Több száz tanulmány bizonyította már a rendszeres testmozgás jótékony hatását. Teljesen más azonban a napi fél óra séta, a heti háromszori edzés és a hivatásszerű sport feltételrendszere. Mert míg ahhoz, hogy valaki naponta sétáljon, nem kell semmilyen teszten részt venni, a versenyszerűen sportolók rendszeres sportorvosi vizsgálatát nagyon részletes szakmai útmutató szerint végzik. Akik pedig a kettő között vannak? Nos, rájuk nem vonatkozik kötelező vizsgálat, pedig nagyon nem mindegy, hogy valaki heti háromszor vagy akár többször hogyan és mit mozog, miképp táplálkozik, valamint a szervezetének teljesítőképessége és egészségi állapota milyen.
Miből áll egy sportorvosi vizsgálat?
Áttekintve az Országos Sportegészségügyi Intézet szakmai útmutatóját a sportorvosi alkalmassági- és szűrővizsgálatokra vonatkozóan rögtön megértjük, bármely sportág tekintetében fontos, hogy megfelelő fizikai állapotban legyen az, aki űzi. Ennek rendszeres felmérése pedig nemcsak azért szükséges, hogy megkapják a versenyengedélyt, hanem, hogy kiszűrjék az esetleges kockázatokat, célirányosan fejleszthessék a sportolók képességeit és természetesen sérülések esetén hatékonyabban gyógyíthassák őket.
Minden sportorvosi vizsgálat azzal kezdődik, hogy felveszik a versenyző anamnézisét (kórtörténetét), ám ez nem teljesen olyan, mint például a háziorvosi vizsgálatnál. Itt ugyanis feljegyzik az eddigi sporttevékenységeit, sérüléseit is, de természetesen tartalmazza a dokumentum - melyet egy kérdőív segítségével állítanak össze - a sportoló veleszületett és szerzett betegségeit is. Ezt követi a fizikális vizsgálat, amelynek során megnézik nemcsak a testmagasságot és testtömeget, de az a testalkatot is, kiszámolják a testtömegindexet, és kaliperrel vagy más alkalmas eszközzel meghatározzák a testzsírösszetételt is, mivel a zsír-izom arány egyáltalán nem elhanyagolható tényező, ha sportteljesítményről van szó.
Ezt követi az EKG -vizsgálat. Bár 100 ezer sportolóból mindössze kettő az, akit a statisztikák szerint hirtelen szívmegállás fenyeget, érdemes minimalizálni a kockázatot, amennyire csak lehetséges. Vérnyomás- és pulzusmérésen túl a szívet többféle testhelyzetben is figyelik, hallgatják, hogy van-e esetleg valamilyen betegségre, elváltozásra utaló zörej. Emellett fontos a mozgásszervek (karok, lábak, fej, vállak, ujjak stb.), a tüdő, az idegrendszer és a szem vizsgálata is. Végül vizeletvizsgálatot végeznek. Ennek célja alapvetően nem a doppingolás kiszűrése, hanem például annak kimutatása, hogy fennáll-e anyagcsere- és veseműködési rendellenesség, valamint húgyúti fertőzés. Ezeket a vizsgálatokat 18 év alatt félévente, 18 és 65 között évente, míg 65 év felett ismét szintén félévente kötelező elvégezni.
Rendszeresen, de nem versenyszerűen
Ahogy említettük, sokan vannak, akik rendszeresen, de nem versenyszerűen sportolnak, így nekik nem kötelező a sportorvosi vizsgálat. Mégis érdemes lehet - akár térítés ellenében is - rendszeresen megvizsgáltatnunk magunkat, hiszen, ha például valaki hosszú évekig nem sportolt, túlsúlyos, esetleg dohányzik, és mindenféle vizsgálat, edző és segítség nélkül vág bele az életmódváltásba, azzal nagy kockázatnak teszi ki magát. Egyrészt nem biztos, hogy a szív- és érrendszere bírni fogja a hirtelen jelentkező terhelést, másrészt az ízületei is könnyen sérülhetnek, a csonttörésről és egyéb kockázatokról nem beszélve. Nem véletlenül tanácsolják a szakemberek, hogy konzultáljon életmódváltáskor mindenki legalább a háziorvosával, aki tájékoztathatja a kockázatokról és elvégezhet néhány vizsgálatot is, például az alapvető fizikai-, EKG-, vér- és vizeletvizsgálatokat.
Az se dőljön azonban hátra, aki nem most vág bele a rendszeres futásba, edzőtermi edzésbe, hiszen a testünk folyamatos változásával, esetleg nem megfelelően kezelt korábbi sérülésekkel komoly fenyegetésnek lehetünk kitéve anélkül, hogy sejtenénk, mit kockáztatunk a "megérzés" alapján végzett testmozgással.
Milyen egyéb vizsgálatok javasoltak?
Tartozzunk akármelyik csoportba is, érdemes megfontolnunk, hogy mit tudnak hozzáadni teljesítményünkhöz, hogyan tudják mérsékelni kockázatainkat és miképp tudják megváltoztatni táplálkozási vagy akár edzési szokásainkat az alábbi vizsgálatok, amelyek akár arra is magyarázatul szolgálhatnak, miért gyógyulunk nehezebben, vagy mi áll a teljesítményromlásunk hátterében.
Hormonvizsgálat
A hormonok, különösen a tesztoszteron szerepet játszik az izomépítésben és a zsírégetésben, de nem elhanyagolható a fontossága a hangulat és a motiváció szempontjából sem. Ha a szintje túl alacsony, az magyarázatot adhat a nehéz fogyásra és a lassú izomépítésre. De ugyanígy szerepet játszanak a sportban a férfi nemi hormonok mellett a női nemi hormonok, mint az ösztrogén vagy a progeszteron is.
Mivel a testünk a mozgást egyfajta stresszként éli meg, így fokozott stresszhormon-termelésbe kezd. A két legfontosabb ezek közül a kortizol és az ephinephrine. Mindkettő segít abban, hogy megnövelje az energiaszintünket, fokozza a vérkeringésünket és megemelje a vércukorszintünket testedzés közben. Ha azonban a kortizolszint folyamatosan magas, az megzavarhatja az izomfejlődést, sőt, akár izomvesztéssel is járhat.
Ezeknek a szintjét laborvizsgálatokkal lehet ellenőriztetni, és feltétlenül fontos, hogy az eredmények kiértékelését egy szakember végezze, hiszen egy laikus könnyen félreértelmezheti a különböző hormonszintek jelenlétét a szervezetben. A nők esetében az sem mindegy, hogy a ciklusuk mely szakaszában végzik a hormonvizsgálatot, hiszen akár az is hatással lehet az eredményre.
Pajzsmirigyfunkció
Az anyagcserénket szabályozó pajzsmirigy megfelelő funkciója nemcsak a sport miatt fontos, hiszen egész életünkre hatással van, ha ez a szerv alul- vagy túlműködik. Alulműködése például arra is magyarázat, hogy miért nincs elég energiánk az edzéshez, miért vagyunk ingerlékenyebbek, vagy vannak alvásproblémáink. Sőt, ha a rendszeres diéta és testmozgás ellenére sem apadnak zsírpárnáink, annak hátterében is állhat a pajzsmirigy zavara. A pajzsmirigy működését szintén laborvizsgálat segítségével, vérből tudják kimutatni, mégpedig a FT3, FT4, TSH szintjének ellenőrzésével.
CRP-szint
A vérből kimutatható C-reaktív protein, azaz CRP a testben lévő gyulladások markere. Gondolhatnánk, ha semmi bajom, semmi sem fáj, akkor biztos jól vagyok, miért is csináltatnék erre tesztet? A válasz egyszerű, a sport, a rendszeres edzés ugyanis gyulladást okozhat a szervezetben (például az izomrostokban), vagy fokozhatja a meglévő gyulladásokat, főképp, ha például egy korábbi sérülésünk nem gyógyult még meg, vagy nem megfelelően gyógyult. A CRP rendszeres ellenőrzése visszajelzést adhat egy sérülés utáni felépülésről is, hiszen ha megfelelően gyógyulunk, akkor annak nyoma van e fehérje szintjében is.
Ne vegyük félvállról a vashiányt
A vas egy olyan létfontosságú ásványi anyag, mely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű oxigén jusson el a szöveteinkbe. A sportolás alatt pedig nemcsak a teljesítmény szempontjából, de az izomépítés miatt is alapvető a jó oxigénellátás. Így tehát nem meglepő, ha a szervezet alacsony vasszintje negatívan befolyásolja a sportteljesítményt, hiszen ilyenkor fáradtabbnak érezhetjük magunkat. A testünknek jobban kell küzdenie azért, hogy elegendő oxigént kapjanak a szerveink, ezért van, hogy könnyebben kifogyunk a szuszból és gyakoribbá válhat a szédülés is. Fontos azonban, hogy a túl sok vas sem tesz jót. Ennek az ásványi anyagnak a magas szintje fokozhatja a gyulladást, hozzájárulhat a koleszterinszint megnövekedéséhez, sőt akár a szív- és érrendszer egészségét is befolyásolhatja, ezért nélkülözhetetlen, hogy rendszeresen ellenőriztessük a szintjét, szintén vérvizsgálat során.
Fontos megjegyezni, hogy a vashiány fokozottan fenyegeti a nőket, akik a menstruáció során nemcsak vért, de vasat is jelentős mennyiségben veszítenek. Ha emellé esetleg nem megfelelő étrend miatti egyoldalú táplálkozás társul, akár vashiányos vérszegénység is kialakulhat.
Vitaminok és egyéb ásványi anyagok
A megfelelő táplálékbevitel legalább annyira fontos, mint egy jól összeállított edzésterv. Több olyan vitamin és ásványi anyag is van, amit érdemes rendszeresen monitorozni, ilyen például a magnézium, a D-vitamin és a B12-vitamin is. A magnézium a megfelelő izom, ideg és enzimfunkciókhoz nélkülözhetetlen. A B12-vitamin a vörösvértest képződéshez, az idegrendszer megfelelő működéséhez és az anyagcsere-folyamatok egyensúlyához szükséges, míg a D-vitamin a csontok egészsége, az immunrendszer ellenálló képességének fenntartása és az izomvesztés megelőzése szempontjából játszik fontos szerepet egy sportolónál. A D-vitaminhiány már-már népbetegségnek számít, szintjét érdemes rendszeresen ellenőriztetni a vérvizsgálatok során, hiszen a test általános egészsége mellett alacsony szintje tehető felelőssé az izomgyengeségért, a hangulatingadozásokért és a kóros fáradtságért is. Ezért sem mindegy, hogy mit, mikor és hogyan fogyasztunk, legyen szó akár ételről, akár táplálék kiegészítőkről.
A rendszeres vizsgálatok mellett, főképp, ha vérkép is tükrözi a hiányállapotokat, érdemes dietetikussal együtt összeállítani az étrendünket, ami figyelembe veszi, hogy mit és milyen rendszerességgel sportolunk, és nem utolsósorban, hogy ezzel mi a célunk: fogyás, izomtömeg-növelés, vagy szimplán az elért egészséges és edzett állapotunk fenntartása.
Legjobban: