Alighanem mindenkivel előfordult már élete során, hogy fáradtnak, kimerültnek érezte magát. Nem véletlenül, hiszen a nagy hajtás, a sok munka és teendő könnyen lemerítheti energiaraktárainkat. Intenzív sportolás, kemény fizikai munka vagy betegségből történő lábadozás után is előfordul, hogy masszív fáradtságot érzünk. Emellett számos betegség kísérő tünete is lehet a kimerültség. Ilyen például a depresszió, a szklerózis multiplex, a szívelégtelenség, a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a vashiány és a vérszegénység, az ételintoleranciák, a pajzsmirigybetegségek, valamint a vitamin- és ásványianyag-hiány.
A tartós fáradtság azonban egészen mást jelent, olyannyira, hogy külön betegségként tartják számon. A krónikus fáradtság szindróma (Chronic Fatigue Syndrome, CFS) definíciója szerint az ebben szenvedő betegek állandóan és súlyosan kimerültek, ez a kimerültség legalább fél éve fennáll, és minden egyéb ok (más betegség) kizárható. Valamint a vizsgálat időpontjában az alábbi tünetek közül legalább négy fennáll: a koncentráció és a rövid távú memória zavara, torokfájás, érzékeny nyirokcsomók, izomfájdalom, ízületi fájdalmak duzzanat és bőrpír nélkül, a korábbiaktól eltérő lokalizációjú és súlyosságú fejfájás, nem pihentető alvás, a munkavégzést követően több mint 24 óráig tapasztalható rossz közérzet.
Mint látható, CFS esetében nem lustaságról vagy munkakerülésről van szó, hanem komoly betegségről. Noha a CFS ugyanúgy fizikai és szellemi kimerültséggel jár, a tünetcsoport jól elhatárolható az egyéb, nem betegségre utaló fáradtságtünetektől. Elsősorban azért, mert a súlyos CFS-beteg nem képes semmiféle tevékenységet elvégezni, még az olyan teljesen hétköznapi teendőket sem, mint például a fogmosás. A betegek nagyon gyakran ágyhoz kötöttek, és nem tudják elhagyni az otthonukat, illetve, ha erőltetik a testedzést, a tüneteik rosszabbodnak.
Hogyan mérhető?
Érdekes kérdés, hogyan lehet kimutatni a fáradtságot. Orvosi szempontból ez egy szubjektív tünet, amelyet nem vagy alig lehet vizsgálattal igazolni vagy mérni. Egyes orvosok gyakran szimulánsnak is tartják az ilyen pácienst. Ezért csupán annyit tehetünk, hogy figyelünk néhány pontosan meghatározott biológiai funkciót, és ezek különböző terhelési helyzetekben való összehasonlításával következtetünk a fáradtság fokára is. Természetesen modern műszerek használatával – ergometria – vagy pontosan meghatározott fizikai terheléssel (például lépcsőteszttel, ismételt lépcsőjárással vagy szorításteszttel: egy kis műszer ismételt összenyomásával a tenyérben) megállapíthatjuk a fizikai teljesítményt. A gondosan kidolgozott pszichológiai tesztek segítségével pedig megítélhetjük a szellemi képességeket, magát a fáradtságot azonban továbbra sem tudjuk objektíven mérni. Itt többnyire nincs más lehetőség, mint hinni annak, aki fáradtságra panaszkodik.
Mikor kóros?
A fáradtság akkor tekinthető kórosnak, ha legalább fél évig fennáll. Ez még önmagában nem betegség, de utalhat ilyesmire, például depresszióra vagy CFS-re, ezért ajánlott mielőbb kivizsgáltatni. Nincsenek egyértelmű magyarázatok a szellemi és fizikai kimerültség kialakulására. Azt tudjuk, hogy az intenzív izommunka során tejsav (laktát) képződik és szabadul fel. A tejsav oxigénhiány mellett, vércukor (glukóz) égetésekor keletkezik a szervezetben, és a vérrel távozik az izmokból. A tejsav különösen a viszonylagos oxigénhiánnyal járó megterhelés, például az élsportolók teljesítménye közben gyülemlik fel. Tudjuk azt is, hogy a szellemi fáradtság akkor jelentkezik, amikor kimerülnek agyunk energiakészletei.
Általában elmondható, hogy egészséges embereknél a tartósabb fáradtság az energiaszint csökkenésére utal, azaz ha valamilyen ásványi anyagból vagy vitaminból hiány lép fel. A vashiányos állapot például állandó fáradtságot, gyengeséget okozhat. Ez éppúgy igaz lehet az idősebbekre, akiknek már nem úgy működik az anyagcseréjük, mint régen, vagy a növekedésben lévő gyerekekre, a menstruáló vagy terhes nőkre, vagy az olyan lánygyerekre, aki épp menstruálni kezdett. Azok is fáradtságot érezhetnek vashiány miatt, akiknek diéta vagy vegán életmód miatt elégtelen vagy problémás lehet a vasbevitel és a felszívódás, de egyébként nem betegek. Számukra érdemes lehet valamely vastartalmú készítmény szedése, a stressz csökkentése, a megfelelő étrend kialakítása és a rendszeres testmozgás.