A PHE (a brit közegészségügy végrehajtó ügynöksége) által közzétett tanulmány szerint az Egyesült Királyságban több mint húszezer egészségügyi dolgozó adatait vizsgálták át, hogy információt kapjanak a SARS-CoV-2 fertőzések következményeiről. A PHE többször tesztelte a résztvevőket júniustól novemberig, mind aktív fertőzéseket, mind a korábbi fertőzésekre utaló vírus elleni antitesteket keresve. A 21 ezer résztvevő közül 6614-nél volt antitest, de az érintettek közül csak 44-nél alakult ki újrafertőződés, ami azt mutatja, hogyha valaki átesett a COVID-19-en, körülbelül 83 százalékos védelmet szerzett az újrafertőződés ellen - írja a Mic magazin .
Mivel a tanulmány még csak öt hónapos időszakot ölel fel, és még zajlik, a kutatók nem tudják biztosan megmondani, mennyi ideig tarthat az immunitás, de reménykednek, hogy sokáig. "Ez a tanulmány megerősíti, hogy a COVID-19 újbóli elkapása legalábbis ebben a periódusban ritka, és az antitestek jelentős ideig védelmet nyújtanak. Bár ez nem biztos, hogy egész életen át tartó immunitást jelent" - mondta Simon Clarke, a Readingi Egyetem sejtmikrobiológia professzora a CNN-nek.
Noha ez pozitív hír, de azt is jelenti, hogy azok, akik már átestek a COVID-19-en, felhagyhatnak a járványellenes magatartási szabályok követésével. "Aggodalomra ad okot, hogy úgy tűnik, vannak olyan emberek, akik annak ellenére, hogy vannak COVID-19 elleni antitestjeik, továbbra is hordozzák a koronavírust, és tovább is adhatják a fertőzést másoknak" - állapította meg Clarke. Szerinte ez azt jelenti, bár kevésbé valószínű, hogy megbetegszenek, más embereket mégis megbetegíthetnek. Tehát a lakosság többségének vagy természetes immunitást kell szereznie, vagy be kell oltatnia magát, hogy életünk visszatérjen a normális kerékvágásba.
Meddig mérhető az immunitás?
A Science magazinban megjelent tanulmányukban Jennifer M. Dan, a La Jolla Immunológiai Intézet kutatója és kollégái arra hívták fel a figyelmet, hogy a SARS-CoV-2-t felidéző immunmemória a fertőzés után legfeljebb 8 hónapig értékelhető. A koronavírus miatt aktiválódó immunmemória megértése kritikus a diagnosztika és az oltások fejlesztése, valamint a COVID-19 -járvány várható jövőbeli lefolyásának felmérése szempontjából. Ezért elemezték a SARS-CoV-2-vel szembeni "keringő immunmemória" több fontos elemét. Összesen 188 COVID-19-es esetből származó 254 mintát vizsgáltak, köztük 43-at a fertőzés után több mint 6 hónappal. Megállapították, hogy a tüskefehérje IgG-értéke viszonylag stabil volt több mint 6 hónapon keresztül. A tüske-specifikus memória B-sejtek 6-ik hónap végén nagyobb mennyiségben voltak jelen, mint a tünetek megjelenését követő első hónapban. A SARS-CoV-2-specifikus CD4+ T-sejtek és CD8+ T-sejtek felezési ideje 3-5 hónap volt.
Egy másik Science-ben közzétett tanulmányban pedig Sao Paulo-i Orvosi Egyetem kutatói Lewis F. Buss vezetésével kimutatták, hogy a nyájimmunitást gyakorlatilag képtelenség elérni. A brazil tudósok leírták, hogy a nagyrészt kontrollálatlanul terjedő SARS-CoV-2-fertőzés során a becsült 76 százalékos átfertőzés mellett sem érte el a lakosság a nyájimmunitást Manausban, Amazonas állam fővárosában.
Manausi tanulságok
A vizsgálatban szerzett adatoknak számos következménye van. A nyájimmunitási küszöbérték (az átfertőzödöttség miatt immunis népesség akkora aránya, amely a fogékony egyedek számát eléggé csökkenti a járvány növekedésének visszafordításához) valószínűleg magas lesz a SARS-CoV-2 esetében. A manausi tapasztalatokból kiindulva ez legalább 60-70 százalék, de nem homogén populáció és a védekező intézkedések bevezetése (például a maszkviselés ) miatt ez az arány még magasabb lehet. Manausban a 76 százalék sem volt elég a nyájimmunitás eléréséhez.
A SARS-CoV-2 újrafertőzésével kapcsolatos adatok összegyűjtése azt mutatja, hogy az elsődleges fertőzés nem biztos, hogy következetesen hosszútávú immunitást ad minden fertőzött számára, bár a reinfekció gyakorisága és a hatékony immunválasz összefüggései továbbra sem ismeretesek. Ha az immunitás idővel csökken, az expozíciónak kitett személyek ismét érzékennyé válhatnak a fertőzésre, új fogékony populációt hozva létre, amely ezután hozzájárulhat a fertőzés terjesztéséhez.
Ezek az eredmények arra is utalnak, hogy azoknak az embereknek a többsége, aki nem volt kitéve a fertőzés veszélyének, érzékeny erre a vírusra. Bár egyesek szerint a SARS-CoV-2 ellen bizonyos fokú korábbról származó keresztreaktív T-sejt és humorális (antitestekkel kapcsolatos) immunitás létezhet , és hogy a fertőzött populáció 10-40 százalékában mégis csak megjelenhetett a nyájimmunitás, Buss és csapata azt mutatta ki, hogy az ilyen immunitásnak nincs értelmezhető szintje.
Ezek az adatok arra utalnak, hogy szigorú kontrollintézkedések nélkül a járvány hosszú hónapokig tovább gyorsulna, és elfogadhatatlanul magas vámot szedne. A természetes módon megszerzett nyájimmunitásig bekövetkező halálesetek katasztrofálisak lennének. Ezért a nyájimmunitás természetes úton való elérése nem tekinthető védekezési stratégiának. A SARS-CoV-2 esetében egyértelműen téves egy olyan mérséklési stratégia is, amely lehetővé teszi a vírus terjedését a lakosság körében, azzal a céllal, hogy a befogadásokat csak az egészségügyi kapacitás alatt tartsák, mint az influenzavírus esetében.
A kormányoknak pontosabb mutatószámokra, robusztus tesztelő-nyomonkövető-izoláló rendszerekre, határellenőrzési intézkedésekre, tömeges tesztelésekre, jobb kezelésekre, valamint az oltások fejlesztésére és szállítására kell összpontosítaniuk. Ez a leginkább fenntartható kivezető út a pandémiából.