Mi történik a tápcsatornában?
Érthető, ha az ember nem kíváncsi arra, mi történik műtétkor a tápcsatornájában, ha viszont tudja, talán nem aggódik annyira, amikor utána evéskor furcsa tüneteket tapasztal, vagy nem is képes enni.
A sebészeti beavatkozások már a betegség feltérképezésével megkezdődnek; szövettani mintavétel (biopszia) és a daganat állapotának felmérését célzó, endoszkópos, de egyéb vizsgálatok is történnek, amik beleszólhatnak a táplálkozásba. Lehetőség szerint azért a minimális roncsolással járó, úgynevezett vékonytűs aspirációs eljárást alkalmazzák, aminek gyakorlatilag nincs a táplálkozást befolyásoló hatása.
Az emésztőszervi (gasztroenterológiai) daganatoknál a gyógyítás szinte kivétel nélkül a műtét köré szerveződik, kilencven százalékában kerül sor műtétre, elsősorban gyógyító, illetve a beteg állapotán segítendő, palliatív céllal. Kiterjedése függ a daganat stádiumától, méretétől, a környező szervek és a nyirokrendszer érintettségétől. Radikális műtétnél a teljes beteg bélszakaszt, illetve megfelelő emésztőrendszeri szakaszt és a hozzátartozó, esetleg érintett nyirokcsomóláncot is eltávolítják, így nem csak az emésztésben résztvevő szerveket érintheti. Célja a teljes daganatmentesség. A csökkentett radikalitású műtét - például vékonybél esetében - azt jelenti, hogy a bél és nyirokcsomó-hálózat bizonyos részei megmaradhatnak.
A műtét következményeit az is befolyásolja, hogy a biztonság kedvéért a daganattal együtt szervtől függően 2-10 cm-es teljesen ép szövetes szakaszt is el kell távolítani. A kimetszés (resektio vagy reszekció) után rendszerint szükség van a tápcsatorna vagy egyéb működési egység (epevezeték) folytonosságának helyreállítására. Az épen maradt szövetszéleket összeillesztik, összevarrják (anasztomózist készítenek), vagy bypass-műtétet végeznek, ha a kivágás nagy kiterjedése miatt máshonnan vett szövetdarabbal kell pótlást készíteni. Egyéb érintett szervek helyreállító műtétjére is szükség lehet. A helyreállítás történhet a daganateltávolítással együtt vagy külön operációval. Vastagbél-, nyelőcső- és gyomortumoroknál lehetőség szerint a kíméletesebb endoszkópos műtéteket választják, melyektől gyorsabb felépülés és a természetes táplálkozás viszonylag problémamentes helyreállása remélhető.
Nem csak felnyitották!
A palliatív beavatkozásról a betegek és hozzátartozók gyakran úgy beszélnek, hogy "csak felnyitották, és összevarrták". Tény, a műtét alatt a tényleges daganatot látva változhat a kezelési stratégia, de az említett vélekedés azért nem fedi a valóságot. A palliatív műtét éppúgy lehet tervezett. Igaz, ilyenkor a daganatot nem távolítják el, de fontos a tünetek enyhítése, a lehetséges szövődmények, például elzáródások, szűkületek, vérzések, perforációk elhárítása, a daganat jelentős akadályt képző részének kivágása, melyek az adott pillanatban megmentik, de mindenképp meghosszabbítják a beteg életét, segítik mindennapjait.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A palliatív műtétekhez tartoznak a táplálást vagy az ürítést lehetővé tévő nyílások (tápsipolyok, sztómák) kialakítása vagy a bélcsatorna átjárhatóságát biztosító stentek (endoszkópos) beültetése is. A profilaktikus műtéteknél bizonyos szövetrészeket már akkor eltávolítanak, amikor azok még csak rákmegelőző állapotban vannak. Máskor az áttéteket vagy kiújult daganatokat (recidívákat) eltávolító műtétekre, szövődményelhárító beavatkozásokra kerül sor.
Műtét és kockázat
A daganatkimetszések többnyire nagy, életmentő műtétek, nem múlnak el nyomtalanul. A műtét utáni kisebb-nagyobb, az étvágyat és a táplálkozást befolyásoló problémák emlékeztetnek a műtét jelentőségére és súlyára. Nem törvényszerű, mégis sérülhetnek erek, idegek, érzészavar, érzéskiesés, zsibbadás maradhat vissza, az érzéstelenítés és a különböző gyógyszerek miatt romlik az ízlelés; eltűnnek az ízek, a sós, a savanyú, minden ugyanolyan ízetlen lesz. Máskor a szükségesnél nagyobb hegek maradnak vissza, és hetekig, hónapokig, netán évekig kellemetlenkednek, szűkítik a tápcsatornát. A hegszövet kevésbé teherbíró. Az anasztomózisok varratai szétnyílhatnak. Ezért nem jó a műtét után a heves köhögés, székletürítéskor sem szabad erőlködni, még ha székrekedés fenyeget is.
A vastagbél-reszekció leggyakoribb szövődménye pont a varratelégtelenség, a műtétek 4-18 százalékában következik be, és csak újabb sürgős műtéttel lehet helyrehozni. Idős betegeknél megelőzésképpen eleve a külső ürítést lehetővé tévő sztóma kialakítását választják. Később a hegek miatt sérvkizáródás, bélelzáródás alakulhat ki. A hasüregi műtétek után viszonylag gyakoriak az akár bélelzáródást okozó összenövések, amelyeket a minél korábban megkezdett testmozgással meg lehet előzni. Azután ott vannak a fájdalmak; a műtéti sebek, a nyálkahártya-hegek vagy különösen a béltraktus műtéti sebeinél viszonylag könnyen kialakuló gennyes gyulladások. Ezek szerencsére jól gyógyulnak. Akármilyen simán és komplikációmentesen zajlik a műtét, kicsivel előtte, közben és utána mindenképp szünetel az evés, a tápcsatorna rendszeres működése, aminek beindítása nem megy azonnal.
De enni kell, csak kíméletesen!
Közvetlenül a műtét után a beteg nem tud enni. Időt kell hagyni a sebgyógyulásra, kerülendő a fertőzésveszély, de azután érdemes minél korábban beindítani a bélműködést, a bélmozgásokat, mert annál kisebb bizonyos szövődmények kialakulásának veszélye. Arról nem is beszélve, mennyire fontos az evés az erőnlét szempontjából! Először csak víz és üres tea az étrend, amit az első egy-két napban folyékony, energia- és fehérjedús táplálék követ. Összetételét tekintve a műtét után lábadozónak lényegében ugyanolyan táplálékra van szüksége, mint az egészségeseknek. A lényeg, hogy egyen!
A szénhidrátok, fehérjék, zsírok aránya olyan, mint az egészséges étrendnél, de ha mégsem sikerül eleget enni, érdemes valamivel több zsírt keverni az ételbe. Legalább energiából legyen elég. Nem hagyományos értelemben vett zsíros, nehéz ételekre kell gondolni, hiszen kezdetben az étel híg, még a falat lenyelése is gondot okoz. A tápcsatorna napi ritmusa nehezen áll helyre, a folyékony ennivaló egyben a székrekedés megelőzését is szolgálja. Hadd egye az ember azt, amire vágyik, akkor és annyit, amennyi jól esik! Egyszerre kis mennyiségű, inkább többszöri étkezés ajánlott. Kicsit is több étel azonnal teltségérzetet okozhat, és hányással fenyeget.
Mivel a legtöbben ilyenkor étvágytalanok, a kíméletes, de finom fűszerezésre kell törekedni: az édes paprikától a szerecsendióig, citrom, majoránna vagy kakukkfű, jöhet bármi, csak a sebeket irritáló, csípős paprikát, feketeborsot, mustármagot kell kihagyni. Kerülni kell a puffasztó ételeket, a rostokat és ballasztanyagokat. Az étel legyen könnyen emészthető, vitaminban gazdag.
Jót tesznek az enyhén párolt, puha, illetve hámozott, kevés cellulózt tartalmazó zöldségek: a burgonya, répa, spenót, sóska, zsenge zöldbab, borsó, a kalarábé és kelbimbó, lehúzott héjú paradicsom, mélyhűtött és tartósítószer nélküli konzervzöldség.
Kerülendő a lencse, a szárazbab és borsó, a káposzta. A gyümölcsöket hámozva, reszelve, pürésítve, a sok apró magot tartalmazókat turmixolva és átszűrve, kompótnak jó enni. Jobbak a rostszegény, nem teljes kiőrlésű, puha gabona- és pékáruk, kerülendők a friss, meleg péksütemények, kelt és zsírban sütött tészták. Gyomorkímélők a sovány húsok – a disznósajt, kolbász, hurka még várhatnak - és tejtermékek. A tojás bátran fogyasztható, az olajos magvakból először csak keveset lehet enni. Könnyen ehetők a főtt tészták. Feketekávé és szénsavas italok az első tíz napban nem kívánatosak, ahogy a túl sok édesség sem. A túl forró és túl hideg ételek, italok kerülendők.
A legjobb, ha az ember megfigyeli, mi okoz gondot, mi esik jól. Általában a puha péksüteményeket ajánlják, de van, akinek a nyelőcső-szűkületét pont ezek tömik el. Másoknak kifejezetten az egyébként nem ajánlott, zsíros ömlesztett sajtok esnek jól. A személyes tapasztalatokról kevés szó esik a kórházi rehabilitáció idején, a betegek viszont sokat tudnak egymásnak segíteni, ha elárulják, rágási, nyelési, hányingerelkerülési vagy főzési trükkjeiket: hogy egy-egy étel egész pici falatokban is hányást vált ki, vagy hogy nyelés nélkül is gyorsan elűzi az éhséget egy falatka csoki elszopogatása. A támogató kemoterápia és gyógyszerek elhagyása után aztán lassan visszatér az ízérzékelés és az étvágy.
Ez is érdekelhet
Ha nagy gondossággal és odafigyeléssel, a különböző ételeket fokozatosan bevezetve tér vissza az ember megszokott táplálkozásához, akkor a műtét, illetve a kezelések elhagyása után öt-hat héttel remélhetőleg az étkezés majdnem olyan lesz, mint a műtét előtt. Előfordul, hogy a műtét jellege vagy a műtét utáni állapot - a gyengeség, erőtlenség – miatt a leggondosabb ápolás mellett is szükség van ideiglenesen vagy tartósan mesterséges táplálásra ahhoz, hogy biztosítani lehessen a gyógyuláshoz, lábadozáshoz szükséges elegendő és megfelelő minőségű táplálék bevitelét. A mesterséges táplálásról külön cikkben olvashat.
