A tüdőben lévő infiltrátumok a mellkasi röntgenfelvételeken figyelhetőek meg, és a szövetállomány olyan eltérését mutatják, amely sűrűbb szöveti képet, felszaporodott rajzolatot eredményez. Ezeken a területeken az infiltrátum jelezheti folyadék (ödéma), gyulladásos váladékok (fehérvérsejtek, fehérjék, idegen anyagok), vagy sejtek (rosszindulatú daganatok, vörösvérsejtek) felhalmozódását, amelyek mögött számos betegség húzódhat. Ezeket az anyagokat nem lehet pontosan elválasztani a tüdőszövettől, ezért is nevezik beszűrődésnek, infiltrációnak az állapotot. Súlyosságuktól függően ezek az infiltrátumok a tüdő kis területét érinthetik, amely kisebb tüneteket okozhat, vagy a teljes tüdőterületet, súlyos, akár életveszélyes állapotot okozva.
Az infiltrátum súlyosságától függenek egyes légzési tünetek: légszomj vagy száraz köhögés, de akár fibrózis is. Ilyenkor a léghólyagocskák és hajszálerek közötti krónikus gyulladás végül a kötőszövet felszaporodását eredményezi, jelentősen csökkentve ezzel a légző felületet. Mindazonáltal az esetek nagy részében az akut beszűrődések kitisztulnak a tüdőből. Az egyes tüdőbetegségek , mint például a szilikózis vagy az azbesztózis is gyakran okozzák a hörgők vagy a léghólyagocskák területén fehérvérsejtekből, ráksejtekből, genomokból, fehérjékből vagy vérből álló folyadékok felhalmozódását.
A tüdőben az infiltrátum ugyanakkor a leggyakoribb esetekben tüdőgyulladást jelez, de jellegzetes tünete a tbc-nek is. Tüdőgyulladás során a mellkasfelvételen egy vagy több rosszul határolt infiltrátum, míg vírus eredetű pneumoniákban néha a hörgő körüli tágabb tüdőerek rajzolatfokozódása látható. Atípusos tüdőgyulladás esetén, amely leginkább diffúzan, az egész tüdő állományán jelentkezik, a mellkasröntgen-leleteken is ennek megfelelően látszik a gyulladásos infiltrátum.
Amennyiben a mellkasröntgen infiltrátumot mutat, de nincsenek jellegzetes tüdőgyulladásra utaló jelek, akkor CT-vel kell tovább folytatni a vizsgálatot, ezzel a módszerrel a további tüdőszöveti eltérések, az úgynevezett parenchyma változások még pontosabban feltérképezhetőek.
Kopogtatás és tapintás
Az infiltrátum jelenléte hagyományos módszerekkel is kimutatható. A mellkas fizikális vizsgálata során összehasonlító kopogtatást alkalmazva a tüdő úgynevezett tompulatát vizsgálja a szakorvos. Míg az egészséges tüdő felett a kopogtatási hang teljes, éles, nem dobos, addig a tömör, nem légtartó szervek (szív, máj, lép, izmok) kopogtatási hangja tompa, így ha a tüdőt vizsgálva tompult kopogtatási hang tapasztalható egy adott területen, akkor a légtartó tüdő helyén tömörebb anyag feltételezhető, azaz infiltrátum képződött a szervben.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az infiltrátum jelenlétére a tüdő tapintásos vizsgálatával is fényt lehet deríteni: ahol a tüdő helyét tömörebb anyag foglalja el, ott a mellrezgés erősebb. Ebben az esetben azonban akár tüdőelégtelenségről (a tüdő kisebb-nagyobb részének légtelenségéről) is szó lehet. Ebben az esetben röntgen nem tisztázza a differenciáldiagnózist, ugyanis a légterek összeomlása vizuálisan szintén a tüdőszövet sűrűségét eredményezi, mivel a légtelenné váló tüdő összezsugorodik. Ez lehetetlenné teszi az infiltrátumok megkülönböztetését a tüdőelégtelenségtől: ilyenkor más tényezőket is figyelembe vesznek, többek között, hogy az infiltráció nem jár-e a tüdő jelentős térfogatvesztésével.
A masszív infiltrátum a léghólyagocskákon túl kitölti a hörgőket is, míg centrális infiltrátum esetén a tüdőkapu környékén van elváltozás. A léghólyagocskáknál megjelenő infiltrátumok általában bakteriális eredetűek, ezek egynemű fedettséget mutatnak. Az úgynevezett interstitialis infiltrátumok esetén főként vírusok, atípusos kórokozók állnak a háttérben, ilyenkor diffúz, foltos beszűrődések láthatóak a tüdőröntgenen. A bronchopneumónia, vagyis a hörgőkből továbbterjedő gócos tüdőgyulladás esetén kétoldali aprógócos, a periféria felé kifejezetté váló infiltrátumok láthatóak, amelyek gyakran bakteriális eredetűek. Másodlagosan tüdőgyulladást okozhat számos további betegség, mint például a daganat, az idegentest vagy immunbetegségek is.
Ez is érdekelhet
A mellkasi röntgenfelvételen található tüdőinfiltrátumok további betegséget jelezhetnek, ilyen például a már említett tuberkulózis, vagy a tüdőinfarktus és a nokardiózis. Ez utóbbi a Nocardia asteroides nevű baktérium által okozott fertőzés, amely általában a tüdőből kiindulva terjed át a bőrre és az agyállományra. További megbetegedések, amelyek a tüdőben szintén gyulladást és így infiltrátumok megjelenését okozzák: a Varicella-zoster vírus (VZV), a Cytomegalovírus (CMV), a Pneumocystis carinii (PCP) és a Mycoplasma pneumoniae baktérium által okozott fertőzés.
