Az első kérdés, ami azonnal felmerül, hogy hibáztak-e az orvosok, a tudósok és a kutatásokat finanszírozó kormányok, üzleti szereplők, amikor elkerülte a figyelmüket a potenciális fenyegetés? A koronavírusokról nyilvánvaló volt, hogy bizonyos körülmények között súlyos, sőt halálos fertőzésekre képesek. A SARS- és a MERS-járvány ezt világosan megmutatta. De ezeket a víruskitöréseket sikerült kordában tartani, s viszonylag kis esetszám és halálos áldozat mellett arra a polcra kerültek, ahol a többi potenciálisan veszélyes, de a világméretű járvány, a pandémia kirobbantásának esélye nélkül feltűnő vírus is helyet kapott. A tudósok inkább az igen nagy fertőzőképességű influenza valamelyik törzsének pusztító mutációjától tartottak. Hozzá kell tenni - mint erről beszámoltunk -, volt olyan járványszimuláció is, amely azt a rémisztő eredményt hozta, hogy akár 65 millió ember is áldozatául eshet egy koronavírusos pandémiának. Mire azonban az érdeklődés és a már feltárt veszély tettekre sarkallhatta volna a tudományos közösséget a mutáns vírus (a SARS-CoV-2) már a nyakunkon volt.
Ez tehát a kiindulóhelyzet, amelyben a tudósoknak munkához kellett látni. Viszonylag gyorsan sikerült meghatározni az új koronavírus genetikai kódját , ami lehetővé teszi, hogy megkeressék a gyenge, támadható pontjait. Akár a hatékony vakcinák kifejlesztése, akár a meglévő és potenciálisan hatásos gyógyszerek és gyógyszerkombinációk meghatározásához, akár új hatóanyagok kidolgozásához ez alapvető ismeret. Emellett a kutatók áttekinthetik a korábban készült tanulmányokat, és kiszűrhetik azokat a gyógyszereket és módszereket, amelyek valamilyen módon hozzájárulnak a vírus elpusztításához, semlegesítéséhez, vagy hatásainak enyhítéséhez. A tudományos közösség a siker érdekében félretette a tudományos versenyt és a profitszempontokat, hogy minél előbb eredmények születhessenek. Mire számíthatunk és mikor?
Újragondolt gyógyszerek és gépek
A leggyorsabb eredménnyel az kecsegtet, ha a COVID-19 súlyos lefolyású eseteiben szenvedő betegek ellátásához a meglévő eszközkészletet - nem csak a már meglévő gyógyszereket - újragondolják, és annak megfelelően használják. Az egyik legjobb példa erre, ahogy a szakemberek megmozdultak egy olcsóbb és nagy mennyiségben gyártható lélegezetetőgép-típus kidolgozásának érdekében. Az igen magas technikai színvonalon működő Forma-1-es csapatok például a gyáraikat ajánlották fel erre a célra, illetve - ahogy például a Mercedes a CPAP (folyamatos pozitív nyomású lélegeztetés) berendezések áttervezésére - a mérnöki tudásukat is.
A bostoni MIT egyetem tudósainak és mérnökeinek vezetésével hasonlóan fontos összefogás bontakozott ki a gyorsan létrehozható és bevethető lélegeztetőgépek szabad forráskódú tervezésben is. Egy hagyományos intenzívterápiás lélegeztetőgép ára mintegy 30 ezer dollár (mai árfolyamon közel 10 millió forint), ezzel szemben az MIT projektjében tervezett szabad forráskódú berendezés 100 dollár (valamivel több mint 30 ezer forint) értékű alkatrészekből összerakható. A csoportban, amely a terveket megalkotta orvosok, mérnökök, számítógépes szakemberek és egy sor más önkéntes vett részt, és a céljuk olyan üzembiztos berendezés megalkotása volt, amely biztonságos a betegek számára. A prototípus már elkészült, és az első funkcionális problémákat is kijavították. Bár sürget az idő, de a gyártásig még további munkára van szükség.
A legfontosabb COVID-19 elleni gyógyszerjelöltek magát a vírust (például a remesdivir, lopinavir/ ritonavir, vagy a maláriagyógyszer hatóanyaga, a klorokin/hidroxi-klorokin) illetve az immunrendszerre adott választ (például a gyulladáscsökkentő tokilizumab) célozzák meg - írta Chana Davis genetikus a Medium magazinban megjelent cikkében . Az utóbbi stratégia azon alapul, hogy a betegek egy részénél káros immunrendszeri reakció alakul ki (például a citokin-vihar). E gyógyszerek hatékonyságának és biztonságosságának teljes megértéséhez szigorú klinikai vizsgálatokra van szükség. Ideális esetben ezek a széles kiterjedésű, randomizált, és placebóval kontrollált vizsgálatok együttesen adnak egy biztonságos végeredményt. Sok ilyen vizsgálat már folyamatban van a világ minden táján, és eredményeket a következő hónapokban már hallani fogunk a kimenetelükről. E vizsgálatok közül a legnagyobb a WHO által szervezett globális megapróba , vagy Solidarity (szolidaritás) kísérlet, amely négy gyógyszerjelölt - remdesivir; lopinavir/ritonavir; lopinavir/ritonavir béta-interferonnal kiegészítve; klórkinin és hidroxi-klórkinin - hatásait veti össze a szokásos ápolási módszerrel.
Bár reménykedhetünk a sikerben, de ezek a kezelések még nem bizonyították a hasznosságukat. Anekdotikus bizonyítékokra (esettanulmányokra), illetve kicsi, nem ellenőrzött vagy rosszul ellenőrzött klinikai vizsgálatokra alapul a beléjük fektetett bizalom. A kísérleti használatuk nemcsak veszélyes lehet, hanem befolyásolhatja a gyógyszerek elérhetőségét azok számára, akiknek bevált kezelésre lenne szükségük. Azaz egyelőre ezeket a gyógyszereket nem szabad klinikai kísérleteken kívül felhasználni.
Gyógyító vérplazma
Azoknak a betegeknek a szervezete, akik koronavírussal küzdenek, ellenanyagokat termel, amelyek rövidtávú védelmet nyújtanak a kórokozók ellen. Az antitestek megkeresik a kórokozókat, rjuk tapadnak és megsemmisítik őket. Ezért a gyógyult betegektől levett vérből származó szérum gyógyításra használható. A módszert korábbi járványkitöréseknél is alkalmazták, beleértve a 2009-2010 H1N1 influenzavírus-járványt, a 2003-as SARS-CoV-1 járványt, valamint a 2012-es MERS-CoV-járványt. Az Ebola ellen is próbálkoztak vele, de vegyes eredményeket hozott. A COVID-19 esetében ez is csak kísérleti terápiának számít, azaz klinikai vizsgálatokra is szükség a módszer értékeléséhez és az alkalmazásával kapcsolatos összefüggések feltárásához. Ilyen jellegű kísérletek már vannak többfelé is a világon (például Kínában és az USA-ban), de ha sikerülne is bizonyítani a hatékonyságát és veszélytelenségét, komoly logisztikai akadályokat kellene leküzdeni a széleskörű alkalmazásához.
Új terápiák
Legalább huszonöt lehetséges új terápiát fejlesztenek párhuzamosan a COVID-19 ellen, amelyek java biotechnológiai cégeknél zajlik, s csak egy kisebb rész tudományos műhelyekben. E terápiák többsége kipróbált antitest stratégiákat alkalmaz. A fennmaradó rész pedig több új megközelítést ölel fel, beleértve az siRNS (kis interferáló RNS), a nanorészecskék és a rekombináns fehérjék felhasználását. Az új gyógyszereknek hosszú ideig (5-7 évig) tart, mire forgalomba kerülhetnek, még akkor is, ha egy sokat ígérő molekula készen áll az embereken történő tesztelésre. Az új technológiákról szólóló adatok és információk pedig még ennél is lassabban csordogálnak. Ha fel is gyorsítják az engedélyezési eljárásokat, egy piacon értékesíthető gyógyszer megszületése akkor is sokáig tart. A rákgyógyszerek fejlesztésének a fele gyorsított eljáráson megy keresztül, de a folyamat átlagosan így is több mint hét évet kíván.
Védőoltások
A védőoltás olyan legyengített vírustörzsek bejuttatása a szervezetbe, amelyekkel az immunrendszer el tud bánni, de emlékszik rá, hogy mi ellen harcolt, így az első perctől fogva a megfelelő módon veszi fel a küzdelmet a teljes fegyverzetben támadó ellenséggel is. A hatékony védőoltás eleve vereségre ítéli a támadót.
A vakcinafejlesztők elképesztően gyorsan reagáltak a COVID-19 megjelenésére, s mindössze pár hónap alatt már több mint hatvan lehetséges oltás kialakítását kezdték meg. Az oltások többnyire biotechnológiai cégek és tudósok kooperációjából születnek meg. Ezek a potenciális vakcinák számos mechanizmust használnak fel, az élő vírusok legyengítésétől kezdve az adenovírus-alapú változatokon át a rekombináns fehérjék, a szabad DNS-ig vagy RNS felhasználásáig.
A vakcinafejlesztés ugyanolyan biztonságossági és hatékonysági tesztek során halad keresztül, mint amit a gyógyszerek esetében láttunk. De ha el is készül az oltóanyag, azt nagyon gyorsan szét kell osztani az orvosok között, s nekik még be is kell adniuk a pácienseknek. Ez pedig - az influenzaoltásokkal szerzett tapasztalatok szerint - nem is olyan egyszerű. Ezért a SARS-CoV-2 elleni vakcina megjelenésével 2021 elejéig nem számolhatunk reálisan.
Sejtterápia
Az első COVID-19 ellenes gyógyszer egy sejtterápiás készítmény lesz, amelynek kísérleti alkalmazását az amerikai gyógyszerészeti hatóság FDA valószínűleg hamarosan jóváhagyja. Amikor a szervezetünk valamilyen betolakodót észlel, többféle védelmi rendszert is aktiválhat. Például természetes ölősejteket (natural killer, NK) küldhet a kórokozó elpusztítására. Ha sikerül fölénybe kerekedniük, akkor megúsztuk a fertőzést. De előfordulhat, hogy legyőzi őket a túlerő, ha nem kapnak utánpótlást.
A Celularity biotechnológiai cég azzal foglalkozik, hogy placentából kinyert őssejtekből olyan mindenki számára megfelelő NK-sejteket generál, amelyek bevethetők a COVID-19 ellen. De nem a SARS-CoV-2-t akarják elpusztítani, hanem az immunrendszert kívánják megerősíteni, azaz utánpótlást dobnak a harctérre. A CYNK-001 kódjelű sejtterápia, amelyet eredetileg a rák visszaszorítására dolgoztak ki nagyon hatásos lehet. Van azonban egy nagy veszélye. Tudjuk, hogy a COVID-19 egyes eseteiben az immunrendszer túlműködik, és a beteg saját szervezetét is károsító citokin-vihart idéz elő. Ez az eljárás potenciálisan erre tehet még rá. A tudósok ugyanis egyelőre nem biztosak benne, hogy a SARS-CoV-2 a lopakodás mestere, vagy egy nyíltan támadó ragadozó.
Ez is érdekelhet
Akárhogy is, a tudomány, a gyógyszer- és biotechnológiai ipar minden erőfeszítése és sietsége ellenére a COVID-19 elleni hatásos gyógyszer nem a közeli hetekben fog megérkezni. Chana Davis szerint nem az a kérdés, hogy van-e elképzelésünk egy ilyen kórokozó legyőzésére, hanem az, hogy erre mikor állunk készen . Ahogy a szervezet immunrendszerének a kórokozó felismerésére, majd a teljes fegyverzet felvonultatására idő (akár egy hét is) kell, az emberiség védelmi képességeinek megmozgatása sem megy gyorsan.
Legjobban: