Ha úgy érezzük, már nem látjuk elég élesen a tárgyakat, sokat hunyorgunk, esetleg tartósan fáj a fejünk, mielőbb érdemes felkeresnünk egy szemészorvost vagy optometristát. De panaszok nélkül is ajánlott a rendszeres látásvizsgálat. Gyermekkorban évente, hiszen ilyenkor még az időben kiszűrt rendellenességek könnyebben orvosolhatók. Illetve 45 éves kor felett is javasolt az évenkénti szűrés, hogy az időskorra jellemző elváltozásokat minél korábban észrevegyék. A kettő között, tehát nagyjából 20 és 45 éves korunk között pedig kétévente ütemezzük be a látásvizsgálatot. Amennyiben már szemüveget vagy kontaktlencsét viselünk, akkor szintén évente ellenőriztessük, változott-e a szemünk. Az alábbiakban pedig sorra vesszük, milyen vizsgálatokra számíthatunk ennek során.
Mivel a szem testünk egyik legösszetettebb szerve, a vizsgálata is sokrétű. Panaszaink is meghatározzák, hogy a szakember milyen eszközöket és milyen sorrendben alkalmaz majd nálunk. Általánosságban elmondható, hogy ha első alkalommal keressük fel az adott optikát vagy rendelőt, akkor mindenképp egy alapos kikérdezéssel indítanak. Kitérnek az általános egészségügyi állapotunkra (vérnyomásunkra), a családi kórtörténetre, ismert betegségeinkre és életmódunkra, munkakörünkre, ezek ugyanis mind hatással lehetnek a látásunkra. Ha szemüveget vagy kontaktlencsét hordunk (vagy hordtunk korábban), akkor vigyük el a vizsgálatra és lehetőleg keressük is elő a dioptria adatait. Gondoljuk át azt is, mit tapasztal(t)unk a viselése során, mert ez is fontos tényező!
Ezután kezdődik a szem töréshibájának bemérése, amelyet ma már egyre több helyen automata, számítógépes refraktométerrel végeznek. A homlokunkat és állunkat meg kell támasztanunk a megfelelő helyen és bele kell néznünk a gépbe, ahol egy kis képet láthatunk. A refraktométer néhány másodperc alatt meghatározza, mekkora korrekcióra van ahhoz szükség, hogy a szem hátsó részén elhelyezkedő retinán fókuszálódjon a fény, amely ugyebár az éles látás feltétele. A szerkezet pontos megbízható értéket ad, azonban még szükség van további finomhangolásra is.
Ekkor szubjektív vizsgálatok következnek, melyek során megkapjuk azt a bizonyos szemüvegkeretet, amelybe a szemészorvos és optometrista a műszeres mérés eredménye alapján próbalencsék segítségével beállítja a pontos korrekciót. Ehhez cserélgetheti a lencséket a keretben, vagy akár változtathatja azok szögét is. Miközben nekünk 5-6 méteres távolságban lévő számokat, betűket vagy jeleket kell felismerni az erre a célra készített speciális olvasótáblán. Gyermekek esetében rajzokat, jeleket, esetleg villákat használnak. Fontos, hogy mindig megfontoltan válaszoljunk, ha megkérdezik, melyik beállítással látunk jobban, komfortosabban. A két szemet külön-külön, majd együtt is vizsgálják.
A közeli látásélesség vizsgálatát egy másik olvasótábla (ún. Csapody-tábla) segítségével határozzák meg, amelyet 30-40 centiméteres távolságban kell tartanunk a szemünktől. Ez főleg idősebb korban fontos lépés, hiszen a közeli látásélesség a kor előrehaladtával romlik. Fontos tudni, hogy amennyiben kontaktlencsét (is) kérünk, ahhoz kicsit eltérő dioptriákat alkalmaznak, mint szemüvegrendeléskor. Ennek oka, hogy a kontaktlencse közvetlenül a szem felszínére illeszkedik, ezért számos egyéb paramétert kell figyelembe venni, míg a szemüveg lencséje egy bizonyos távolságra van a szemünktől.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A látásélességen túl
Az alapos szemészeti ellenőrzéshez még hozzátartozik néhány lépés, különösen, ha a homályos látáson túl egyéb panaszaink is vannak. Ilyen például a tonométeres vizsgálat, amely során egy kis levegőt fújnak a nyitott szembe, ami furcsán hangzik, de teljesen fájdalommentes eljárás. Ennek a löketnek bizonyos szintig ellenáll a szem, és a gép ebből képes kiszámítani a szemnyomás értékét. Ez többek között azért fontos, mert a magas szemnyomás a zöldhályog, vagyis glaukóma egyik jellemző tünete.
Az úgynevezett réslámpás teszt vizsgálat a szem szerkezeti károsodásának vizsgálatára szolgál. A műszer álltámaszára kell helyeznünk a fejünket, a homlokunkat pedig előredönteni a megadott pontig. A készülék működése nagy fényerejű, rés alakú, fokális (egy pontból kiinduló) fény és a binokuláris (két szemmel való egyidejű nézésre alkalmas) mikroszkóp kombinációján alapszik, lehetővé téve a nagy pontosságú (10-50-szeres nagyítással történő) vizsgálatot. Segítségével ellenőrzik a szem elülső részét, többek között a szivárványhártyát, a szaruhártyát. Még egy lencsét az eszköz elé tartva pedig a szem belseje, annak hátsó pólusa is megvizsgálható, így láthatóvá válik a retina és a látóideg is. A teszt során fontos, hogy mindkét szemünket nagyra nyissuk és a kért irányba nézzünk. Az erős fény egy rövid ideig elvakíthat, de az hamar elmúlik.
Bizonyos esetekben szükség van látótér vizsgálatra is, amelyet egy speciális készülékkel, úgynevezett periméterrel végeznek. Ennek során azt a területet mérik be, amelyet egyenesen tartott, mozdulatlan fej és szemtartás mellett egyszerre látunk. A szemeket egyenként, vagyis külön-külön letakarva vizsgálják, ebből megállapítható az esetleges látótérkiesés iránya és mértéke. A jelentősen beszűkült látótér hátterében általában a látóideg különböző örökletes sorvadásos betegségei, illetve zöldhályog állhatnak.
Ez is érdekelhet
A kapott eredmények tükrében szemüveggel vagy kontaktlencsével korrigálhatjuk a látásunkat. Ha pedig szeretnénk ezektől megszabadulni és egyéb szembetegséget nem tártak fel a vizsgálat során, ma már lehetőségünk van különböző látásjavító műtétekre is, amelyek után segédeszközök nélkül is mindig éles lesz a kép - bármerre is pillantunk.
