Az aranyérre nem jellemző a spontán gyógyulás, megfelelő kezelés és életmód nélkül tehát jó eséllyel tovább súlyosbodik a probléma. Akár olyan komoly szövődmények is kialakulhatnak, mint a nyálkahártya-gyulladás, a végbélfekély, a vérrögösödés vagy az anális prolapszus (a végbél előreesése). Ezek megelőzése érdekében tehát nem érdemes halogatni és inkább házi "csodamódszerekkel" kísérletezni, hanem a lehető leghamarabb fel kell keresni egy proktológus szakembert.
Alaptalan félelmekkel küzdünk
A kivizsgálás gondolata sokakat feszültséggel tölt el. Ennek egyik oka, hogy az érintettek egy része szégyelli a panaszait, és attól tart, hogy az orvos igénytelennek tartja majd őt, amiért aranyere van. Ezeknek a félelmeknek azonban nincs semmi alapjuk. Az aranyér kialakulásának hátterében leginkább genetikai és életmódbeli tényezők állnak, így a probléma bárkinél előfordulhat.
Az aranyérvizsgálattól való visszatartó erő lehet az is, hogy sokan egyáltalán nem tudják, mi fog történni velük, ha belépnek a proktológus rendelőjébe. A kivizsgálás alapvetően három részből állhat, az alábbiakban ezeket részletezzük.
Ezeket a kérdéseket teheti fel az orvos
Az aranyér kivizsgálása egy részletes kikérdezéssel indul. Nagyon fontos, hogy bármennyire is kínosnak érezzük, beszéljünk teljesen őszintén a tüneteinkről, hiszen a szakorvos ezek alapján tudja előzetesen felmérni a helyzet súlyosságát és dönteni a további szükséges lépésekről. Higgyük el, nem mi leszünk az elsők, akik ilyenekről mesélnek a szakembernek, nem fog meghökkenni vagy csodálkozni a beszámolónk miatt. A titkolózással csak a saját helyzetünket nehezítjük meg.
A proktológus biztosan rákézdez majd a székelési szokásainkra és nehézségeinkre, például hogy milyen rendszeresen ürítünk, illetve tapasztalunk-e közben fájdalmat vagy vérzést. Felmerülhet az is, hogy vissza tudjuk-e tartani a székletet és a bélgázokat, gyakran felpuffadunk-e, illetve érzünk-e időnként viszketést és/vagy duzzanatot a végbélnyílásunknál.
Az orvos kíváncsi lehet arra is, hogy van-e valamilyen ismert alapbetegségünk, szedünk-e gyógyszert, és allergiásak vagyunk-e bármilyen gyógyszerre vagy hatóanyagra. A súlyosabb problémák kizárása érdekében szóba kerülhet az is, hogy előfordult-e már a családunkban rosszindulatú daganatos megbetegedés. Ajánlott továbbá tisztázni, hogy voltunk-e már korábban proktológiai vizsgálaton, és ha igen, mikor, és az milyen szakvéleménnyel zárult.
Így néz ki a fizikális vizsgálat
A kérdezz-felelek részt az ujjal történő vizsgálat (rektális digitális vizsgálat) követi. Ehhez le kell vennünk az alsóneműnket, az oldalunkra kell feküdnünk, lábainkat pedig fel kell húznunk. (A vizsgálat esetenként állva, előredőlve is történhet.) Ilyenkor az orvos kitapintja a fájdalmas területet a végbél külső részén, illetve egy ujjal a végbélbe is benyúl, hogy megvizsgálja az aranyér belső kiterjedését is, valamint eldöntse, hogy a kitüremkedő csomó visszahelyezhető-e a végbélzáró izom mögé.
Egészségkvíz: hosszú életre számíthatsz, ha tudod erre a 10 kérdésre a választ
Ezen a vizsgálaton általában néhány perc alatt túlesünk, és csak enyhe kellemetlenséget érzünk közben. Ám ha már régóta halogatjuk a szakember felkeresését, és aranyerünk azóta már begyulladt vagy elrögösödött, akkor akár fájdalmat is tapasztalhatunk. Fókuszáljunk azonban arra, hogy a vizsgálat a gyógyulásunkat és a későbbi, komolyabb szövődmények megelőzését szolgálja.
Szükség esetén: eszközös vizsgálat
Ha az orvos megítélése szerint a manuális vizsgálat nem volt elegendő az aranyérbetegség tényének és súlyosságának megállapításához, eszközös vizsgálatot is végez majd. A kisműszeres végbélvizsgálat (anoszkópia) a végbél alsó, nagyjából 3-4 centiméter hosszúságú szakaszát érinti, az eszköz tehát nem hatol mélyre. A legtöbb esetben ez bőven elég ahhoz, hogy a szakember feltérképezze a helyzetet.
Amennyiben a bél magasabban fekvő szakaszainak áttekintését is szükségesnek tartja az orvos - jellemzően daganatos elváltozások gyanúja esetén -, akkor végbéltükrözésre (rektoszkópiára) kerül sor. Ez biopsziás mintavétellel is kiegészíthető. Ezek a vizsgálatok ugyanúgy oldalt fekvő testhelyzetben történnek, mint a manuális vizsgálat, és általában ezek sem tartanak néhány percnél tovább.
Hogyan készüljünk fel a kivizsgálásra?
Nagyon fontos, hogy a proktológiai vizsgálat semmiféle speciális előkészületet nem igényel a részünkről, így teljesen felesleges diétázással, több napig tartó éhezéssel, hashajtó alkalmazásával vagy otthoni beöntéssel gyötörni magunkat. Ezekre kizárólag akkor lehet szükség, ha az orvos egyértelműen kéri tőlünk.
Ez is érdekelhet
Sokkal fontosabb az, hogy átgondoljuk, mit válaszolunk majd a fent említett kérdésekre, és mi az, amit feltétlenül szeretnénk elmondani vagy megkérdezni a vizsgálat során. Emellett próbáljunk meg nem túlzottan rástresszelni a kivizsgálásra, hogy könnyebben el tudjunk majd lazítani a záróizmunkat - ezzel minimalizálhatjuk a kellemetlenségeket.
Legjobban: