A kórkép lényege, hogy az alsó végtag vérellátását biztosító verőerek, más szóval artériák falán belül lerakódó koleszterinkristályok fokozatosan beszűkítik a véráram útját. Ezáltal egyre kevesebb oxigéndús vér jut a szövetekhez. Eleinte ez általában nem okoz panaszt, mivel a beteg a mindennapi élete során nem terheli annyira a lábait, hogy a verőér teljes vérszállító kapacitására szüksége lenne a szövetek oxigénigényének kielégítéséhez. Azonban a betegség előrehaladtával egyre kisebb fizikai terhelés hatására is megjelennek a panaszok. Jellemzője a séta közben, bizonyos táv megtétele után jelentkező lábikragörcs vagy az izomlázhoz hasonló combfájdalom, ami néhány perc pihenés után elmúlik. A séta folytatásakor azonban a fájdalom hasonló távolság után ismét jelentkezik, ami újabb megállásra készteti a beteget.
Gyakori, hogy a beteg hűvösnek érzi a lábát, zsibbadásra panaszkodik, esetleg a végtag bőre sápadtabb. Súlyosabb esetben a végtag lilásan elszíneződött, és nem ritka az éjszaka jelentkező nyugalmi fájdalom vagy az, hogy a beteg a kínjait úgy enyhíti, hogy lábát lógatja, ezért éjszaka gyakran ülve alszik. Hasonló, a terheléssel, mozgással összefüggő fájdalom jelentkezhet gerinc- és ízületi megbetegedések esetén is, ezért a betegek egy része eleinte reumatológiai szakrendelésre kerül. A betegvizsgálat során egyszerű, gyors és fájdalmatlan módszerekkel az érszűkület megléte nagy biztonsággal megállapítható vagy kizárható. Bizonyos esetekben további vizsgálatokra, pél-dául ultrahangvizsgálatra és érfestésre is szükség lehet. Az érfestés olyan röntgenvizsgálat, amikor kontrasztanyagot fecskendeznek az érbe, ami kirajzolja a végtag verőereit. Megmutatja a szűkületek és az érelzáródások helyét és azok nagyságát. Bizonyos esetekben a vizsgálat alkalmával a szűkült szakaszokat egy, az érbe vezetett speciális ballonnal fel lehet tágítani, hosszabb-rövidebb időre enyhítve ezzel a beteg panaszait.
A betegek nagy részénél az időben felfedezett kórfolyamat további romlása megfelelő gyógyszeres kezelés és életmód-változtatás mellett jelentősen lelassítható, esetleg meg is állítható. Nagyon fontos tudni azt, hogy ennek érdekében a beteg saját maga teheti a legtöbbet. Az első és talán a legfontosabb lépés a dohányzás végleges abbahagyása. A verőérbetegek több mint 80%-a erős dohányos. Gyakoribb a betegség előfordulása a magas vérnyomásos, valamint a cukorbetegségben és a zsíranyagcsere-zavarban szenvedők között. A vérnyomásérték és a vércukorszint rendszeres ellenőrzése és beállítása ezért elengedhetetlenül szükséges, akárcsak a koleszterin- és trigliceridszint-diétával, vagy ha az nem elegendő, akkor gyógyszerekkel történő normális értékek között tartása. Hasonlóan jótékony hatású a rendszeres séta, a megtett út fokozatos növelésével.
Ugyancsak fontos az érsebészeti rendeléseken történő rendszeres ellenőrzés, ami az érbetegeknél évente legalább 1-2 alkalommal indokolt, de fokozódó panaszok esetén nem szabad késlekedni a kontrollvizsgálaton történő megjelenéssel.
Ez is érdekelhet
Bizonyos esetekben a beteg panaszai csak érműtéttel enyhíthetők. Ilyenkor a sebész az elzáródott vagy erősen beszűkült érszakaszt elzáró meszes lerakódást eltávolítja vagy a beteg lábából kivett vénával, esetleg műanyag érrel hidalja át a nem működő érszakaszt. A sikeres beavatkozást követően lényegesen csökkenhetnek a beteg panaszai, de a rendszeres kontrollt és az életmód-változtatásra vonatkozó alapvető rendszabályok betartását ilyenkor sem szabad elhanyagolni. VIII./9., 2000. Szeptember
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
