Nem volt a mellráknak családi előzménye, a testvérpár mégis jóval korábban elkezdett rendszeresen szűrésre járni, mint ahogyan azt javasolják. Talán előre érezték, hogy erre nekik szükségük van, hiszen egyikük 42, másikuk 47 éves volt, amikor szembesülniük kellett a mellrák diagnózisával. Történetét a fiatalabbik testvér, Nagy Éva osztotta meg a rakgyogyitas.hu-val. Éva több műtéten és kemoterápián van túl, jelenleg hormongátló terápiát kap, mégis azt mondja: most sokkal kiegyensúlyozottabb és boldogabb, mint a betegsége előtt volt.
A diagnózist hallva megfordult velem a világ
"Amikor a nővérem a harmincas évei elején elkezdett emlővizsgálatokra járni, én még csak 15 voltam, de mindig vitt magával. Számomra ezáltal vált rutinná az, hogy az én melleimet is, ha van éppen panaszom, ha nincs, évente-kétévente megvizsgálják ultrahanggal" – eleveníti fel a portálnak Nagy Éva. 2021 tavaszán akadt fenn egy szűrővizsgálaton. A radiológus már a szövettani mintavételkor, az eredmény ismerete nélkül közölte: ránézésre is szinte biztos abban, hogy rosszindulatú elváltozást találtak. Évával akkor és ott megfordult a világ, a döbbenetet azonban hamar felváltotta az aktív és tudatos cselekvés.
A szövettani eredményt meg sem várva jelentkezett a sebészeten, hogy vegyék mielőbb be a műtéti sorba. Miután megérkezett a diagnózist megerősítő szövettani lelet a patológiáról, rá egy hónapra meg is műtötték. „Bár lehet, hogy az anatómia megengedte volna, én nem akartam részleges eltávolítást. Azt kértem, hogy a teljes emlőmirigy-állományt vegyék ki. Abban a pillanatban csak egy dolog érdekelt: úgy műtsék ki belőlem azt, ami nem odavaló, hogy biztosan ne legyen vele többet dolgom” – idézte fel Éva.
A nehéz helyzet nem lehet akadály
Amikor a kemoterápiát javasolták neki, érezte, hogy kicsúszik a kontroll a kezei közül, azt át kell engednie az orvosoknak. "Ezt egy magamfajta, a sorsát mindig tudatosan irányító embernek nagyon nehéz volt elfogadnia" – fogalmazott a portálnak Éva. Próbált alkudozni az orvossal, de azt a választ kapta: „ez nem alku tárgya. Maga ezt most elkezdi és végig fogja csinálni, a végén pedig büszke lesz magára.” Az első kemoterápiás kezelés után ajándékba kapott egy kiskutyát. Ez egyrészt elterelte a figyelmét, másrészt mindennap sétáltatni kellett, így nem hagyhatta el magát.
A teljes interjú ide kattintva olvasható, amelyből az is kiderül, miért érzi Éva azt, hogy sokkal kiegyensúlyozottabb és nyugodtabb most, mint a diagnózis előtt.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
