Sir Frederick Grant Banting laboratórium-vezetőjével, John JR MacLeoddal közösen vehette át 1923-ban az orvosi Nobel-díjat .
A háborús veterán Banting 1921. május 17-én kezdte meg a munkát John JR Macleod laboratóriumában, Torontóban. A munkában egy lelkes egyetemi hallgató, Chales Best segédkezett neki. Minden körülmény adott volt, hogy kutyákon kikísérletezzék Banting ötletét, amellyel feltevése szerint izolálni lehet a hasnyálmirigy hormonját. Pár hónap után nyilvánvaló volt, hogy a módszer működik, hamarosan pedig izolálni is tudták az inzulint. A felfedezésre az egész világ felkapta a fejét.
"Egyre-másra érkeztek Stockholmba 1923 folyamán a Nobel-díj-jelölések. Bantinget a clevelandi dr. George Washington Crile és Francis G. Benedict jelölték, ez utóbbi vezető kutató volt, aki Elliott Joslinnal dolgozott együtt. Macleodot egyik régi kollégája, G. N. Stewart professzor jelölte, akivel még a Western Reserve Egyetemen dolgozott. August Krogh, a dán Nobel-díjas kitüntetett Bantinget és Macleodot együttesen jelölte.
A Nobel-díj bírálóbizottsága az inzulin felfedezése körül kialakult ellentmondó vélemények tisztázása érdekében két független értékelést rendelt meg a felfedezésről. 1923. október 25-én a világhírű Karolinska Intézet tizenkilenc professzora titkos szavazáson döntött. Az eredmény szerint Banting és Macleod ketten együtt kapták az 1923. évi orvosi Nobel-díjat. Ez volt Kanada első Nobel-díja" - áll Thea Cooper és Arthur Ainsberg Áttörés című könyvében, amely az inzulin felfedezésének kalandos történetét írja le.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Nobel-díj után botrány
A könyv szerint azonban Banting egyszerre érzett hálát és haragot, amiért Macleodot kiemelték, miközben Bestet nem jutalmazták. Amikor Gooderham elment Banting rendelőjébe, hogy gratuláljon neki, Banting azzal fenyegetőzött, hogy nem veszi át a díjat. "Miközben Banting végül mégis elfogadta a díjat, nyilvánosságra hozta nemtetszését, és felajánlotta a díjjal járó pénzjutalom felét Bestnek".
A feszültség ezt követően sem ült el a kutatócsoportban. "Sem Banting, sem Macleod nem vett részt a stockholmi ünnepségen, főként azért, mert Banting nem volt hajlandó egy színpadon állni Macleoddal, Macleod pedig nem merte Banting nevében átvenni a díjat, attól félve, hogy hencegőnek tartják. 1923-ban teljesült Macleod vágya, és beválasztották a Royal Society tagjai közé. Banting végül 1925-ben tartotta meg Nobel-díjas előadását" - olvasható az Áttörés című könyvben.
Nem is ők fedezték fel először?
Mint a szerzők írják, a botrány ezt követően csak fokozódott: "A Nobel-díj bejelentése után több tisztességes kutató is a nyilvánosság elé állt, azt állítva, hogy már rég felfedezték az inzulint Banting előtt. Georg Zuelzer és Nicolas Paulesco közvetlenül a Nobel-díj bizottsághoz fellebbeztek. E. L. Scott benyújtott egy keresetet arról, hogy ő izolálta elsőként a hasnyálmirigyben az aktív hatóanyagot. Paulesco 1922-ben folyamodott szabadalmi jogért. Murlin 1923-ban nyújtott be szabadalmi kérelmet a diabétesz elleni hasnyálmirigy-kivonatra. Még Collip is kiadott egy tanulmányt, amelyben azt állította, hogy hatvanhat napig sikerült életben tartania egy hasnyálmirigyétől megfosztott kutyát az általa "glukokininnek" nevezett kivonat injekcióival, amelyet olyan zöldségekből nyert, mint a fejes saláta vagy az újhagyma. Ám az inzulin szabadalma (…) szilárdan tartotta magát." A viták ezután a jogdíjak elosztásáról folytak.
A botrányok ellenére az átütő felfedezés cukorbetegek tízezrein segített és segít azóta is, köszönhetően annak, hogy megkezdődött a tömeggyártása. "1923 januárjában az Eli Lilly and Company megkezdte az inzulin limitált mennyiségben történő forgalmazását kiskereskedelmi gyógyszertárakon keresztül. 1923 októberében már orvosi rendelvényre is felírhatóvá vált az inzulin. Az akkori becslések szerint mintegy 7500 orvos kezelt 25 000 cukorbeteget az Iletinnel" - áll az inzulin történetét feldolgozó könyvben.
Repülőgép-balesetben halt meg a felfedező
Az inzulin tömeggyártását még megérhette Banting, aki karrierje csúcsán halt meg 1941. február 21-én. Egy amerikai bombázó fedélzetén Angliába tartott, ám röviddel a felszállás után, Újfundland partjainál lezuhant. Bantingnak még volt annyi ereje, hogy ellássa a pilóta sebét és ezzel megmentse az életét, mielőtt belehalt saját sérüléseibe.
Ez is érdekelhet
HUDBT00213
Legjobban: