Az eset súlyosságát tekintve igencsak hasonló, sőt, ugyanúgy folytatódhat eszméletvesztéssel is - úgynevezett anafilaxiás sokk következtében. Nincs mese, nagyon is komolyan kell venni, mert e tünetek minden bizonnyal táplálékallergiára utalnak. A táplálékallergia a szervezet túl heves reakciója az élelmiszerek - általában - fehérje eredetű alkotórészeire. Egyszeri vagy ismétlődő kóros állapot, mely elvileg bármikor, bárkivel előfordulhat, valószínűbb azonban allergiára hajlamos vagy már kialakult allergiával, szénanáthával élőknél. Az alma tipikus példa, mivel egyes fehérjéi nagyon hasonlítanak egy-egy pollen fehérjéjére, ezért úgynevezett keresztallergia révén veszélyessé válhat.
Táplálékallergia? Azt eszik vagy isszák?
A fejlett országokban az emberek nagyjából öt százaléka allergiás valamilyen ételre, annak valamely alkotórészére. Miközben nem is mindig sejtjük, mennyi mindent fogyasztunk el a különleges ínyencségektől kezdve a modern, élelmiszermérnökök által "megtervezett" étkeken át azok mesterséges adalékanyagaiig, különös módon a test legtöbbször mégis az alapvető élelmiszerek fehérjealkotóira reagál kórosan; a tejre, tojásra, halra, csonthéjasok magjaira. A szervezet antitesteket termel ellenük, mintha ezek fehérjéi rémes kórokozók, vírusok, baktériumok fehérjéi lennének. A táplálékallergia tehát ebben nem különbözik a többi allergiától, itt is a megtévedt, a károsat az ártalmatlantól megkülönböztetni nem tudó immunrendszer okozza a galibát.
Változatosság, mely nem gyönyörködtet
A tünetek rendkívül változatosak lehetnek. Mit sem számít, hogy döntően a táplálékból származó allergénekkel van dolgunk. Az emésztőrendszeri tünetek - a szájüreg nyálkahártyáján kezdődő és a gyomor- és bélrendszeri panaszok (a hányás, a hasmenés, a gyomorgörcs és székrekedés) - mellett bőséggel okoznak bőr- és légúti tüneteket is, kiütést, szénanáthát, köhögést és még sorolhatnánk. A táplálék-allergénekre jellemző, hogy röviddel elfogyasztásuk után nagyon heves, segítség nélkül fulladással járó légúti reakciót, azaz gégeödémát vagy akár anafilaxiás sokkot is képesek kiváltani, s e tünetek a táplálék ismételt fogyasztása esetén újra jelentkeznek. Ráadásul egyre hétköznapibb ételekre is megjelennek, úgyhogy nem egyszerű megtalálni az allergént.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az allergének nyomában
Az allergén felderítésében a páciensnek is nagy szerepe van, mivel ő jegyzi fel, hogy mikor mit evett. Ebből ideális esetben kiderül, hol kell keresni az allergént, feltéve, ha nem valami olyan alattomos anyagról van szó, ami benne van ugyan az élelmiszerekben, de a csomagoláson ennek nyoma sincs.
Az allergének megtalálásának hagyományos és jól bevált módja a bőrteszt, akárcsak a pollenallergiánál. A nyomozást azonban bonyolítja, hogy bizonyos élelmiszerek valójában nem allergiát , csak ahhoz hasonló panaszokat okoznak. Néhány sajtféle, a bor, a paradicsom, a savanyú káposzta vagy az eper eredendően tartalmaz hisztamint (az allergiás reakció egyik fontos közvetítője, mediátora), hisztaminhoz hasonló anyagot vagy olyan alkotókat, melyek hisztamin-felszabadulást idéznek elő a szervezetben anélkül, hogy valódi antitest-képződéssel járó allergiás reakció zajlana. Ilyenkor "csak" ételérzékenységről beszélhetünk, nem mintha a tünetek nem lehetnének éppoly kellemetlenek és erősek, mint a valódi allergiák esetében.
Az érzékenység (pszeudoallergia) elkülönítése a valóditól csak az antitesteket kimutatni képes speciális tesztek segítségével lehetséges.
Allergiának tűnik, de más
A hisztamin-intolerancia egy enzimhiányos állapot, melynek következtében a szervezet nem tudja kellő gyorsasággal lebontani a hisztamint. A hisztaminhoz hasonló anyagot tartalmazó élelmiszerek fogyasztása ezért gyorsan okozhat az allergiához nagyon hasonló, főként gyomor- és bélpanaszokat (hányás, gyomorgörcs), továbbá fejfájást, magasvérnyomást, csalánkiütést. Kiderítésére csak szigorú, négyhetes hisztamin-mentes diétával van mód.
A laktóz-érzékenység (laktóz=tejcukor) ugyancsak enzimhibán alapuló álallergia, antitest-képzés nem történik. A laktáz enzim normális esetben a vékonybélben bontja le a laktózt egyszerű cukrokká, ahonnan az felszívódik, és a vérbe jut. A laktáz enzim elégtelen működése, illetve hiánya esetén viszont a laktóz lebontatlanul a vastagbélbe kerül, ahol a bélflóra baktériumai "örömmel" nekilátnak feldolgozásának. Ettől azonban a beteg puffad és hasmenése lesz.
Tejcukor nemcsak a tejben található. A különböző tejtermékeken túl a kész süteményektől a szalámikig szinte bármiben felbukkanhat - hála a modern élelmiszeriparnak.
Megemlítendő még a lisztérzékenység vagy cöliákia, amit ugyancsak sokszor gondolnak táplálékallergiának. A lisztérzékenység örökletes betegség, a szervezetben ellenanyag termelődik a transzglutamináz nevű enzim ellen, aminek feladata a különböző gabonák sikértartalmát adó összetett fehérje, a glutén lebontása volna. A problémákat valójában ennek egyik - lebontatlanul maradó - komponense, a gliadin okozza. Glutént tartalmaz a búza-, árpa-, tönköly-, durum- és rozsliszt is. Gliadin hatására a vékonybél-nyálkahártya felszíne károsodik, így szinte valamennyi tápanyag felszívódása romlik. Egyik legjellemzőbb jele az elhúzódó, illetve ismételten jelentkező hasmenés. Gyógymódja a glutén teljes elhagyása.
A glutén-intolerancia hasonlít az egyébként létező gabonaallergiához, gyermekkorban nagyjából egy időben kezdenek panaszokat okozni, nyilván a gabonaételek bevezetését követően. Lényeges különbség azonban, hogy a lisztérzékenységnél a szervezet saját anyaga és nem a kívülről bekerülő anyag ellen termelődik antitest, így nem az allergiás reakcióra jellemző immunglobulin (az úgynevezett IgE) képződik. A lisztérzékenység és gabonaallergia elkülönítése orvosi feladat, ezt követően kezelésük is eltérő.
Keresztallergiák
Az úgynevezett keresztallergiáknál viszont már valódi táplálékallergiákról van szó . Ilyen, keresztallergia révén allergizáló ételek a "mesés" alma, a cseresznye, a szilva, a diófélék, a kivi és az eper. Ezekben a gyümölcsökben vagy zöldségekben bizonyos pollenfehérjékhez annyira hasonló szerkezetű anyagok vannak, hogy az immunrendszer ezek "láttán" is túlreagál, s akár az egész testre kiterjedő allergiás reakció is kialakulhat.
Ez azért különösen veszélyes, mert ily módon a régóta problémamentesen fogyasztott, ételek alattomosan, egyik percről a másikra képesek súlyos allergiás tüneteket produkálni.
Nyomozzunk tovább a gyógyuláshoz
A tünetmentesség kizárólag szigorú és következetes diétával, a megtalált allergén elhagyásával lehetséges.
A dolognak azonban több buktatója is van. Először is a különböző élelmiszeradalék-anyagokat, színezékeket, tartósító- és aroma-anyagokat nem tüntetik mindig föl az élelmiszerek csomagolásán, például mert csak csekély mennyiségben, nyomokban vannak jelen. Ugyanígy a tojásfehérje, tej és szója alkotói is sok ennivalóban megbújnak. Tudnunk kell például, hogy ahol joghurt, tejszín, kazein, laktalbumin vagy valami ízfokozó szerepel a felsorolásban, ott minden valószínűség szerint tejfehérje is van. Az éttermekben még nehezebb kideríteni, hogy melyik ételben, mi lakozik. Mi azért igyekszünk majd jól használható tanácsokat adni, és részletesen is szólunk majd az allergénmentes konyháról.
A megoldás lehetőleg az allergén elhagyása, amit sokszor csak táplálkozási tanácsadás és élelmiszer-adatbank segítségével lehet megoldani. Mindenképpen fontos, hogy a következetes diéta mellett is változatosan kell étkezni, nehogy a diéta "melléktermékeként" hiánybetegségek alakulhassanak ki. Legjobb az étrend összeállítását - legalábbis kezdetben - szakemberre bízni, nehogy fontos vitaminok és nyomelemek maradjanak ki az életünkből.
Ez is érdekelhet
