A laktózérzékenységet és a tejallergiát gyakran összekeverik, főképp, mert úgy tűnhet, e két kifejezés egymás szinonimája, pedig korántsem így van. Dr. Justine Butler, a Bristoli Egyetem molekuláris biológia és biokémia szakértője segít elmagyarázni a különbséget.
A kiváltó okokban és a tünetek egy részében egyeznek
A laktózintoleranciát a szervezetben normál esetben megtalálható, a tejben lévő cukor, azaz laktóz emésztéséhez szükséges laktáz enzim hiánya okozza. Ezzel szemben a tejallergia egy túlzott immunreakció a tejben lévő fehérjére. Tehát a kettő között nincs összefüggés, hacsak nem a kiváltó okokra, a tejre és tejtermékekre (vaj, sajt, joghurt stb.) gondolunk.
De tisztázzuk is rögtön a legfontosabbat: mi az a laktóz? A laktóz az nem más, mint az emlősök tejében lévő cukor. Ahhoz, hogy a testünk energiát nyerjen ki belőle, két egyszerű cukorra, glukózra és galaktózra kell bontania, így képesek lesznek felszívódni. Ezt a feladatot a vékonybél sejtjei által termelt laktáz enzim hivatott elvégezni. Ha azonban vékonybelünk nem termeli ezt az enzimet, akkor a laktóz a vastagbélbe kerül, ahol az ott lévő bélbaktériumok elkezdik "erjeszteni", s így hidrogén és egy sor különböző toxin szabadulhat fel belőle.
Mi az a laktózérzékenység?
Maga a laktózérzékenység épp ennek a folyamatnak, illetve az abból fakadó tüneteknek az elnevezése. A gázok és toxinok ugyanis felfúvódást, hasfájást, gyakori szellentést, hasmenést, hányingert, de akár hányást is okozhatnak. Ritkább esetben izom és ízületi fájdalmakat, fejfájást, szédülést, letargiát, rövid távú memóriaproblémákat, szájfekélyeket, egyéb allergiákat, szívritmuszavart, torokfájást, fokozott vizelési ingert, sőt aknét és depressziót is előidézhet. Sőt, vannak jelek, melyek arra utalnak, hogy a vastagbél baktériumai által termelt toxinok összefüggésbe hozhatóak a cukorbetegség, a rheumatoid artritisz, a sclerosis multiplex és néhány ráktípus kialakulásával is.
A laktáz és az elválasztás
Minden ember szervezete termel laktáz enzimet már a születése pillanatától, anélkül ugyanis nem lennénk képesek megemészteni az anyatejet. Ugyanakkor az emlősök mindegyike, de az emberek többségének szervezete - átlagosan 2 éves kor körül - abba is hagyja a laktáz termelést, amikor elválasztják az édesanyjától, azaz befejeződik a szoptatás. Ez teljesen normális, a Föld népességének majd 70 százalékát érinti. Az arányok azonban területenként eltérőek lehetnek. Észak- és Közép-Európában jellemzően 2 és 20 százalék közé tehető a laktózintoleranciával élők száma, míg a mediterrán térségben ez már 40 százalék, Olaszországban pedig, ahol a leggyakoribb, az emberek 56-70 százalékát érinti. Valamivel több ember, a népesség mintegy 65-75 százaléka képtelen megemészteni a tejcukrot Afrikában, Ázsiában pedig egyenesen 90 százalék körüli a laktózintolerancia előfordulása.
A laktáz-perzisztencia egy genetikai mutáció
De miért van az, hogy néhány ember képes az elválasztás után is megemészteni a laktózt, míg mások nem? A "laktáz-perzisztencia", azaz a laktáz enzim termelés megmaradása egy genetikai mutáció eredménye, mely az 5-10 ezer évvel ezelőtti európai és afrikai legeltető törzsektől származik - tehát az evolúció egészét tekintve ez egy viszonylag friss változás. E törzsek leszármazottai képesek megemészteni a tehéntejet anélkül, hogy tüneteik lennének.
Ebben más a tejallergia
A tejallergia teljesen más, mint a laktózintolerancia. Ez egy "klasszikus" allergia, melynek során immunrendszerünk nem megfelelő válaszreakciót ad a tejre, melyet tévesen fenyegetésként érzékel. Ehhez hasonló reakciót válthat ki a pollen, a por, a latex, vagy bizonyos ételekben lévő proteinek. A tehéntejben a legtöbb problémát a kazein nevű fehérje okozza, de egyeseknél a tejsavófehérje is válthat ki allergiás reakciót.
Az általános tünetek között szerepel a gyulladás, a tüsszögés, az orrfolyás, a viszkető szemek, ráadásul a tejallergia tovább klasszikus allergiák - asztma, ekcéma, szénanátha és csalánkiütés - kialakulásának is kedvez. Ezért is érdemes például az ekcéma vagy az asztma kezelésekor ezt is vizsgálni.
Gyakori a gyerekeknél
A tejallergia az egyik leggyakoribb ételallergia a gyerekek körében, az egy évesnél fiatalabb babák 2-7,5 százaléka érintett, bár néhányan 5 éves koruk környékére kinövik. A szimptómák között viszkető kiütések, hasfájás és hányás mellett kialakulhat kólika, hasmenés vagy székrekedés, és orrfolyás. A tünetek gyakran már a tej vagy tejszármazék elfogyasztása után azonnal jelentkeznek, de előfordulhat, hogy akár 72 óra is eltelik, mire kialakulnak, ez pedig nagyban megnehezíti a diagnózist.
Az erre allergiás csecsemőknél akár gyomor-bélrendszeri vérzést is okozhat a tehéntej, ám sokszor olyan kis mennyiségben van vér a székletben, hogy az sokáig nem tűnik fel, hosszútávon azonban akár vashiányhoz, vagy vérszegénységhez is vezethet. A kutatók szerint akár az egyébként egészséges csecsemők 40 százalékát is érintheti a tejalleriga (tejallergia) miatti vérzés. Bár azt még máig nem sikerült kideríteni pontosan, hogy miképp okozza a belek vérzését a tehéntej, de az általánosan elfogadott álláspont szerint ez is a túlzott immunreakció következménye lehet.
Felnőttkorban is kialakulhat
Bár a legtöbb ételallergia gyermekkorban kezdődik, felnőtt korban is kialakulhat. A tejallergia késői életkorban ritkábban jelenik meg, ám a tünetek annál súlyosabbak lehetnek és akár már 0,3 milligramm tejfehérje is kiválthatja. A legsúlyosabb allergiás reakció, az anafilaxiás sokk is kialakulhat ilyen esetekben, ahogyan ritkán a légzési nehézség, a vérnyomás drasztikus esése, vagy akár az azonnali szívhalál is. Alkalmanként a tejallergia azonnali szimptómák megjelenésével is járhat, mint a száj vagy a torok feldagadása, zihálás, köhögés, légszomj, légzési nehézségek. Ezekben az esetekben rögtön orvoshoz kell fordulni.
Mennyi az esély a felnőttkori tejallergia kialakulására?
Vannak tényezők, melyek növelhetik a felnőttkori tejallergia kialakulásának kockázatát. Nagyobb eséllyel alakul ki tejallergiánk, ha:
- vannak más allergiáink;
- ekcémásak vagyunk;
- egy vagy mindkét szülőnknek van étel- vagy más allergiája, mint szénanátha,ekcémavagy asztma;
- Fiatalabbak vagyunk, ugyanis a korral az emésztőrendszer egyre kisebb eséllyel reagál a tejfehérjére, ellenben nagyobb az esélyünk a laktózintolerancia kialakulására.
Hogy derítsük ki, hogy érintettek vagyunk?
Először is, ha arra gyanakszunk, hogy tejallergiánk vagy laktózintoleranciánk lehet, forduljunk háziorvosunkhoz, aki felveszi az anamnézist, lejegyzi a tüneteinket és az alapján rendeli el a szükséges vizsgálatokat.
A laktózintoleranciát több teszt segítségével is ki lehet deríteni. Vannak olyanok, amelyek kellemetlenek, mivel ha valóban érintettek vagyunk, akkor a teszteléshez használt módszer nyomán az oly kellemetlen tünetek kialakulása elkerülhetetlen. Az egyik ilyen laktóztolerancia-teszt során laktóztartalmú folyadékot kell elfogyasztanunk, majd 2 óra elteltével megmérik a vérben található glukóz mennyiségét. Ha nem nő a vércukorszint, akkor az azt jelenti, hogy nem tudjuk megemészteni a folyadékban lévő laktózt.
Hidrogén kilégzéses tesztnek hívják azt a vizsgálatot, melynek során ugyanúgy laktóztartalmú folyadékot kell fogyasztani, ám ilyenkor nem a vért, hanem a kilélegzett levegő hidrogéntartalmát vizsgálják. Amennyiben nem vagyunk képesek megemészteni a laktózt, úgy az a vastagbélbe kerül és az ott található baktériumok erjesztő hatásának következtében jelentős mennyiségű hidrogén szabadul fel a folyamat során, ami kimutatható a leheletből. Ez a két teszt csecsemőknél és gyermekeknél bajosan végezhető, így esetükben jellemzően székletteszt segítségével mutatják ki a bélsárban a megemésztetlen laktóz miatt keletkező laktátsavat.
Fontos tudnunk azonban, hogy az elsődleges laktózintolerancia kimutatására létezik egy gyors és egyszerűbb módszer is, a genetikai laktózintolerancia teszt, amelynek során vérből vagy szájnyálkahártya-törletből vizsgálják, hogy vajon tüneteinket a bélhám laktázaktivitásának genetikai okból történő leállása okozza-e. E vizsgálat nem alkalmas másodlagos laktózintolerancia kimutatására. Utóbbi esetében a laktázaktivitás más alapbetegség - fertőzés, lisztérzékenység, gyulladásos bélbetegség stb. - miatt kialakuló bélhámsejt-károsodás következtében alakul ki, és gyakran csak átmenetileg okoz problémát.
A tejmentes diéta befolyásolhatja az eredményt
A tejallergiát is jellemzően többféle módszerrel lehet vizsgálni. Az egyik a hagyományos Prick-teszt. Ennek során a bőrön ejtenek apró karcolásokat az alkaron és oda cseppentenek az allergén anyagból. Amennyiben ez pozitív eredményt mutat, a vizsgálat befejeződik, ha azonban negatív, akkor folytatódhat szájon keresztüli tejterheléses vizsgálattal.
A másik módszer az úgynevezett nutritív (allergia) panelvizsgálat, melynek során a tehéntej, alfalaktalbumin, béta-laktoglobulin, kazein elleni allergén specifikus IgE szintjét mérik a vérben. Létezik már továbbá olyan molekuláris allergiavizsgálat is, amely nemcsak azt mutatja ki, hogy jelen van-e a szervezetben az adott allergénre adott immunválasz következtében az IgE antigén, de ennek segítségével az is kideríthető, hogy a páciens fokozott rizikójú csoportba tartozik-e, vagy csak enyhe tüneteket okozó "low risk", azaz alacsony kockázatú allergiája van. Utóbbi esetében nem kell olyan szigorúan betartani a tejmentes életet.
A tejallergia vizsgálatoknál arra figyelni kell, hogy ha valaki már egy ideje tejmentes diétát folytat, akkor a vizsgálatok fals-negatív eredményt adhatnak, ezért mindig érdemes a kezelőorvosunkkal vagy a vizsgálatot végző laborral előzetesen konzultálni a teendőkről, hogy elkerüljük a feleslegesen végzett teszttel járó bosszúságot.
Legjobban: