Az eljárás neve: percutan vertebroplastica (PVP)
A doktor úr pontosan érkezik a megbeszélt találkozóra, de kedvesen megkér, ha tudok, várjak még egy kicsit. A mögötte záródó automata ajtó ellenére még hallom, hogy azt mondja az asszisztensnek: "A betegek előbbre valók, mint az újságírók." (Nem tudok haragudni ezért.)
Milyen esetekben alkalmazzák?
A beavatkozás indikációját a konzervatív terápiára nem szűnő súlyos fájdalom képezi, amelynek hátterében valamilyen folyamat által sérült csigolyatest áll. Az állandó fájdalmat, a mozgásbeszűkülést általában csontritkulás, hematológiai betegség, illetve daganatos betegség csontáttétje miatt kialakult csigolyatörés okozza. A csigolyatestek összeroppanása esetén a törésfelszínek mikromozgásai állandóan ingerlik a csonthártyában lévő fájdalomérző receptorokat.
Hogyan történik a beavatkozás?
A klinikai tünetek és a megfelelő képalkotó vizsgálatok alapján kezelésre kiválasztott betegnek - röntgenátvilágítás alatt vagy CT-vezérelve - bőrön keresztüli behatolásból csontbiopsziás tűvel, folyékony csontcementtel (polimetil-metakrilát, PMMA) töltjük fel az összeroppant vagy sérült csigolyatestet - mondja dr. Kulcsár Zsolt. Egy ülésben három vagy több szegmentum kezelését is el tudjuk végezni. A csontot belülről támasztjuk meg, így könnyebb a törésfelszínek gyógyulása, nem kell a beteget hosszasan fektetni, és adott esetben elkerülhető a gerinc nyitott műtéti rögzítése.
Mekkora megterhelést jelent ez a betegnek?
A beavatkozás viszonylag kis kockázattal végezhető, nem jelent túl nagy megterhelést a betegek számára. Az esetek többségében helyi érzéstelenítésben végezzük. Általában egy csigolya kezelése egy óránál kevesebb időt vesz igénybe. A műtét után monitorozni kell a beteget, aki legalább három órán át a hátán fekszik, majd fokozatosan mobilizálható. A behatolásból adódó fájdalom általában 1-2 nap alatt megszűnik, de szükség esetén fájdalomcsillapítókkal csökkenthető. A befecskendezett csontcement eloszlásának pontos tisztázása érdekében kétirányú gerinc-röntgenfelvétel készíthető és/vagy CT-vizsgálat végezhető. A betegek általában már másnap hazabocsáthatók.
Milyen szövődmények fordulhatnak elő?
Szövődmény jelentkezhet a tű bevezetésekor, a csontcement befecskendezése kapcsán, valamint a kísérő betegségek következtében. A cement kicsorgásából adódó enyhe neurológiai szövődmények - ezek többsége gyöki fájdalom formájában nyilvánul meg - konzervatív kezelésre általában jól reagálnak. Az esetleges neurológiai szövődmények elhárítása miatt azonban elengedhetetlen az azonnal rendelkezésre álló idegsebészeti háttér. Nemzetközi tapasztalatok szerint szövődmények körülbelül 1-3%-ban fordulnak elő, saját tapasztalataink megfelelnek ezen adatoknak.
Megelőzésre szokták ajánlani a PVP-t?
A PVP tünetmentes esetekben nem javasolt, és profilaktikus elvégzése rutinszerűen nem, de bizonyos esetekben indokolt lehet. Felmerülhet megelőző alkalmazása, ha két összeroppant között egy ép csigolya található, mert ebben az esetben ennek töréskockázata nagyobb.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Mitől népszerű az eljárás?
A hatás már a műtét napján érzékelhető, általában azonnal és jelentős mértékben csökken a fájdalom, mivel a csontcement a megszilárdulás után stabilizálja az összeroppant csigolyatestet. Megszűnnek a mikromozgások, visszaáll a csigolya biomechanikai ellenálló képessége és keménysége. A fájdalomcsökkenés hátterében egy másik mechanizmus is szerepet játszhat: a csontcement megszilárdulása hőtermeléssel jár, és a felszabaduló hő hatására károsodnak a receptorok, illetve daganatos csigolyákban a cement lassíthatja vagy megállíthatja a közvetlen környezetében lévő tumor növekedését. A vertebroplastica után az érintett csigolya nem roppan tovább; gyakran a kezelt csigolyatest magasságának növekedése is tapasztalható. A vizsgálatok és tapasztalatok egyértelműen azt mutatják, hogy a rövid és hosszú távú eredmények egyaránt jók: a betegek körülbelül 75-90%-ánál szignifikánsan és tartósan csökken a fájdalom, javul a mobilitás.
Ez is érdekelhet
Közös cél
Az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetben 2002-ben még csak egy-két, 2006-ban viszont már kb. 150 betegen alkalmaztuk az eljárást. Ez persze még mindig nagyon kevés. Közös cél, hogy minél többen halljanak erről a palliatív kezelési lehetőségről, amely az alapbetegséget ugyan nem gyógyítja meg, de a beteg életminőségét jelentősen javítja. Egészségesen és betegen sem mindegy, hogyan éljük le a hátralévő időt!
