A cukorbetegek számára - legyen szó egyes, akár kettes típusú diabéteszről - a vércukorszint mérése alapvető fontosságú: orvosaik a mért adatok ismeretében tudják csak megmondani, hogy mennyi inzulint adjanak be maguknak és hogyan változtassanak étrendjükön.
A modern kor körülményei - legyen szó étrendről, gyógyszerekről vagy életmódról - pedig elég nagy kihívássá teszik azt, hogy a hormonok és a glükóz egyensúlyát meg tudjuk tartani.
A Madalena D. Costa és Ary Goldberger által vezetett kutatás során 18 idősebb, kettes típusú cukorbeteget és mellettük 12 nem diabéteszes személyt vizsgáltak meg: vércukrukat a rájuk szerelt eszközökkel folyamatosan, ötpercenként mérték, több napon át. Az adatok vizsgálata során arra döbbentek rá, hogy a vércukorszint mind egészséges, mind cukorbeteg tesztalanyaikban folyamatosan ingadozik, igaz, különböző dinamikával: aki nem cukorbeteg, abban az ingadozások kisebbek és gyorsabbak.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az orvosoknak persze már korábban is feltűntek az ilyen váltakozások, de azt gyanították, hogy ez csak statisztikai zaj, amely a vércukormérők rosszabb érzékelési szintje miatt észlelhető. Costa és Goldberger viszont azt állítja: ezen dinamikában komplex információk bújnak meg, a nem cukorbetegek esetében az összetettség mértéke pedig nagyobb.
Az úgynevezett dinamikus glükometriának elnevezett módszer egyúttal megboríthatja az eddig alapvetőnek hitt fiziológiai koncepciókat, például a homeosztázist , a dinamikus állandóság fogalmát - hiszen most kiderülhet, hogy nem a legállandóbb rendszerek a legegészségesebbek.
Az amúgy kardiológus Goldberger példaként rámutat: az egészséges fiatal szívekben sokkal komplexebb változékonyságot fedezhetünk fel, mint az idősebb szervezetekben, és nem is metronómként vernek. Ez csak arra mutat rá még jobban, hogy a test alkalmazkodóképes rendszer, nem pedig egy hagyományos gépezet. A cukorbetegség mögöttes fiziológiai rendszerét feltérképezve pedig olyan új gyógyszereket tudna az orvostudomány alkotni, amelyekkel vissza lehetne állítani az emberi üzemanyagrendszer komplexitását.
