A régészek között nincs ma egyetértés arról, hogy őseink mikor kezdhették el a sütés-főzést, mivel nehéz bizonyítani, hogy a tűzrakóhelyek nemcsak melegedésre, hanem esetleg ételkészítésre is szolgálhattak. A kulinária születése azonban fordulópont volt az emberiség történetében, ugyanis a feldolgozott ételt könnyebb volt megrágni és megemészteni, és ennek nagy szerepe lehetett az emberiség elterjedésében is a Földön.
A mostani felfedezés a Tel Aviv-i Steinhardt Természettudományi Múzeum fosszilis pontymaradványait elemezve tették kutatók. A leletek a Jordán-folyónál végzett ásatásokon kerültek elő. Mint azt a The Guardian brit napilap online kiadása írja, a fosszíliák vizsgálatából kiderült, hogy a térségben 780 ezer évvel ezelőtt élő emberek tűzön készítették el a halat. A halfosszíliák vizsgálata előtt a sütés-főzés legkorábbi bizonyítékai 170 ezer évesek voltak és a neandervölgyi és korai Homo sapiens közösségekhez kötődtek.
Halfogak keltették fel a kutatók gyanúját
A Nature Ecology and Evolution folyóiratban hétfőn publikált tanulmány 600 ezer évvel korábban tűzte ki a sütés-főzés kezdetét. A tanulmány Irit Zohar, a Tel Aviv-i Egyetem Steinhardt Természettudományi Múzeumában dolgozó régész 16 éves kutatómunkája nyomán született. A több mint másfél évtized alatt a tudós több ezernyi halmaradványt katalogizált, amelyeket az Izrael északi részén található Gesher Benot Ya'aqov régészeti helyszínen találtak. Ezen a Jordán-folyó közelében fekvő helyen egykor egy tó lehetett, és miközben az onnan előkerült, megkövesedett halmaradványokat vizsgálták, sikerült rekonstruálni, mikor kezdték el az ott élő emberek a hal sütését vagy megfőzését.
Zohar felidézte, hogy a munka egy kirakóshoz hasonlított: egyre több és több információ birtokába jutottak, ezekből állt össze végül a történet az emberi evolúcióról. Először az vezette nyomra a régészeket, hogy egy helyszínen, ahol szinte egyáltalán nem találtak halcsontokat, rengeteg fog maradt fenn. Ez már a hal főzésére utalhatott, mivel a halcsontok az 500 Celsius-fok alatti hőmérsékletű főzés vagy sütés közben szétesnek, megpuhulnak, míg a fogak megmaradnak. A lelőhelyről ráadásul égett tűzkövek is előkerültek, ami arra utalt, hogy tűzrakóhelyként szolgálhatott. További bizonyítéknak tekintették, hogy a fogak többsége két nagytestű – akár kétméteres hosszúságú – pontyfélétől származott. A régészek szerint jó ízű húsuk miatt választhatták őket.
Zohar kiemelte, hogy a fogak elemzésekor a fogzománcot is vizsgálták, mert tudni akarták, hogy a melegítés milyen hatással van a zománcra. A londoni Természettudomány Múzeumban végzett vizsgálatból kiderült, hogy a fogak 200-500 fokos hőnek voltak kitéve, ami arra utal, hogy a halat tűz segítségével készítették el. A tanulmány szerint erre egy sütőfélét használhattak, ugyanakkor az nem derült ki, hogy a halat sütötték, párolták vagy főzték-e.
Ez is érdekelhet
Nem egyértelmű a bizonyíték
A Homo erectus mintegy 1,7 millió évvel ezelőtt kezdte használni a tüzet. Zohar azonban rámutatott: az, hogy a tűznél melegedni lehetett, nem jelenti, hogy a főzéshez is használták. A tanulmányban nem közreműködő Anais Marrast, a francia Természettudományi Múzeum archaeozoológusa szerint az is elképzelhető, hogy a tűz mellett ették meg csupán a halat, majd a csontokat a tűzbe dobták.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Legjobban: