Az erkölcsi normák lazulása, a nyitottság iránti igény felszínre hozott azonban olyan problémákat is, melyek megoldása egyre sürgetőbbé vált.
Robban, mint a bomba
A nemi betegségek ismerete lényegében egyidős az emberiséggel, ugyanakkor a századvég társadalmi, gazdasági változásai új és megoldásra váró kérdéseket vetettek fel ezen a területen is. A nemi betegségek látszólagos robbanásszerű terjedése nagyrészt a világ földrajzi értelemben is vett nyitottságának köszönhető. Az utazások, a korábban nem tapasztalható mértékű földrajzi keveredések, az eddig fel nem fedezett területek megismerése, különböző népcsoportok érintkezése a nemi betegségek gyors terjedését, valamint korábban csak egy-egy területen elszigetelten jelentkező betegségek általánossá válását tették lehetővé.
Ezen kívül az erkölcsi élet szigorú törvényeinek lazulása, a korábban megkezdett és gyakoribb partnercserével járó nemi élet a nemi úton terjedő betegségek gyakoribb előfordulását eredményezte. Jelentős javulás, hogy az orvostudomány fejlődése nagyjából lépést tartott ezekkel a társadalmi változásokkal, így a nemi úton terjedő betegségek döntő többségét napjainkban eredményesen tudjuk kezelni. Ugyanakkor megjelentek olyan betegségek, melyek kezelése még nem vagy nem teljes egészében megoldott, és amelyek nemi úton terjedve, a fertőzött egyén halálához vezethetnek.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A partner kezelése is fontos
A nemi úton terjedő betegségek felismerésében döntő szerepe van a nőgyógyászati vizsgálatnak. Hazánkban működnek diagnosztikailag és kezelés szempontjából is kitűnően felszerelt, felkészült szakembereket foglalkoztató nemibeteg-gondozók, de a fertőzött nők döntő többsége panaszai okán leggyakrabban nőgyógyászhoz fordul.
Lényeges szempont az észlelt kórállapot fertőző voltának megállapítása, szükség esetén a partner egyidejű kezelése, valamint a megfelelő ellenőrző vizsgálatok elvégzése a teljes gyógyulás megállapítására. Nőknél a nemi úton terjedő betegségek döntő többsége a nemi szervekre lokalizáltan gyulladás, fájdalom, folyás, kiütések, hólyagok vagy egyéb bőrelváltozások formájában jelentkezik. A felismerés és az elkülönítő diagnózis a nőgyógyász szakorvos feladata. Számos tévhit él azonban még szakmai körökben is az egyes hüvelygyulladások fertőző voltát illetően, így első lépésben tekintsük át a leggyakoribb hüvelygyulladásokat.
Fontos a savas vegyhatás
A hüvelygyulladások leggyakoribb közös jellemzője a megváltozott mennyiségű, többnyire a normálisnak tartottnál több, más jellegű, színű, szagú váladékozás, a folyás. A hüvelyben lévő savas vegyhatás fenntartásáért normális esetben számos baktérium felelős.
Ezek teremtik meg azt az élettani védekező rendszert, amely gátolja más, kóros (patogén) kórokozók elszaporodását. Normális esetben is van több-kevesebb hüvelyi váladékozás, mely a hüvelybemenet mirigyeinek váladékozásából, a hámsejtek leválásából, a méhnyak mirigyeinek váladékából áll. A váladékozást normálisnak tarjuk, ha mennyisége nem zavarja a beteget életvitelében, komfortérzetében, színtelen, szagtalan, nem okoz egyéb tüneteket (csípő, égető érzés, viszketés). Ettől eltérő folyás esetén a kóreredet megállapítására indokolt vizsgálatok végzése.
A visszatérés gyakori
Gyakoriságát tekintve első helyen az ún. bakteriális vaginosist kell említenünk. Legjellemzőbb tünete a fehér, kissé tapadós folyás. Oka a hüvely normális bakteriális egyensúlyának megváltozása, egyes kórokozók (pl. Gardnerella) arányának jelentős növekedése. Gyakorlatilag csak szexuálisan aktív nők esetében fordul elő, mégsem tekinthető nemi betegségnek. Nem fertőző állapot, a partner kezelése nem szükséges. A kezelés lényege a hüvely bakteriális egyensúlyának helyreállítása, miután ún. belső (endogén) fertőzés, a visszatérés aránya magasnak mondható.
Rossz gomba a Candida
Nem terhes állapotban a kezelés elfogadott módja szájon át alkalmazható gombaellenes készítmények bevetését jelenti. Igen gyakori az állapot kiújulása, ilyen esetben megfelelő protokoll szerint időszakonként használt gombaellenes készítmények alkalmazása jelenthet több-kevesebb sikerrel megoldást, de igen lényeges az életmódbeli változtatások egyidejű beépítése a terápiába.
A férfi gyakran tünetmentesen fertőz
A harmadik leggyakoribb hüvelyfertőzés az ún. Trichomonas fertőzés . Valódi nemi úton terjedő betegség, a férfipartnert is gyakorta megbetegíti, bár lényegesen gyakrabban tünetmentes fertőzés formájában. Nők esetében a leggyakoribb tünetek: kellemetlen szagú, bő, sárgás-zöldes színű habos folyás, szeméremtesti irritáció. A kórokozó egy egysejtű, mely a férfipartnerben többnyire a húgycsőben okoz gyulladást, és ily módon fájdalmas vizelést. A partner egyidejű kezelése tehát minden körülmények közt elengedhetetlen. A kezelést többnyire szájon át szedhető gyógyszerrel végezzük, eredményességét megfelelő időpontban kontrollvizsgálattal ellenőrizzük.
Ritkán találkozunk vele, mégis említést érdemel a gonorrhoea. Kórokozója egy baktérium, mely leggyakrabban a szervezet hengerhámsejtekkel rendelkező területein fordul elő, így elsősorban a méhnyak csatornájában, illetve a kissé eltérő hámszerkezetű húgycső hámjában. Gyakorta tünetmentes vagy csak enyhe tünetekkel jár, ugyanakkor nemi úton terjedő betegségről lévén szó, vitathatatlan népegészségügyi jelentősége. Többnyire bő, a méhnyak csatornájából eredő gennyes jellegű váladékozással, fájdalmas vizeléssel, néha fájdalmas közösüléssel jár. Fel nem ismert esetekben szüléskor a magzat fertőzése újszülöttkorban kialakuló kötőhártya-gyulladást, következményes vakságot okozhat. Nem terhes állapotban a kórokozó a méh üregén és a petevezetőkön keresztül felszálló fertőzést, súlyos kismedencei gyulladást, meddőséget okozhat. Felismert esetben a nemibeteg-gondozókban történik a kezelés és az ellenőrzés.
Átmenetet jelent a baktériumok és a vírusok között az ún. Chlamydia kórokozó. Többnyire a méhnyak vagy a húgycső hámsejtjeiben élő kórokozó, mely szexuális úton terjedő fertőzést idéz elő. Bővebb, a méhnyakból eredő gennyes-nyákos folyás a vezető tünet, gyakorta azonban tünetmentes. Előfordulhat még gyakori, fájdalmas vizelés is, melynek hátterében rutinvizsgálatokkal kórokozót igazolni nem tudunk. Felszálló fertőzés formájában a petevezetők gyulladásához, következményes hegesedéséhez, meddőségi panaszokhoz, méhen kívüli terhességhez vezethet. A partner egyidejű kezelése minden esetben elengedhetetlen. A terápia lényege a megfelelő dózisban, megfelelő ideig alkalmazott antibiotikus kezelés, melyet kontrollvizsgálat követ.
Nemcsak szájon lehet
A nemi úton terjedő vírusos fertőzések közül kiemelendő fontosságú a herpeszvírusok által okozott genitális herpesz . Megjelenését tekintve az ajak-herpeszhez hasonlóan fájdalmas hólyagok megjelenése jellemző. A kórokozó teljes kiirtása a szervezetből gyakorlatilag nem megoldható, a szeméremtesthez vezető idegek idegtestjeiben megbúvó kórokozó a szervezet védekezőképességének csökkenésekor (az ajakherpeszhez hasonlóan) aktivizálódik. Fertőző betegség, bár a férfiak lényegesen gyakrabban tünetmentesen hordozzák a vírust. A vírusok egy másik csoportja az ún. Papilloma vírusok a szeméremtesten szemölcsös elváltozásokat okozhatnak. Lapos, illetve hegyes szemölcs-szerű elváltozásokat (condyloma) okozva fájdalmat, bővebb folyást, a szeméremtest enyhe viszketését okozhatják. Igen fertőző kórkép. Kezelése az elváltozások ecseteléséből, nagyobb condyloma esetén sebészi eltávolításából áll.
Ez is érdekelhet
A Papilloma vírusok a méhnyak fertőzését is okozhatják. A kellemetlen, bővebb folyáson túl egyes vírustörzsek a hám súlyos elváltozását, hosszabb távon rosszindulatú elváltozását is okozhatják. A vírusok közt legsúlyosabb nemi úton terjedő kórképeket okozó kórokozók a Humán Immundeficientia Vírus (HIV), mely az AIDS rettegett betegségéért felelős, valamint a sokkal gyakoribb, de kevesebb figyelmet kapó Hepatitis-B vírus, mely májgyulladást, következményesen gyakorta májzsugort okozhat. Mindkét kórokozó szexuális úton átvihető, az okozott betegségeknek megfelelő kezelése még nem megoldott.
Legjobban: