A szülői generáció gyakorlatilag kérdés nélkül fogadja el, hogy a gépezés rossz, és azt szabályozni kell. A gyerekek pedig nem értik, mi értelme van a képernyőidő-szabályozásnak – mondta Pintér Róbert szociológus, a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa a Qubitnek.
Tagadhatatlan, hogy az egyes korosztályok közötti technológiai szakadék egyre gyorsabban mélyül, és ez olyan helyzet elé állítja a szülőket, amivel ők nem találkozhattak gyerekkorukban. „Míg mi felnőttek még mindig ott tartunk, hogy váltogatunk az online és az offline világ között, addig a most felnövő gyerekek már online bennszülöttek, ez pedig a szülők és gyerekek közötti folyamatos konfliktusokhoz és a gyerekek meg nem értéséhez vezet” – idézte Jiří Zouneket, a brnói Masaryk Egyetem történészprofesszorát a Qubit.
A kütyüzés állandósult
Megjelenése idején az internet eleinte még csak számítógépen volt elérhető, és abból a szempontból is kordában lehetett tartani a használatát, hogy be kellett osztani, ki, mikor és mire használja – emlékezett vissza Pintér Róbert.
A szociológus szerint az első vereséget a szülők akkor szenvedték el, amikor a számítógép bekerült a gyerekek szobájába. De legalább akkor még a vacsoraasztalhoz nem tudták azt magukkal hozni. A 10-15 éve megjelent okostelefonokkal aztán a szülők még egy terepen veszítettek, mert a gyerek már a közös családi programra is magával tudja hozni a mobilját.
Az ajánlások óvatosságra intenek
Bár nehéz kordában tartani, a kütyüzésre azért léteznek ajánlások: az Egészségügyi Világszervezet és az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia szerint a gyerekek 18–24 hónapos korukig egyáltalán ne töltsenek időt képernyő előtt. Az indokok között szerepel az is, hogy képernyő-nézegetés helyett ebben a korban a gyerekeknek még eleget kellene mozogniuk és aludniuk.
Mégis mikor kapjon okostelefont?
Felmerül a kérdés, hogy mikor adjak a gyerek kezébe okostelefont, ha még nem akarom, hogy használja, de már csak neki nincs mobilja az osztályban, és emiatt cikizik – vázolta fel Pintér. És ilyenkor jön, hogy akkor megveszem a gyereknek a telefont, viszont képernyőidőt határozok meg, amire meg a gyerekek vágnak vissza, hogy a szabályok miért csak rájuk vonatkoznak. Mert ugye valójában egyszerre csöppent bele ebbe az új világba a szülői generáció is, aminek a tagjai szintén folyamatosan a telefonjukon lógnak.
„2020-ig tartotta magát az a gyerekek és szülők közötti harc, hogy a pszichológus megmondta: napi 1-2 óránál többet nem lehet képernyőt nézni” – emlékezett vissza Pintér. Ahogy azt felidézte, 2020 márciusában aztán robbant a covidbomba, és minden egyes társas kapcsolat a képernyőn keresztül történt. A legtöbb szülő ezen a ponton feltette a kezét, hogy ezzel már nem tudja felvenni a harcot.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Inkább minőségi, mint mennyiségi szűrést
A gyerekek és a fiatalok sokszor igazságtalannak érzik a szülői hozzáállást, és a kutatások is azt igazolják, hogy a szülőknek fogalmuk sincs, mit csinálnak gyerekeik a digitális eszközeiken – derül ki Mikó Fruzsina, a Corvinus PhD-hallgatójának és Nagy Beáta, az egyetem közgazdász-szociológus professzorának tanulmányából.
Ez is érdekelhet
A kutatók egy magyar kutatásra hivatkozva kiemelték: a szülők leginkább a gépezés idejét próbálják korlátozni, és kevésbé próbálkoznak a minőségi korlátozással. Amikor aztán a gyerekek idősödnek, a szüleik is egyre engedékenyebbé válnak. A külső veszélyek elkerülése és a függőség kockázatának csökkentése szempontjából azonban fontos a helyes internethasználat megtanítása.
