A limfóma a nyirokrendszer sejtjeit, a fehérvérsejteket, más néven limfocitákat érintő betegség, azaz a nyirokrendszer rosszindulatú daganatos megbetegedéseiről van szó. A limfóma az ötödik leggyakoribb daganatos megbetegedés az emlő-, a tüdő-, az emésztőszervi, a prosztata-, illetve petefészekrák után.
A limfómás megbetegedések alapvetően két nagy csoportra oszthatóak: a Hodgkin-kórra és a non-Hodgkin limfómákra, amely több mint 60-féle, egymástól akár nagyon eltérő altípust foglal magába. A Hodking-kór ritka betegség, leginkább fiatalkorban fordul elő, jellemzően 15-34 év között, esetleg 55 év fölött jelentkezik. A non-Hodgkin limfómák előfordulása sokkal gyakoribb, ezek inkább az idősebb korosztályt érintik (a betegek átlagéletkora 65 év), valamint a férfiak gyakrabban betegszenek meg ebben, mint a nők. A kétfajta betegséget az alapján különböztetik meg egymástól, hogy a szövettani mintában jelen vannak-e az úgynevezett Reed-Sternberg sejtek, amelyek sokkal nagyobbak, mint a normális limfociták.
Az Országos Onkológiai Intézet 2014-es adatai alapján az új betegek száma abban az évben a Hodgkin-kór esetén mintegy 299, a non-Hodgkinnál összesen 2158 - a follikuláris (tüszős) fajtánál 391, a diffúz (nagysejtes) formában pedig 513. Az adott időpontban élő összes beteg száma Hodgkin-kórnál kb. 4000, a többiről viszont nincs egészen pontos adat.
A limfómák kialakulásának okai jelenleg még pontosan nem ismertek, csak annyi tudható, hogy nem öröklődő betegség. Bár vannak kockázati tényezők, ezek is csak az esetek kisebb számában tehetőek felelőssé a betegség kialakulásáért. A legfontosabb kockázati tényezőket bizonyos fertőzések, illetve az immunrendszert gyengítő betegségek és gyógyszerek jelentik. Akinek védekezőrendszere legyengült, nagyobb valószínűséggel betegszik meg limfómában.
A limfóma legáltalánosabb tünete a nyirokcsomók fájdalmatlan megnagyobbodása a nyak, a hónaljak és a lágyékhajlatok területén, illetve a mellkasban vagy a hasban. Tünete lehet még a tartós vagy visszatérő, megmagyarázhatatlan magas láz, éjszakai izzadás, fáradékonyság , illetve a jelentős fogyás is lehet figyelmeztető jel, ha fél év alatt az alaptestsúlya több mint 10-20%-át elveszíti az illető, és ennek nincs más oka.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A két típus között jelentős az eltérés például a betegség jellemző lefolyási formáiban, az érintettek korában, de leginkább az alkalmazandó kezelési módszerekben. A Hodgkin-kór jól kezelhető daganatos betegség, ma már a magyarországi centrumokban is 80-90%-os a betegek gyógyulási aránya.
A Non-Hodgkin limfómáknál a választandó kezelési formákat alapvetően az határozza meg, hogy indolens, azaz lassú lefolyású, vagy mérsékelten rosszindulatú, esetleg agresszív vagy kifejezetten agresszív limfómáról van-e szó. A betegek kezelése minden esetben egyénre szabott, hiszen nincs két egyforma limfómás beteg. Még az azonos típusú vagy stádiumú betegségben szenvedők sem ugyanazt a kezelést kapják, és betegségük várható lefolyása sem egyforma. Limfóma esetében legtöbbször gyógyszeres kezelést - kemoterápiát, gyakran kombináltat - alkalmaznak, de egyre gyakrabban használt korszerű lehetőség a célzott kezelés, például a monoklonális antitest terápia, amely egyfajta immunterápia.
Sok esetben szóba jöhet az őssejt-átültetés, és ritkán sugárterápia is alkalmazható, de csak abban az esetben, ha a betegség a testnek mindössze egy-két területére terjed ki. Az orvostudomány fejlődésének köszönhetően a kezelési módszerekben is jelentős előrelépés történt, amit jól jelez, hogy az ötéves túlélés aránya az 1960-as években mindössze 20% körüli volt, ami mára 80-90%-ra növekedett. Természetesen ehhez a megfelelő terápiák elérhetősége is szükséges.
Ez is érdekelhet
Forrás: Magyar Rákellenes Liga
