Autoimmun problémák - például a rheumatoid arthritis vagy lupus - akkor fordulnak elő, ha az immunrendszer tévesen megtámadja a normális sejteket és szöveteket. Márpedig, ha az immunrendszert elnyomják az egészséges szövetek károsodásának megakadályozása érdekében, az a betegeket fogékonyabbá teheti a fertőzésekre. Észszerűnek tűnik, hogy egy immunrendszeri rendellenességben szenvedő személy nagyobb valószínűséggel fertőződik meg a koronavírussal, és akár meg is halhat miatta. A tapasztalatok azonban nem mutatnak ilyen egyenes összefüggést - írja a The New York Times .
Egy Olaszországban készült tanulmányban megállapították, hogy a COVID-19-cel kórházba szállított csaknem 2300 beteg 1 százalékának volt autoimmun reumatológiai betegsége (például a már említett reumatoid artritisz vagy lupus). E páciensek többségét kortikoszteroidokkal vagy más gyógyszerekkel kezelték, amelyek elnyomhatták az immunrendszerüket a kórházi felvételük előtt. Amikor ezeket az eseteket összehasonlították más, autoimmun problémákkal nem küzdő betegekével, akiket ugyanabba a kórházba vittek be, akkor a koronavírus tüneteinek időtartama, a kórházi tartózkodás hossza vagy a halálozás valószínűsége összességében nem mutatott különbséget.
Három tanulmány, egy irány
Egy kis New York-i tanulmány szerint, amelyet szintén autoimmun reumatológiai betegségben szenvedő betegeknél végeztek, akiknek koronavírus-fertőzésük is volt, a kórházba kerülési ráta hasonló volt, mint a teljes New York-i lakosság körében.
Egy további kutatás - amely az elektronikus egészségügyi nyilvántartásokat vizsgálta át az Egyesült Államokban - összehasonlította azokat a koronavírusos betegeket, akiknek immunzavar miatti gyulladásos bélbetegségük volt, azokkal a covidosokkal, akik nem szenvedtek IBD-ben. A kutatók nem találtak különbséget a koronavírusos betegség súlyosságát vagy halálozási arányát tekintve a két csoport között, bár ebben a vizsgálatban a korábban kortikoszteroidokkal kezelt betegeknél nagyobb volt a súlyos koronavírus-fertőzés kockázata.
Mindhárom tanulmányban az idősebb betegeknél nagyobb valószínűséggel volt súlyos a SARS-CoV-2 vírus okozta megbetegedés, vagy lépett fel halálozás, ami azonban igaz a populáció egészét tekintve is. A tanulmányok közül kettő arra jutott, hogy azoknál a betegeknél is nagyobb volt a halálozás kockázata, akiknek magas volt a vérnyomásuk, illetve elhíztak, ám ez a teljes populációra is igaz.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Lehetséges, hogy az autoimmun betegségben szenvedőknek, különösen azoknak, akik immunszuppresszív terápiában részesülnek, szigorúan érdemes követniük a fertőzésmegelőzési javaslatokat, például a közösségi távolságtartást, a maszkviselést és a kézmosást. Az ilyen intézkedések ugyanis hozzájárulhattak ahhoz, hogy a koronavírus-fertőzés kimenetele szerencsésebben alakult ebben a csoportban, mint ahogy arra egy immunszuppresszált populációban számítani lehetett. De általánosságban elmondható, hogy az orvosok nem figyelték meg a súlyos koronavírus-fertőzések vagy a halálozás kockázatának jelentős megnövekedését azoknál, akik autoimmun rendellenességekben szenvednek.
Az egyik legnagyobb közegészségügyi szervezet ezen a területen a Globális Autoimmun Intézet (GAI) hasonló következtetésekre jutott. Az autoimmun rendellenességeknek megvannak a kockázataik egy járvány idején, de önmagukban nem növelik meg kockázatot a koronavírus elkapására, annak súlyosabb lefolyására vagy a halálozásra.
A magas kockázati csoportba sorolt betegségek
Vannak súlyos krónikus betegségek, amelyek mellett a COVID-19 tényleg veszélyes. Közéjük tartozik a rák, a krónikus vesebetegség, a COPD, a szervátültetés miatt károsodott immunrendszer, az elhízás, a súlyos szívbetegségek, a dohányzás, a sarlósejtes betegség és a 2-es típusú cukorbetegség is. Van egy másodlagos csoport is, amelynek tagjainál a koronavírus fokozott kockázatot jelent a szövődmények kialakulását tekintve. Ide tartozik az asztma, a cisztás fibrózis, az elnyomott immunrendszer, egyes neurológiai problémák, májbetegségek, a tüdőfibrózis és 1-es típusú cukorbetegség.
A GAI szerint konkrétan azok a szív-, tüdő-, máj- és idegrendszeri autoimmun betegségek , amelyek potenciálisan megnövekedett kockázatot hordoznak (beleértve a szisztémás állapotokat is), a következők: autoimmun myocarditis, Dressler-szindróma, szubakut bakteriális endocarditis, szívbetegségek, sarcoidosis, idiopátiás tüdőfibrózis, autoimmun hepatitis, sclerosis multiplex, Guillain-Barre-szindróma, myasthenia gravis, lupus, rheumatoid arthritis, scleroderma, Sjögren-betegség.
Ez is érdekelhet
Azok, akik immunszuppresszív gyógyszereket, például kortikoszteroidokat szednek, szintén nagyobb kockázatnak vannak kitéve a súlyos szövődmények kialakulását tekintve. A körülmények féken tartása és az elgyengítő fellángolások elkerülése azonban jelentősen felülmúlhatja az elnyomott immunrendszer lehetséges kockázatait. A GAI szerint nem világos, hogy az autoimmun betegség automatikusan nagy kockázattal jár-e a súlyos szövődmények kialakulásának szempontjából. Sok autoimmun betegségben és koronavírusban szenvedő ember tünetmentes, enyhe vagy közepesen súlyos tüneteket tapasztal, és felépül, egyesek fellángolást vagy elhúzódó hatást élnek át, mások viszont kórházba kerülnek. De az 1-es típusú cukorbetegségen kívül a legtöbb autoimmun betegséget a közegészségügyi szervezetek, például a CDC jelenleg nem tartja magas kockázatúnak.
Legjobban: