A 70 éven felüliek 70 százalékát érinti a hallásromlás valamilyen mértékben, ám a hallásproblémák csak a jéghegy csúcsát jelentik - áll az Amerikai Tudományos és Egészségi Tanács (American Council of Science and Health, ACSH) cikkében , amiben a John Hopkins Egyetem epidemiológusainak tanulmányát szemlézték.
Az egyensúlyérzék is sokat nyom a latban
A szakemberek korábbi kutatások adatait elemezték. Az audiometriás vizsgálatok során az időskorú alanyokat négy csoportba (normál hallású, illetve enyhén, közepesen vagy súlyosan halláskárosodott kategóriába) osztották. Az értékelés kitért az adott személy egyensúlyérzékére, gyaloglótempójára, és az úgynevezett székteszt ("chair test") során elért eredményére is: ez a vizsgálat azt méri, hogy az illető 30 másodperc alatt hányszor képes felállni egy karfa nélküli székből (minél nagyobb a szám, annál fittebb a személy), ami a testi erő és az egyensúlyérzék jó mutatója.
Minél rosszabb a fül, annál lassabb a láb?
A tanulmányban háromezer alany eredményeit publikálták. 40 százalékuknál észleltek enyhe fokú, 23 százalékuknál közepes, 4 százalékuknál pedig súlyos fokú halláskárosodást . A felmérésből az derült ki, hogy minél súlyosabb fokú egy személy halláskárosodása, annál lassabb a járássebessége. Az egyensúlyérzék a hallásvesztéssel párhuzamosan, lépésről-lépésre romlik. A lassabb gyaloglótempó miatt az alanyok egyre rövidebb távolságokat voltak képesek megtenni a vizsgálat során.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az egyensúlyon múlik minden
Ennek a legvalószínűbb oka az egyensúly romlása lehet, noha ezt a hivatkozott vizsgálatokban csak indirekt módon mérték. További figyelemfelkeltő eredmény a gyaloglási állóképesség csökkenése, ami a szív- és érrendszer (feltélezhetően romló) állapotára utal. Nem tisztázott, hogy a hallás afféle "biomarkere" lenne a kardiovaszkuláris betegségeknek , vagy hogy a hallásromlás miatt szűkül-e be a társas világ, és ennek következtében fordul elő, hogy az illető egyre kevesebbet jár el otthonról, ami rontja az általános állapotát. Utóbbi súlyos figyelmeztetés: a csökkenő élettér önbeteljesítő jóslatként is felfogható. Először csak a környéken tett sétáról mondunk le, aztán már a lakásból sem tesszük ki a lábunkat, végül az ágyból sem kelünk fel.
Segédeszközök nélkül nehéz
Az elöregedő társadalmak sajátja, hogy egyre többen szorulnak segítségre az életvitelükben. Elképzelhető, hogy a hallásjavító eszközök pozitívan befolyásolják a hallásromlás fizikai teljesítőképességre gyakorolt hatását. Jóllehet a tanulmány ennek elemzésére nem tért ki, érdekes adat, hogy a hallásjavító eszközök önmagukban nem befolyásolták a fizikai teljesítőképességet. Ennek oka lehet, hogy a költséges segédeszközök használata a jól szituált idősek körében a gyakoribb, akik eleve jobb fizikai teljesítőképességgel rendelkeznek.
