Az éles látás feltétele, hogy a végtelenből érkező, idealizált, párhuzamos fénysugarak a szembe kerülve, annak törőközegein (szaruhártya, csarnokvíz, lencse, üvegtest) áthaladva, irányukat megváltoztatva, az ideghártyán (retinán) egyesüljenek képpontokká.
Túllátó (vagyis távollátó) szem esetén ezek a sugarak nem a retinán egyesülnek, hanem mögötte érnének össze, már amennyiben át tudnának hatolni a szem burkain. Rövidlátóknál éppen az ellenkezője történik: a végtelenből érkező párhuzamos fénysugarak az ideghártya síkja előtt egyesülnek. Csak olyan fénysugarak adnak éles képet, amelyek egy véges távolságban lévő pontból, úgynevezett távolpontból indulnak ki. A távolpont szemtől mért távolsága adja meg a rövidlátás mértékét dioptriában kifejezve. A túllátók esetében valós távolpont nincsen, csupán virtuális, amely a szem mögé esik. A rövidlátók közelre jól látnak, távoli tárgyakat, alakokat azonban már csak homályosan. A távollátók pedig éppen ellenkezőleg: a közeli tárgyakat nem látják megfelelően.
A szem fénytörési hibáinak harmadik leggyakoribb típusa az asztigmia. Ebben az esetben a közel és távol lévő alakok, tárgyak is elmosódottan látszódnak. E mögött az húzódik, hogy az asztigmiás szem szaruhártyája nem tökéletesen gömb felszínű, deformálódott, emiatt az eltérő görbületű felszíneken áthaladó fénysugarak különböző módon egyesülnek. A fénytörési hibákat szemüveggel, kontaktlencsével könnyen lehet javítani, de ma már lézeres látásjavító kezeléssel azt is el lehet érni, hogy akár ezek nélkül is élesen lássunk.
Amikor a két szem nem egyenrangú
Kancsalságról beszélünk akkor, ha a két szemünk nem egyenrangú partnerként vesz részt a látott kép kialakításában. Ilyen esetben a domináns szemet (fixáló szemet) irányítjuk először arra a pontra, amelyet látni szeretnénk. Majd a pillanat törtrészével később a gyengébb, úgynevezett segédszemünk is csatlakozik a munkához. A két szem által közvetített kép ugyan összeolvad, de kissé különbözőek, ez okozza a kettős látást.
A kancsalság szinte minden esetben már gyerekkorban jelentkezik és fiatalon még orvosolható probléma. Leggyakoribb típusa az átmeneti kifelé kancsalítás, amely elsősorban akkor figyelhető meg, ha az illető fáradt vagy távolra néz, ilyenkor a gyengébb szem kifelé mozdul el. Amennyiben azt figyeljük meg, hogy gyermekünk két szemének nem párhuzamosak a szemtengelyei (mindig szemből vizsgáljuk), gyakran dörzsöli a szemét, hunyorog, mindenképp keressünk fel egy szemészorvost!
A kancsalság ugyanis sok esetben tompalátást okoz. Ez egy fejlődési probléma a szem és agy kapcsolatában: az agy gyakorlatilag figyelmen kívül hagyja a gyengébb szemből érkező információkat. Ez többnyire együtt jár a térlátás hiányával. A tompalátás oka lehet emellett nagyfokú fénytörési hiba is. Minden esetben takarásos vizsgálati módszerrel könnyen diagnosztizálható, gyermekkorban pedig kezelhető probléma.
Ha a kor okozza a gondot
Ahogy idősödünk, rengeteg változás megy végbe a testünkben, így az is teljesen természetes folyamat, hogy romlik a látásunk. Az öregszeműség , vagy más néven presbyópia első tünetei 40-45 éves kor körül jelentkezhetnek. Oka, hogy a szemlencsékben lévő kötőszöveti rostok az öregedés során fokozatosan veszítenek rugalmasságukból, ezzel pedig együtt jár a lencse fókuszáló képességének csökkenése is.
Először azt tapasztalhatjuk, hogy a normális olvasási távolságban egyre kevésbé látjuk élesen a szöveget, nehezebb fókuszálnunk. Emellett a távollátásunk továbbra is éles marad. Kezdetben főleg a délutáni és esti időszakban, majd egész nap küzdhetünk ezzel a problémával, amely - a többi szemproblémához hasonlóan - fejfájást is okozhat. Az öregszeműséget megelőzni nem lehet, ám a mai modern eszközökkel orvosolhatóak a panaszok.
A szemnek két, jellemzően időskori betegségét érdemes még megemlíteni, amelyek homályos látást (is) okoznak. Az egyik a makuladegeneráció, a sárgafoltsorvadás, amely jellemzően 50 év felett jelentkezik. Könnyen beazonosítható tüneteiről: a látótér középső részén kisebb-nagyobb szürke, fekete folt, homály észlelhető. A tárgyak, arcok kevésbé kontrasztosak, az érintettek nehezebben ismerik fel a környezetüket.
A másik a szürkehályog szintén a kor előrehaladtával alakul ki, és a látás fokozatos, fájdalommentes romlásával, a szemlencse állományának elszürkülésével jár. Az elszürkülés többnyire a lencsekéregben kezdődik, a homályos foltok ezért eleinte a lencse szélein jelentkeznek, a látást alig befolyásolják, de ha elérik a lencse közepét, egyre zavaróbbá válnak. A lencse átlátszóságának csökkenésével a pupilla területe egyre szürkébbé, majd gyöngyházfényűvé válik. Ha azt vesszük észre, hogy szemünk a korábbinál érzékenyebb a fényre (erős napsütés vagy éjszakai vezetés során), fakóbbnak érzékeljük a színeket, romlik a térlátásunk és szürkületben a látásélességünk, vagy egyre gyakrabban kell szemüveget cserélnünk, menjünk el kivizsgálásra. A szürkehályog ugyanis csak műtéti úton kezelhető.
Egyéb betegségek és életmódbeli faktorok
Látásromlást okozhat, ha rendszeresen és sok időt töltünk képernyő előtt, például számítógépen végezzük a munkánkat. Ennek kivédésére érdemes speciális rétegű, akár dioptriamentes szemüveget készíttetni, amely óvja szemünk világát a képernyő sugaraitól.
A fel nem ismert, nem kezelt cukorbetegség is állhat a homályos látás mögött. A megemelkedett vércukorszint miatt ugyanis a szemgolyóban is túlságosan megnő a glükózkoncentráció, ezáltal megváltozik annak fénytörése. A cukorbetegség erekre gyakorolt negatív hatása miatt pedig akár a szemfenék is károsodhat, amely súlyos esetekben vaksághoz is vezethet.
A hirtelen fellépő homályos látást akár migrén, agytumor, epilepszia és stroke is okozhatja. De megfigyelték már egyes mentális betegségek - például szorongás, depresszió - kísérő panaszaként is. Ezek mind az agy és szem bonyolult kapcsolatára vezethetők vissza.
Legjobban: