakorolt pozitív hatásokat a Helpguide gyűjtötte össze.
A háziállatok, különösen a kutyák és macskák, csökkenthetik a stresszt, a szorongást és a depressziót, enyhíthetik a magányt, ösztönözhetik a testmozgást és a játékosságot, de javíthatják a szív- és érrendszer egészségét is. A legfontosabb azonban, hogy egy kisállat képes feltétel nélkül szeretni.
<span>Nem kell feltétlenül kutyának lennie</span>
Ha nincs megfelelő helyed és elég időd egy kutyára vagy macskára, netán allergiás vagy a szőrükre, a nyúl is ideális társ lehet. A madarak ösztönözhetik a társas interakciót, segíthetnek frissen tartani az elmét. Az akváriumi halak nézegetése pedig csökkentheti a feszültséget és a pulzusszámot.
Tanulmányok kimutatták, hogy a háziállatok:
- csökkentik a depressziót és a stresszt;
- csökkenthetik a vérnyomást, a triglicerid- és a koleszterinszintet;
- a velük való játék megemelheti a szerotonin és a dopamin szintjét, amelyek megnyugtatnak és ellazítanak.
Egy kutya segíthet új emberekkel ismerkedni, barátságokat kialakítani és fenntartani, ami a magány érzését is enyhítheti. Emellett segíthet kialakítani egy napi rutint az olyan embereknek is, akiknek az már teljesen hiányzik az életükből.
Az olyan gyerekek esetében, akik házikedvencekkel nőnek fel, kisebb az allergia és az asztma fellépésének kockázata. Emellett – a tanárokkal és sokszor a gyerektársakkal vagy akár a szülőkkel ellentétben – a kisállatok nem ítélkeznek, nincsenek elvárásaik. Egy kisállat szeretete és társasága képessé teheti a gyermeket arra, hogy fontosnak érezze magát, és elősegítheti a pozitív énkép kialakítását. Ráadásul azok a gyerekek, akik érzelmileg kötődnek kedvenceikhez, jobban képesek kapcsolatot építeni másokkal is. A kutatások azt is kimutatták, hogy a háziállatok segíthetnek megnyugtatni a hiperaktív vagy túl agresszív gyerekeket. Természetesen az állatot és a gyereket is meg kell tanítani arra, hogy megfelelően viselkedjenek egymással. Ha úgy döntöttél, hogy mindezen érvek felsorakoztatása után te is szívesen befogadnál egy kisállatot, fontos, hogy mérd fel, melyik is az igazán neked való.