A járvány általános bizonytalanságot szült világszerte, főként azért, mert az elején még nagyon keveset tudtunk az új típusú koronavírusról és arról, hogy miket okozhat. Az pedig a mai napig megnehezíti a védekezést, hogy a kórokozó a lappangási idő alatt is továbbadható, valamint egyes fertőzöttek teljesen tünetmentesek, így a tudtuk nélkül is terjeszthetik a betegséget közösségeikben, például a munkahelyükön. A foglalkoztatást érintő bizonytalanság viszont közel sem volt egyforma mértékű a különböző szektorokban. A HáziPatika.com több ágazat dolgozóival is beszélt az elmúlt csaknem két év tapasztalatairól. Nézzük, mi jelentette interjúalanyainknak a legnagyobb kihívást - akár szakmailag, akár lelkileg -, illetve milyen munkahelyi elvárásoknak kell megfelelniük a járvány mindennapjai során.
"Fokozottan felelősek vagyunk más emberekért is"
Azzal valószínűleg nem mondunk újat, hogy az egészségügyi dolgozókra rendkívüli plusz nyomást helyezett a járvány. A háziorvosok például sokszor szinte elérhetetlenek telefonon, mert folyamatosan van valaki a vonalban, és akár az is előfordulhat, hogy a hivatalosan este nyolc óráig tartó rendelés háromnegyed 10-ig is elhúzódik. De hallottunk már olyan gyermekorvos-asszisztensről is, aki még vasárnap is küldözgeti e-mailben a szülőknek az igazolásokat, hogy hétfőtől újra mehessenek közösségbe a gyerekek, sőt akár a szabadnapján is tanácsokat írogat az aggódó anyáknak és apáknak.
A lapunknak név nélkül nyilatkozó egészségügyi dolgozó szerint a legnagyobb kihívást az jelenti a jelenlegi helyzetben, hogy fenntartsák az általános orvosi ellátások folyamatosságát, illetve helyettesítsék a betegség miatt kiesett munkatársakat. Ezt fizikailag és mentálisan is megterhelőnek nevezte. Kitért arra is, hogy mivel munkájuk miatt ők fokozottan veszélyeztetettnek számítanak, elég sok kollégája megfertőződött, és ő is tart attól, hogy a munkavégzés során elkapja a koronavírust. "Főként a betegség hosszú távú utóhatásaitól félek."
Mint ismert, az egészségügyben dolgozóknak kötelező a három védőoltás, valamint a maszk viselése is előírás az intézményekben. "Úgy gondolom, hogy fokozottan felelősek vagyunk más emberekért is, hiszen a betegeinknek nincs meg az otthon maradás lehetősége" - mondta, rámutatva, hogy hozzájuk immunhiányos betegek járnak (például transzplantáltak vagy tumoros betegek, akiket nem tudnak telefonon keresztül "gyógyítani"), ezért különösen fontos, hogy a dolgozók semmivel ne fertőzzék meg a pácienseket.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
"Féltem, de ügyeltem rá, hogy a gyerekek ezt ne érezzék"
2020-ban és 2021-ben is láttunk példát az óvodák és iskolák bezárására, amely sok szülőnek komoly kihívásokat jelentett. A pedagógusok azonban ebben a helyzetben is igyekeztek erejükön felül támogatni a családokat: sok óvónő például rendszeresen elküldte a szülőknek, hogy mi lett volna az adott heti terv, hogy akinek ideje engedi, az azért kicsit megteremthesse otthon az óvodai hangulatot, legalábbis egy-egy kreatív feladat elkészítése vagy mondóka megtanítása erejéig. A megpróbáltatások sora azonban itt még nem ért véget.
"A rendkívüli szünetek végén a gyermekek egy része sírva érkezett az óvodába. Az volt a dolgunk, hogy megkönnyítsük számukra a szülőktől való elválást, és a visszaszoktatás zökkenőmentes legyen. Szintén a rengeteg szünet miatt sajnos azt tapasztaljuk, hogy fejlődésük is elmarad koruk átlagától, így nagy kihívást jelent (a "játék mindenek felett" elvét szem előtt tartva) felkészíteni őket az iskolára" - nyilatkozta lapunknak egy óvónő. Megemlítette továbbá, hogy a koronavírus-járvány a pedagógusok és a szülők közötti kommunikációt is megnehezítette, hiszen az anyukák és apukák kizárólag a főbejáratig kísérhetik a gyerekeket, az óvónőkkel szinte nem is látják egymást. "Mindent meg tudtunk oldani, például online tartottuk a szülői értekezleteket és fogadóórákat, de a szülőkkel való személyes kapcsolattartás véleményem szerint nem pótolható."
Az általunk megkérdezett óvodapedagógus egyébként asztmával küzd, ezért ő különösen tartott attól, hogy esetleg megfertőződik munkája során. "Naponta 15-20 gyermekkel vagyok egy légtérben, segítve őket a különböző gondozási tevékenységek - öltözés, étkezés, testápolás - során. Ezenkívül a közös játékokban való részvétel, a foglalkozások megtartása, valamint egy-egy síró gyermek megvigasztalása, megölelése olyan közelséget kíván, ami állandó félelemben tart az esetleges megfertőződés miatt" - vallotta be. Aggodalmát és bizonytalanságát tovább fokozta, hogy a járványhelyzet napról napra változik, és sokszor egymásnak ellentmondó információk látnak napvilágot. Mindezek ellenére mindig ügyelt arra, hogy a gyermekek semmit se érzékeljenek belső vívódásaiból. "Szerencsére elbocsátásra és fizetéscsökkentésre nem került sor, legjobb tudomásom szerint még csak szóba sem került" - jegyezte meg.
"Itthon nagyobb eséllyel kapom el, mint külföldön"
A járványhelyzet miatt sokkal kevesebben vállalnak be egy-egy külföldi utat. Az általunk megkérdezett tetoválóművész azonban egy fővárosi szalonon kívül rendszeresen dolgozik Belgiumban is. "Nyilván a fizetés mértéke a magyar fizetéshez képest elég motiváció, hogy nagyobb rizikót vállaljak. Bár sokszor gondolkoztam azon, hogy szerintem itthon nagyobb az esélye, hogy elkapom, mivel mindennap használom a tömegközlekedést, kint pedig egy nap maximum 4-5 emberrel találkozom. Rendesen hordom a maszkot, a munkám miatt amúgy is sokszor fertőtlenítem a kezemet és a környezetemet, és szerencsére a vendégek többsége is odafigyel az alap óvintézkedésekre" - magyarázta. A vírus megjelenése utáni néhány hónapban az jelentette számára a legnagyobb nehézséget, hogy sokszor percről percre változtak az utazási szabályok, és nem mindig volt egyértelmű, melyik ország mit kér éppen a bejutáshoz.
"Várható volt, hogy elvesztem a munkámat"
A filmezéssel és rendezvénytechnikával foglalkozó cégek eléggé megroppantak a járvány első éve alatt. Talán ebben a körben volt a legnagyobb arányú az elbocsátás az országban. Egyesek arra kényszerültek, hogy más ágazatban próbálják ki magukat, mások pedig vállalkozóként próbáltak talpon maradni, kihasználva az állami engedményeket és támogatásokat.
A HáziPatika.com-nak nyilatkozó videótechnikus a járvány kirobbanásakor egy rendezvénytechnikai vállalatnál dolgozott. Fizetését 50 százalékkal csökentették, és bár a megbízásokból is sokkal kevesebb volt, azokat viszont a megszokottnál szorosabb határidővel kellett teljesíteni. Mindezt otthoni munkavégzéssel, saját eszközökkel kellett megoldaniuk a dolgozóknak. Ez az állapot azonban csak 2-3 hónapig volt fenntartható: a továbbra is fennálló bizonytalanságnak és a járvány súlyosbodásának végül tömeges elbocsátás lett a vége, interjúalanyunkat is ekkor küldték el. Ezt 3 hónapnyi munkanélküliség követte, majd sikerült elhelyezkednie egy fővárosi színháznál. "Ezt a munkalehetőséget szintén a járványnak köszönhetem" - jegyezte meg.
A munkahelyén érvényes óvintézkedésekkel kapcsolatban azt mondta, előírás az FFP2-es maszk, az oltás pedig ugyan nem kötelező, de "erősen javasolt". A koronavírus-gyanús személyeket a színház költségén tesztelik. "Közvetlen munkatársaim egyelőre nem fertőződtek meg, viszont a munkahelyemen más területen dolgozók már igen. Szerencsére mindenki nagyon könnyen átvészelte" - mesélte.
"Ez a helyzet elidegeníti az embereket egymástól"
Az irodai munkát végző dolgozók túlnyomó többségének nem volt veszélyben az állása, az azonban ebben a körben is előfordult, hogy átmenetileg csökkentették a fizetéseket, hogy biztosan senkitől se kelljen megválni. A legnagyobb változás ebben a szektorban talán az volt, hogy a mindennapi bejárást felváltotta a home office. Sokaknak ugyanis ki kellett alakítaniuk egy teljesen új napirendet és munkarendszert, hogy otthon is hatékonyan elláthassák a feladataikat anélkül, hogy ez soha véget nem érő munkanapokat eredményezzen. Hosszú távon viszont még ennél is égetőbb problémává vált a személyes találkozások hiánya.
"Az online meetingek, teams-beszélgetések, egyéb csoportok jó megoldásnak tűnnek, viszont ez a helyzet összességében elszigeteli, elidegeníti az embereket egymástól. Nincsen csapatépítő vagy karácsonyi buli, amelyek persze nem a legfontosabbak, de ezek nélkül nehéz kapcsolódni a munkatársakhoz. Van például olyan kollegám, aki a járvány kirobbanása előtt pár héttel kezdett el itt dolgozni, ezért 2 éve gyakorlatilag senkit nem ismer a cégnél pár emberen kívül" - mesélt tapasztalatairól egy fővárosi multinacionális vállalat dolgozója. Hozzátette, a járvány enyhébb időszakaiban is csak havi 8 napot tölt az irodában, de az őszi-téli hónapokban a cég is inkább az otthoni munkavégzést javasolja. Aki mégis bemegy, annak belépés előtt megmérik a testhőmérsékletét, az épület nagy részében kötelező a maszk viselése, az ebédlőkben pedig csak meghatározott számú ember tartózkodhat egyszerre. A vállalat kézfertőtlenítőt, maszkot, valamint különféle vitaminokat és immunerősítőket is biztosít munkavállalóinak.
"Haladt a termelés, még ha nem is a tervek szerint"
Az ipari szektorban világszerte voltak bizonytalanságok és hosszabb-rövidebb leállások. Egyes gyárakban viszont olyan nélkülözhetetlen termékeket készítenek, hogy az ottani dolgozóknak nem kellett aggódniuk amiatt, hogy esetleg nem lesz szükség a munkájukra. "A járvánnyal összefüggő szállítmányozási zavarok okán fellépő nyersanyaghiány miatt volt, hogy egyik-másik részleg átmenetileg leállt, így egyes munkatársak arra kényszerültek, hogy felhasználják a szabadságaik nagyobb részét. Én viszont nem aggódtam amiatt, hogy a járvány miatt elveszteném az állásom. Mivel az élelmiszer- és gyógyszeriparnak gyártunk csomagolóanyagot, a munkánk nélkülözhetetlennek számít" - mesélte egy németországi üzemben dolgozó interjúalanyunk. Mint mondta, a koronavírus ugyan többé-kevésbé terjedt a gyárban, ez nem bénította le a céget. Belső átcsoportosításokkal mindig haladt a termelés, még ha nem is feltétlenül a normál tervek szerint.
Véleménye szerint a legnagyobb nehézséget a vezetőség vacillálása és határozatlansága jelentette, valamint az, hogy egyes esetekben logikátlan döntések születtek az óvintézkedéseket illetően. Példaként említette, hogy a gyárban higiéniai okokból alapszabály, hogy a munkaruhákat az öltözőben hagyják, saját szekrényben. A járvány kirobbanásakor viszont a vezetőség azt kérte, hogy mindenki vigye haza a munkaruháját, és már alapból abban menjen dolgozni, hogy csökkentsék az öltözőkben történő érintkezések és esetleges fertőzésátadások számát. Ezzel viszont az alap higiéniai intézkedés sérült, hiszen a bejutás alatt számos szennyeződés és kórokozó kerülhetett a ruhára. Később inkább bevezették a csúsztatott munkakezdést, hogy megelőzzék a torlódás kialakulását a bejáratoknál és az öltözőkben. "Abszolút pozitívumnak tartom viszont, hogy a járvány alatt kiderült, hány munkatárs nem tud rendesen kezet mosni. A higiéniai oktatóanyagba ezért bekerült egy képes útmutató a helyes kézmosási technikáról ."
A cég jelenleg a maszkhasználatot és a távolságtartást követeli meg a dolgozóktól. A védőoltás nem kötelező, az oltatlanoknak azonban minden munkanapon el kell végezniük egy gyorstesztet. "A heti 5 tesztből hármat fizet a munkaadó, a másik kettőt a munkavállalónak saját zsebből kell kifizetnie. Van továbbá egy kormányrendelet, amelynek lényege, hogy ha nem vagy beoltva és kontaktszemélyként karanténba kényszerülsz, akkor a kieső munkanapok után nem jár fizetés, de ha oltott vagy, akkor térít valamennyit a munkaadó."
A koronavírus-járvány nemcsak Magyarországon, hanem világszerte komoly kihívást jelent az egészségügyi rendszernek. Külföldön élő, a koronavírus-fertőzésen már átesett olvasóink meséltek tapasztalataikról.
