A prosztata egy apró mirigy a férfiak szervezetében, amely bár funkcióját tekintve a szaporodásban játszik szerepet, anatómiai okokból megbetegedései mégis gyakran a vizeletürítésben okoznak problémákat. A dülmirigyként is ismert szerv ugyanis körülöleli a húgycsövet annak hátsó, a húgyhólyaghoz közvetlenül csatlakozó szakaszán. Különféle elváltozásai emiatt szűkíthetik, irritálhatják a húgycsövet, akadályt képezve a vizelet zavartalan elfolyása előtt. Gyakori tévhit, hogy mindez kizárólag az idősebb korosztályt érintheti, valójában azonban fiatalabbak körében éppúgy előfordulnak ilyen jellegű panaszok, még ha némiképp eltérő okokból is. Fontos továbbá hangsúlyozni, hogy akár tünetmentesen is fennállhatnak súlyos prosztataproblémák, amelyek időbeni felfedezéséhez nélkülözhetetlen a rendszeres szűrés.
A prosztata leggyakoribb betegségei
Ami a prosztata leggyakoribb megbetegedéseit illeti, elsőként rögtön érdemes megemlíteni a prosztatitiszt, azaz a prosztatagyulladást. A gyulladás lehet bakteriális fertőzés következménye, és jelentkezhet akut, valamint krónikus formában egyaránt. Az akut bakteriális prosztatitisz láz és hidegrázás mellett jellemzően – akár éjszaka is – gyakori és sürgető vizelési ingerrel, vizeletürítés közbeni égő érzéssel, fájdalommal, továbbá a nemi szervek környékén fellépő fájdalommal, diszkomforttal jelentkezik. Nehézséget okozhat a vizeletindításban, amelynek sugara is gyengébb lehet a szokásosnál, illetve vizeletelakadás is felléphet. Az akut gyulladás a fiatal felnőttek és középkorú férfiak leggyakoribb urológiai betegsége.
Szintén hasonló, de kevésbé intenzív tünetek jellemzik a krónikus, három hónapnál tovább fennálló bakteriális gyulladást. Emellett érdemes megemlíteni a prosztatitisz egy harmadik típusát, a krónikus kismedencei fájdalom szindrómát, avagy angol rövidítéssel a CPPS-t. Vezető tünete a három hónapnál hosszabb ideig tapasztalt diszkomfort és fájdalom a végbélnyílás és herék közötti, valamint az alhasi testtájon, továbbá a hímvessző, a herék és a derék területén. Ugyancsak gyakori az ejakulációt és a vizeletürítést követő fájdalom, de ebben az esetben is jelentkezhet gyakori és sürgető vizelési inger, gyenge vagy akadozó vizeletsugár. Ellentétben a bakteriális eredetű prosztatagyulladással, a CPPS pontos kiváltó oka nem ismert.
A prosztataproblémák és vizeletürítési panaszok alighanem a jóindulatú prosztatamegnagyobbodás miatt fonódnak össze szorosan az öregkorral a köztudatban. Ez nem más, mint a prosztata belső állományának sejtszaporulata. Nem ismert, hogy pontosan mi okozza, de a korral járó hormonális változások valószínűsíthetően közrejátszanak a jelenség kialakulásában. Ötvenéves kor felett már a férfiak átlagosan fele, míg nyolcvan felett mintegy négyötödük érintett. A dülmirigy megnagyobbodásával mind jobban összeszűkül a húgycső, ami vizeletindítási nehézségeket, gyenge és szakaszos vizeletsugarat, gyakori és sürgető vizelési ingert, vizelet-visszatartást és -pangást eredményezhet.
Miről ismerhető fel a prosztatarák?
Az előbbiektől mindenképpen érdemes külön beszélni a prosztatarákról, amely világszerte a második, itthon a harmadik leggyakrabban előforduló rosszindulatú megbetegedés a tüdő- és a kolorektális daganatok után férfiak körében. Magyarországon évente átlagosan több mint 4500 férfinél diagnosztizálják a Nemzeti Rákregiszter adatai alapján. Más rákbetegségekhez hasonlóan a prosztatarák veszélye is részben abban rejlik, hogy korai stádiumban nem ritkán teljesen tünetmentes maradhat. Ez nagyban megnehezíti a korai felismerést, ami érthetően a kezelési lehetőségeket, gyógyulási esélyeket is rontja. A prosztatarák előfordulási aránya az életkor előrehaladtával növekszik. Éppen ezért 45 éves kor felett feltétlenül javasolt minden férfi számára, hogy évente részt vegyen szűrővizsgálaton, beleértve labor- és orvosi vizsgálatot, amellyel időben felfedezhetővé válhat egy panaszmentesen megbúvó daganat.
A prosztatarákszűrés két alappillérre épül. Az egyik alappillér egy vérből kimutatható laborparaméter, az úgynevezett prosztataspecifikus antigén (PSA) meghatározása. Egy olyan fehérjéről van szó, amelyet a dülmirigy sejtjei termelnek, és amely normál esetben csak kis mennyiségben jelenik meg a vérben. Az emelkedett PSA-szint viszont betegségek gyanúját veti fel, ennél fogva további szakorvosi kivizsgálást igényel. Fontos persze hangsúlyozni, hogy a PSA-szint-mérés nem egyenlő a diagnózissal: az emelkedett értékek hátterében a prosztatarák mellett például gyulladás és a szerv jóindulatú megnagyobbodása is állhat. Ezenkívül rosszindulatú elváltozás esetén sem mindig észlelhető számottevő PSA-szint-emelkedés. A laborvizsgálatra érdemes tehát úgy tekinteni, mint egy egyszerűen és gyorsan elvégeztethető, értékes támpontot igen, de teljes bizonyosságot nem nyújtó szűrési módszerre. Éppen ezért legalább annyira fontos a szűrés másik alappillére, az urológiai vizsgálat is, amely során a szakorvos ujjal tapintja ki végbélen át a prosztatát.
Előrehaladottabb stádiumban a prosztatarák is kiválthat vizeletürítési panaszokat, továbbá megjelenhet vér a vizeletben és az ondóban, illetve potenciazavarok is felléphetnek az érintett betegnél. Összességében tehát vizeletürítéshez kapcsolódó panaszokkal mindenképpen javasolt szakembert felkeresni, aki a helyes diagnózis felállítását követően megfelelő kezelési tanácsokat tud nyújtani. Emellett a kor előrehaladtával tünetmentesen is ajánlott rendszeresen részt venni rákszűrésen. A PSA-vizsgálat korábbi európai felmérések alapján mintegy 20 százalékkal képes csökkenteni a prosztatarák miatti elhalálozás kockázatát. Éppen ezért fontos, hogy 45 éves kor felett évente egyszer részt vegyenek a férfiak legalább egy laborvizsgálaton, amelyhez csupán egy vérvétel szükséges.