Az influenzafertőzésekről a PLoS Pathogens folyóiratban közzétett új kutatás megállapításai magyarázatot adnak arra, hogy egyes betegek miért járnak sokkal rosszabbul, mint mások, ha ugyanazzal az influenzavírus-törzzsel fertőződtek meg. Az új eredmények hozzájárulhatnak a szezonális influenza hatásainak mérséklését célzó stratégiák kidolgozásához is.
"Az elmúlt két influenzaszezon a vártnál súlyosabb volt. A 2017-18-as szezonban csak az Egyesült Államokban 80 ezer ember halt meg, több mint a 2009-es sertésinfluenza-járványban. Az influenza jelentős és gyilkos megbetegedés az egész világon" - szögezte le Michael Worobey, az Arizonai Egyetem tanszékvezetője, a tanulmány társszerzője. Magyarországon 2017 januárjában volt a legdurvább a helyzet, amikor ötezren haltak meg az influenzajárvány miatt.
A tudósokat és az egészségügyi szakembereket évtizedek óta nem hagyja nyugodni, hogy az influenzavírus egyazon törzse különböző súlyosságú betegséget idéz elő az egyes embereknél. Worobey és a jelenlegi tanulmány szerzőit magában foglaló csapat már 2016-ban beszámolt arról a gyanúról a Science folyóiratban , hogy az influenzavírusnak való korábbi kitettség határozza meg az egyén reakcióját a későbbi fertőzésekre. Ezt a jelenséget hívják immunológiai lenyomatnak.
A felfedezés megcáfolta a korábban általánosan elterjedt véleményt, miszerint az influenzavírussal való korábbi találkozás kevés immunitást nyújt, vagy éppenséggel semmit, azokkal a törzsekkel szemben, amelyek állatokról ugorhatnak át az emberre, beleértve a sertésinfluenzát vagy a madárinfluenzát. Ezek a törzsek, amelyek már több száz átterjedő esetet számlálnak, az emberekben súlyos, sőt halálos betegséget okozhatnak. Esetükben világméretekben indokolt az aggodalom, mivel olyan mutációkat hozhatnak létre, amelyek nem csak azt teszik lehetővé, hogy könnyedén váltsanak át állatokról emberekre, hanem az emberről emberre történő gyors terjedésük előtt sincsen akadály.
A kitörölhetetlen immunológiai lenyomat
Az említett kutatás arra kereste a választ, hogy az immunológiai lenyomat magyarázhatja-e az egyes személyek reakcióját az emberi populációban már keringő influenza törzsekre , illetve milyen mértékben magyarázhatja a kialakuló betegség súlyosságában korcsoportonként megfigyelhető eltéréseket.
Az egészségügyi nyilvántartások elemzéséből kiderült, hogy az influenzavírus két altípusa, a H3N2 és a H1N1 felelős az influenza szezonális kitöréseiért az elmúlt évtizedekben. A H3N2 okozza a súlyos, és kórházban kezelt esetek többségét a magas kockázatú időskorú csoportokban, továbbá ez a törzs felel az összes haláleset nagy részéért. A H1N1 összességében kevesebb halálesetet okoz, és inkább a fiatal és középkorú felnőtteket érinti.
Az egészségügyi nyilvántartás adataiból nyilvánvalóvá vált, hogy akik gyermekkorukban először a H1N1-el találkoztak, kisebb valószínűleg kerülhetnek kórházba, a későbbi H1N1-fertőzések miatt, mint azok, akiket először a H3N2 kapott el. Ezzel szemben azok, akik először a H3N2-nek voltak kitéve, a későbbi életük során extra védelmet élveznek a H3N2 ellen.
