A vérnyomásmérés két értéket ad . A magasabb azt mutatja, hogy összehúzódása után, amikor a szív vért pumpál ki, mekkorára nő az erekben a nyomás. Az alacsonyabb érték pedig, hogy a szív elernyedésekor milyen szintre esik vissza az érfalakat érő nyomás. Általában véve, ha ez a páros érték nem haladja meg a 140/90-es szintet, akkor még nincs nagy baj. (A mostanában nagy vitákat kiváltó új amerikai ajánlás ennél alacsonyabb.) De mi a helyzet akkor, ha csak az egyik érték lóg 140 vagy 90 fölé? Kell-e ilyenkor aggódnunk, vagy orvoshoz fordulnunk?
Az orvosok ezt a jelenséget izolált szisztolés hipertóniának nevezik, és meglehetősen veszélyesnek tartják. Egy európai és amerikai orvosokból álló kutatócsoport tanulmánya, amelyet a The American Journal of Medicine folyóirat közölt , megállapítja, hogy gyorsan öregedő népesség esetén a magas vérnyomás, különösen a szisztolés magas vérnyomás elterjedtsége jelentősen megnő. Az izolált szisztolés hipertónia jelentős halálozással és morbiditással jár együtt, különösen cerebrovaszkuláris (azaz az agy vérkeringését érintő) betegségben. A cikk szerzői szerint ez a betegség gyorsan növekvő közegészségügyi aggodalomra ad okot, és kézben tartása kihívást jelent az orvosok számára.
Nem szabad legyinteni rá
Ha tehát valaki úgy tapasztalja, hogy akár a szívverés utáni, akár a két szívverés közötti vérnyomásértéke az elvárhatónál magasabb, akkor feltétlenül forduljon szakemberhez, mert ezzel megelőzheti például a stroke kialakulását. A féloldalasan magas vérnyomásérték elsősorban az idősebb embereket érinti, de a jelenség már fiatalabb korban is megjelenhet, és túl veszélyes ahhoz, hogy bármikor is legyintsünk rá.
Az izolált szisztolés hipertónia oka a fiatalabb korosztályokban legtöbbször a fokozott szimpatikus idegi aktivitás. Az idősebbeknél a jelenséget legtöbbször a rugalmasságát elveszítő érfal okozza, és általában érelmeszesedés áll a háttérben.
Előfordulhat az is, hogy a nyugalmi állapotban mért diasztolés érték emelkedik meg. Itt már nem olyan egyértelműek az okok, de a megfigyelések szerint a súlyos betegség esélye ebben az esetben sem kisebb, azaz mindenképpen indokolt orvoshoz fordulni. Sokáig úgy vélték a szakemberek, hogy a magas diasztolés érték veszélyesebb, mert erősebb a kapcsolata olyan szövődményekkel, mint a szívelégtelenség, a szívinfarktus, a szívkoszorúér szűkülete vagy a stroke. Mára azonban bebizonyosodott, hogy a szisztolés hipertónia semmivel sem kevésbé veszélyes, sőt kapcsolata a stroke-kal még erősebb is. Azaz ha a magasabb érték 140 Hgmm, az alacsonyabb pedig 90 Hgmm fölé kerül, akkor szükséges az orvosi vizsgálat.
Rizikófaktorok
Az izolált szisztolés hipertónia legerőteljesebb kockázati tényezője az erek falának merevebbé válása, ami nemcsak az érfal magasabb életkorban jelentkező elmeszesedése, hanem számos egyéb tényező hatására is bekövetkezhet. Közrejátszhat a túlzott sófogyasztás , az elhízás, a dohányzás, a magas vérnyomás, a cukorbetegség, illetve a mozgásszegény életmód is.
Az érfalat érő nagyobb nyomás elősegíti az érelmeszesedést és az érszűkület kialakulását, ami viszont hozzájárul a szívelégtelenség , az infarktus és a stroke kialakulásához. Nemcsak az okoz gondot, ha a szisztolés érték túl magas, hanem az is, ha a diasztolés értékhez képest túl nagy a különbség. Ez az úgynevezett magas pulzusnyomás ugyanis azt mutatja, hogy a szív túl keményen kénytelen dolgozni, ami különféle szövődményekhez vezethet, például megvastagszik a szívizom, azaz kamrahipertrófia alakul ki.
A kockázati tényezők megmutatják azt is, hogy a magas vérnyomás a gyógyszeres kezelés mellett életmódváltást is kíván. Például vissza kell szorítani a sófogyasztást, be kell fejezni a dohányzást , lehetőleg le kell fogyni, és sokat kell mozogni. Mivel azonban a szív- és érrendszer működése igen összetett, a vérnyomásproblémák gyakran más betegségekkel is összefüggenek, ezért a kezelőorvossal nem csak állapotunkról és a kezelésről, hanem az életvitelünk szükséges változásairól és kívánatos elemeiről, gyakorlatáról is konzultálnunk kell.
Legjobban: