Érdemes tudni, hogy aranyere tulajdonképpen minden embernek van, hiszen az elnevezés valójában a végbél nyálkahártyája alatt futó vénás fonatokat foglalja magában. Aranyerességről, avagy aranyérbetegségről abban az esetben beszélhetünk, ha ezek az erek kitágulva kitüremkedő csomót alkotnak, amely időnként begyulladhat, vérezhet is, illetve véralvadék képződhet benne, ami nagy fájdalommal járhat. Az aranyerességet két külön csoportba sorolhatjuk attól függően, hogy pontosan hol helyezkedik el a megnagyobbodott vénafonat. Ha a végbél záróizmától feljebb, a végbélben, akkor belső aranyerességről, ha pedig attól kifelé, úgy külső aranyerességről van szó.
Ami a lehetséges tüneteket illeti, a külső aranyerek általában kézzel is kitapintható duzzanatot képeznek a végbélnyílást övező bőrfelületen. Okozhatnak fájdalmat, viszketést, valamint csekély mértékű vérzést is. A belső aranyerek a végbél falában találhatók, ahol kevés az idegvégződés, így ezek az elváltozások kezdetben jellemzően nem okoznak fájdalmat. Jelenlétükre csupán szintén enyhe vérzés hívhatja fel a figyelmet, idővel azonban, ahogy növekszenek, székletürítés során már kitüremkedhetnek a végbélnyíláson kívülre.
Mindennek szellemében a belső aranyeresség négy stádiumát lehet elkülöníteni. Az első stádiumban a kissé megnagyobbodott aranyeres csomó még nem okoz tüneteket, csak végbéltükrözéssel látható. Második stádiumban a csomó székeléskor átmenetileg kitüremkedhet a végbélnyíláson át, de aztán magától visszahúzódik. Harmadik stádiumban már nem tud magától visszahúzódni, de kézzel még visszahelyezhető. Negyedik stádiumú belső aranyérbetegség esetén viszont az aranyér folyamatosan kitüremkedik a végbélnyílás elé, és kézzel sem lehet visszanyomni. Székletürítéskor a kitüremkedő aranyér kellemetlen, akár súlyos fájdalmat okozhat.
Hogyan kezelhető a belső aranyér?
A tünetmentes aranyeresség nem igényel speciális kezelést, ugyanakkor a probléma súlyosbodásának megelőzése érdekében mindenképpen javasolt néhány életmódbeli változtatás. A rendszeres testmozgás, a testsúlyfelesleg leadása, valamint a rostdús táplálkozás és kellő folyadékpótlás egyaránt fontos lépés e téren. A kezdeti aranyeres panaszok kezelésében emellett gyógyszertárban vény nélkül kapható gyulladás- és fájdalomcsökkentő készítmények nyújthatnak segítséget, így például helyi hatású kenőcsök vagy kúpok. Előrehaladott stádiumú aranyérbetegség esetén azonban orvosi beavatkozásra lehet szükség. Az egyik leggyakrabban alkalmazott technika a Barron-féle gumigyűrű-ligatúra, avagy az aranyérgyűrűzés.
Az eljárás lényege, hogy végbéltükrözés során az orvos megkeresi a kezelendő aranyeres csomót, majd egy speciális eszköz segítségével egy gumigyűrűt helyez a tövére. A gyűrű elszorítja az adott vénafonat érellátását, így a csomó néhány nap alatt elhal, majd lelökődve a széklettel távozik a szervezetből. Helyén heg képződik, ami nagy hatékonysággal meggátolja a panasz kiújulását a későbbiekben. Vannak, akik a beavatkozást követő egy-két napban fájdalmat tapasztalnak, így ágynyugalomra és gyógyszeres fájdalomcsillapításra van szükségük, míg mások azonnal vissza tudnak térni mindennapi tevékenységeikhez. A csomó lelökődésekor sokaknál jelentkezik vérzés is, ez azonban általában rövid időn belül magától rendeződik.
Összességében elmondható, hogy az aranyérgyűrűzés az esetek 90 százalékában egyszeri kezeléssel is sikeresen zárul, tartósan megszüntetve az érintett páciens panaszait. Éppen ezért ez a legszélesebb körben alkalmazott és leghatékonyabb módszer a belső aranyeresség hosszú távú megszüntetésére. Nem mindenkinél alkalmazható ugyanakkor. Első stádiumú aranyér kezelésére azért nem, mert ekkor még nincs elegendő szövetrész, amelyre fel lehetne helyezni a gumigyűrűt. Negyedik fokú aranyeresség esetén pedig magas a panaszok kiújulásának kockázata a ligációt követően, ezért ilyenkor már elsősorban sebészeti műtéttel távolítják el a nemkívánatos vénatágulatokat.
