A makulabetegség korai stádiumában elkezdett kezelés költséghatékony is
Az időskori makuladegeneráció (AMD) visszafordíthatatlan progresszív folyamat, amely a vakság egyik leggyakoribb okozója. A betegség a centrális látás elvesztéséhez vezet, a betegek képtelenné válnak mindennapos feladatokra, nem képesek olvasni, vezetni az autót, nem ismerik fel embertársaik arcát, gyökeresen romlik az életminőségük, s életvitelük megváltoztatására kényszerülnek. További terhet jelent a társult betegségek kialakulása, többen depresszióssá válnak, megnő a balesetek, sérülések és csonttörések esélye.
A betegség két formája ismeretes: a száraz és a nedves típus. Az első típust a látás relatíve lassú progressziója jellemzi, az utóbbit rohamos progresszió és látásromlás. Az első típus gyors előrehaladását csak szemvédő vitaminokkal lehet késleltetni, mivel jelenleg más terápia nem áll rendelkezésre. Ellenben a hirtelen kialakuló vaksághoz vezető nedves típusú kórban szenvedő betegek számára reményt adhat az új, ranibizumab hatóanyagú terápia, amelynek hatása abban áll, hogy nemcsak a betegség progressziójának csökkentésére képes, hanem a megromlott látást is javítja és az állapotot stabilizálja. Hatásmechanizmusa alapján a ranibizumab blokkolja az új retinális erek képződését, megszünteti az ödémaképződést, amely a látásromlás velejárója. A kezelések gyakoriságát az AMD lefolyása határozza meg, de maximum havonta egy, injekcióban bevitt ranibizumab adható.
Gazdasági elemzésünkben az új hatóanyagú ranibizumabos terápia költségeit, hatékonyságát és költséghatékonyságát a Markov-modell segítségével hasonlítottuk össze a nedves AMD kezelésére használatos verteporfinterápiával. Tanulmányunkban olyan betegcsoportot modelleztünk, akiknek az átlagéletkora 77 év volt. Az AMD mindhárom típusát (klaszszikus, minimálisan klasszikus és okkult) külön-külön vettük figyelembe, majd az eredményeket a típusok előfordulási gyakorisága szerint súlyozva összegeztük a típusokra jellemző klinikai sajátosságoknak megfelelően. A modellben 10 éves időtávot és a hazai technológiaelemzési irányelvnek megfelelően 5 százalékos diszkontrátát alkalmaztunk mind a költségek, mind az eredmények tekintetében, ezeket a társadalom perspektívájából határoztuk meg.
Összehasonlításnak a hazánkban a nedves AMD kezelésére az OEP által már támogatott terápiát, a verteporfin kezelést választottuk. Az eredményességet két paraméter segítségével mértük: az egyikkel a betegek életminőség-nyereségét vizsgáltuk QALY módszer alkalmazásával, a másik esetben a betegek számára jelentősebb, a vakságmentesen megnyerhető életéveket (vision years gained, VYG) vettük figyelembe. A vakság bekövetkezését a magyar iránymutatásoknak megfelelően a 20/200 látásélesség-érték eléréséhez kapcsoltuk. Elemzésünkben arra kerestük a választ, hogy a társadalom számára az új terápia támogatásával mekkora többletráfordítást jelentene egy egységnyi egészségnyereség elérése, vagyis egy vakságmentesen megnyerhető életév, illetve egy teljes egészségben megélt életév (QALY). A költségek meghatározásához közvetlen orvosi és nem orvosi, valamint közvetett költségeket vettünk figyelembe. Az AMD gyógyításához felhasznált erőforrásokról információgyűjtés a hazai terápiás protokollok figyelembevételével az orvosok terápiás gyakorlata alapján történt. A költségeket a felhasznált erőforrások és a hivatalos forrásokból (OEP) származtatott egységárak szorzataként kaptuk meg.
Ez is érdekelhet
Eredményeink alapján az újfajta kezelés domináns stratégiának bizonyult, mivel 0,28 QALY-val magasabb életminőség-nyereséget és 1,22 VYG-vel többet lehetett elérni, 594 089 forinttal olcsóbban, mint a verteporfinterápiával. Ez a fajta kezelés jobb minőségű és összességében olcsóbb kezelést jelent, tehát költségmegtakarító a társadalom számára. Eredményeink azt is bizonyították, hogy a betegség minél korábbi stádiumában megkezdett kezelés hozza a legtöbb hasznot.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Legjobban: