Bár az inzulinrezisztencia csak az elmúlt években került be a köztudatba, vélhetőleg korábban is gyakori volt – csak éppen nem ismerték fel. Az legalábbis erre utal, hogy a teherbeesés régebben is ütközött nehézségekbe, sokan küzdöttek rendszertelen menstruációval, de ennek okát nem keresték olyan alaposan, mint manapság. Ma már tudjuk, hogy a gyerekvállalás útjában ez a probléma is állhat, így meddőségi gyanú esetén jellemzően megnézik, nem érinti-e a leendő anyukát az IR. Ennek esélye olyan esetekben mindig magasabb, amikor ismertek az inzulinrezisztencia rizikófaktorai. Ilyen például a genetikai hajlam (erre az utalhat, ha a családon belül előfordult már 2-es típusú cukorbetegség), illetve az, ha valaki nem sportol rendszeresen, túl sok cukrot és finomított szénhidrátot fogyaszt, túlsúlyos, stresszes vagy kialvatlan.
Pláne gyanakodni kell inzulinrezisztenciára olyan esetekben, amikor konkrét tünetek is felhívják rá a figyelmet. Ilyenek például az éhségrohamok, az édesség utáni vágy, a fáradékonyság, a hajhullás és a fokozott szőrösödés, a göbös pattanások megjelenése. Amennyiben úgy érezzük, érintettek vagyunk, mindenképpen vizsgáltassuk ki magunkat – magát a problémát vérvétellel diagnosztizálják, amelynél a vércukorszintet és az inzulinszintet veszik górcső alá, illetve viszonyítják egymáshoz.
Intő jelek
Az inzulinrezisztencia azért okoz gondot, mert miatta a sejtekbe nem tud kellő mennyiségben bejutni az azokat tápláló cukor. Mindez amiatt történik, mert az inzulin, ami alapvetően befolyásolja a cukoranyagcserét, nem, vagy csak gyengén tud kapcsolódni a sejtek inzulinreceptoraihoz. Ezt a szervezet azzal próbálja orvosolni, hogy még több inzulint termel, de egy idő után ez sem jelent megoldást, ráadásul visszahat a szervezetre. Kisebb-nagyobb mértékben gátolódhat miatta a petefészek normális működése is, problémás lehet a tüszőérés és a tüszőrepedés folyamata. Ennek szintje nagyban függ az inzulinrezisztencia súlyosságától, és attól is, hogy fönnáll-e egyéb probléma, így elhízás vagy valamilyen nőgyógyászati betegség. Például jó tudni, hogy az IR gyakran társul policisztás ovárium szindrómához (PCOS), ami szintén akadályozhatja a gyerekvállalást. Ilyenkor a két nehezítő tényezőt együtt kell kezelni, ami részben életmódbeli változtatásokkal, részben gyógyszeresen történhet.
Mivel ismert, hogy a rendszeres testmozgás és a megfelelő étrend mindkét problémára jó hatással van, ezekre különösen figyelni kell (ez esetben a megfelelő étrend a szénhidrátbevitel kontrollálását, illetve a finomított lisztet és hozzáadott cukrot tartalmazó élelmiszerek kerülését jelenti). Emellett fontos a megfelelő stresszkezelés és a pihentető alvás. Ha ez indokolt, akkor az IR az inzulinszint gyógyszeres beállításával is rendezhető, a PCOS miatt pedig szükség lehet a tüszőérés külön serkentésére.
Ez is érdekelhet
Folyamatos figyelem
Az inzulinrezisztencia kezelése nemcsak a sikeres fogantatás miatt fontos, hanem azért is, mert ez az állapot a cukorbetegség előszobája. Ezzel kapcsolatban jó hír, hogy nem jár okvetlenül a diabétesz későbbi kialakulásával, ha ugyanis figyelnek rá, ez a folyamat visszafordítható. Mivel az IR a diabétesz mellett növeli a magasvérnyomás-betegség, a szív- és érrendszeri problémák, illetve egyéb nőgyógyászati és endokrinológiai rendellenességek kialakulásának veszélyét is, azt követően is figyelni kell rá, hogy a baba megszületett. És persze a terhesség alatt is, ugyanis a kezeletlen IR növeli a vetélés rizikóját, ilyen esetekben nagyobb eséllyel alakul ki terhességi cukorbetegség is. Utóbbi külön figyelmet érdemel, ugyanis negatív hatással lehet a baba fejlődésére. A veszély minimalizálása miatt hasznos, ha a kismama beszerez egy otthoni vércukormérőt, étkezések előtt és után pedig rögzíti a vércukorértékeit. Ezek az adatok nagy segítséget jelenthetnek a kezelőorvosnak, aki így már minimális eltéréseket is észrevehet.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
