A mezotelióma a zsigereket borító savós hártyák rosszindulatú daganata. Ilyen savós hártya jelen van a hasüregben, a mellkas belfelszínén és a tüdőkön, vagy a szívburkot alakítja ki. Az azbeszttel kapcsolatba hozható rosszindulatú mellhártyadaganat sokáig rejtve marad, ugyanis felismerése igen nehéz. A legfrissebb száma rávilágít, hogy mezoteliómás betegek esetén a fibulin-3 vérplazmában mért szintje 4-5-szöröse annak, mint ami azbesztnek kitett, egészséges egyénekben mérhető.
Az azbeszt belégzését követően a szervezetben reked, ezután évtizedekig irritálja a környező szöveteket, majd daganat alakul ki. A mezotelióma tünetei között légszomj, köhögés, mellkasi fájdalom, testsúlycsökkenés, és éjszakai izzadás szerepel. A diagnosztizálást követően a betegek átlagos túlélése 12 hónap körül mozog, ezen segíthetne, ha az orvosok minél korábban képesek lennének felismerni a betegséget. Dr. Harvey Pass és munkatársainak felfedezése tehát alapjaiban befolyásolhatja a mezotelióma kezelését.
A vizsgálat során 92 mezoteliómás beteg, illetve 136, korábban azbesztnek kitett daganatmentes egyén vérében mérték a fibulin-3 szintjét. Emellett az anyag jelenlétét tüdőfolyadékból is kimutatták. A kutatók megállapították, hogy mind a vérben, mind a tüdőfolyadékban magasabb volt a fibulin-3 szintje. Mindazonáltal az eredményeket további kutatásoknak is meg kell erősítenie.