Elektromágneses túlérzékenység (EHS) alatt azt értjük, amikor a szervezet érzékenyen reagál az elektromágneses aktivitásra - írja a Health News.
A jelenségről először a XX. század közepén érkeztek beszámolók, mégpedig a Szovjetunióból. A szovjet radar- és katonai technikusok panaszkodtak elektromos túlérzékenységre a munkájuk során, ami akkor még "mikróallergiaként" emlegettek.
Az elektromágneses túlérzékenység kifejezést 1991-ben használták először. Azóta az elektronikai eszközök terjedésével azoknak a száma is megnőtt, akik állításuk szerint ebben a betegségben szenvednek.
Mit mondanak az érintettek?
A Healthline szerint a mindennapokban hatalmas problémát tud okozni ez a jelenség, hiszen az elektromosság az otthonok szerves része is. Többek között a számítógépeknek, mikrohullámú sütőknek, Wi-Fi routereknek is van elektromágneses mezője.
Azoknak, akik állításuk szerint túlérzékenyek, ezek az eszközök fejfájást, stresszt, szédülést, izomfájdalmat, hangulatingadozást, bőrproblémákat okoznak, és az elalvást is megnehezítik. Van, aki nem általában az elektromos mezőt, hanem csak bizonyos tárgyakat, mint például az okostelefonokat okolja a problémáiért.
Mit mond a tudomány?
A tudomány álláspontja ellenben az, hogy az elektromágneses túlérzékenység nem létezik. Az eddigi kutatások ugyanis nem találtak összefüggést az elektromágneses mezők és az EHS tünetei között.
Egy 2017-es kutatás során például az alanyokat különböző elektromágneses mezőknek tették ki, illetve volt, hogy semminek sem, a tudtuk nélkül. A vizsgálat során viszont a résztvevők nem tudtak különbséget tenni, akkor is beszámoltak tünetekről, amikor nem voltak kitéve elektromágneses mezőnek.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Egy 2018-as kutatás is hasonló eredményre jutott: ebben az esetben sem tudtak megkülönböztetni a vizsgáltak, mikor voltak valójában elektromos eszközök közelében.
Egy 2020-as tanulmány szerint nocebohatáshoz vezethet az, ha valaki hisz az elektromágneses mezők károkozásában. Nocebohatásról akkor beszélünk, amikor valaki azért tapasztal negatív mellékhatásokat egy kezelés után, mert például korábban is ezt hallotta, vagy mert a betegtájékoztatóban olvasott róla.
A WHO ugyanakkor elismeri az elektromágneses túlérzékenységet, mint olyan tünetek együttesét, amelyekre nincs orvosi magyarázat. Ezzel együtt az EHS-nek nincsenek egyértelmű diagnosztikai kritériumai, így nem is tekinthető orvosi diagnózisnak.
Épp ezért nincsenek hivatalos adatok azzal kapcsolatban, hogy hány ember érintett, mivel a betegek csak önmagukat diagnosztizálhatják vele. Annyit lehet tudni, hogy több nő fordul a fenti tünetegyüttessel orvoshoz, általában csak a betegek egyharmada férfi. Világszinten becslések szerint 0,7 és 13,3 százalék között lehet az érintettek száma.
Mit lehet tenni?
Amikor a betegek EHS-re utaló problémákról számolnak be, általában teljes kivizsgáláson esnek át, hogy a tünetek okát megtalálják. Az otthoni és munkahelyi környezetről is kikérdezik őket, hogy kiderüljön, van-e valamilyen káros tárgy vagy anyag a beteg életterében. Javasolhatják például párátlanító beszerzését a tisztább beltéri levegőért, vagy a látási viszonyok javítását, de a zajcsökkentés is segíthet.
Sokszor pedig pszichológushoz irányítják a betegeket, mert lehet, hogy valamilyen mentális probléma áll a tünetek mögött. Ilyenkor egyéni vagy akár csoportos terápia is segíthet. Azt ugyanakkor nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy minden esetben mentális zavar áll a háttérben.