A különbség megértése érdekében a kutatók az influenzavírus törzsek evolúciós kapcsolatait vizsgálták. Kiderült, hogy a H1N1 és H3N2 két különálló ághoz vagy csoporthoz tartozik az influenza családfáján. Az egyik fertőzése azt eredményezi, hogy az immunrendszer jobban felkészül a másik jövőbeli fertőzése elleni küzdelemre, ugyanakkor a szervezet immunvédelme sokkal erősebb lesz, ha ugyanannak a csoportnak a törzsei támadják meg, amelyekkel korábban már harcolt. "Más szóval, ha valaki 1955-ben esett át az első influenzafertőzésen, amikor a H1N1, és nem a H3N2 vírus keringett, arra számíthat, hogy a H3N2 fertőzés sokkal nagyobb valószínűséggel juttatja kórházba, mintha H1N1-el akadna dolga" - mutatott rá mondja Worobey.
Rejtélyes mintázat
De a nyilvántartások egy másik mintát is felfedtek, amelyet már sokkal nehezebb megmagyarázni. Azok az emberek, akiknek első gyermekkori megfertőződése a H2N2-vel történt, a H1N1 közeli unokatestvérével, nincs védekezési előnyük, amikor később a H1N1-el találkoznak. Ez elég furcsa, mivel a két altípus ugyanabba a víruscsoportba tartozik, és a kutatók korábbi munkája kimutatta, hogy az egyiknek való kitettség bizonyos esetekben jelentős védelmet nyújthat a másikkal szemben is.
"Az immunrendszerünk gyakran küszködik a szezonális influenza szoros rokonságban álló törzseinek felismerésével és az ellenük való védekezéssel, jóllehet ezek a törzsek genetikailag egymás testvérei, és gyakran csak néhány éve jelentek meg a járványok körforgásában. Ez zavaró, mert a madárinfluenzán végzett kutatásaink azt mutatják, hogy az immunmemória révén képesek vagyunk felismerni a kórokozókat és megvédeni magunkat azoktól a törzsektől is, amelyek csak távoli rokonok, genetikailag nézve harmadunokatestvérei azoknak a törzseknek, amelyekkel gyermekként találkoztunk" - mondta Katelyn Gostic, a UCLA egyetem kutatója, a tanulmány társszerzője a MedicalXpress magazin szerint.
Worobey szerint nyilvánvaló, hogy valami zavarja a másodlagos törzsekkel szembeni védettséget, még akkor is, ha ugyanabba a csoportba tartoznak, mint az első fertőzést okozó törzs. A második altípus ellen, amelynek ki vagyunk téve, a szervezetünk nem képes olyan immunválaszt létrehozni, amely éppen annyira erős és tartós, mint az első esetében. Más szavakkal, az influenzavírus elleni küzdelem képességét nem csak az altípusok határozzák meg, amelyekkel életünk során találkoztunk, hanem az a sorrend is, amelyben találkoztunk velük.
Bármelyik altípussal is szembesül az immunrendszerünk először, olyan lenyomatot hoz létre, amely különösen jól véd minket ugyanabba az altípusba tartozó törzsek ellen. Ugyanakkor viszonylag rosszul védekezünk más altípusoktól származó törzsek ellen, annak ellenére, hogy később már találkoztunk ezekkel is. A kutatók erre még nem tudják a magyarázatot, s a hatás molekuláris okait jelenleg vizsgálják. "Az immunrendszerünk jelenlegi fertőzésre adott válaszának egy része azon törzsnek ellen irányul, amellyel gyerekként először találkoztunk, de az akkori tartós befektetésünk a védelembe egy olyan kompromisszumhoz vezetett, ami veszélyezteti a képességünket, hogy teljesen hatékony immunválaszt alakítsunk ki a későbbi betolakodók ellen" - foglalta össze eredményeiket Worobey.
A kutatók azonban azt remélik, hogy az eredményeik a keringő vírusaltípus alapján segíthetnek előre jelezni, mely korcsoportokat érinthetik súlyosan a jövőbeli influenzaszezonok. Ez pedig komoly támogatást jelent az egészségügyi szakembereknek a hatékony felkészülésben, például a korcsoportoknak megfelelő vakcinák előállításával. Így lehetővé válhat, hogy mindenki olyan oltást kap, amely befoltozza az immunvédelmén fellelhető rést.
Legjobban: