Az eigengrau szabad fordításban azt jelenti: önszürke. A tudományos kutatásokban nem használják a kifejezést, a különféle modern tanulmányokban ehelyett olyan kifejezésekkel találkozhatunk, mint vizuális zaj, sötét zaj, esetleg háttér-adaptáció. Bárhogy is nevezzük azonban, a lényeg ugyanaz – még ha teljes sötétségben vagyunk is, agyunkban akkor sem tökéletes fekete szín fog leképeződni a szemünk által látott, illetve nem látott világról. Ehelyett a szürke egy igen sötét árnyalatát fogja érzékelni – írja az IFLScience.
Maga az eigengrau szó először a 19. században bukkant fel, és legtöbbször az 1887-ben elhunyt Gustav Fechner filozófus-fizikusnak tulajdonítják a megalkotását. Fechner munkássága javát annak szentelte, hogy feltárja az emberi érzékelés titkait. Ami pedig az eigengrauval kapcsolatos elméletét illeti, az egy kísérletsorozatából ered, amelynek során azt kutatta, hogy mi az a minimális ingert, amit még képesek érzékelni az emberek. E kísérletek során megfigyelte, hogy még teljes sötétségben is csupán egyfajta szürkeséget látunk magunk előtt.
Miért nem látunk teljesen feketén?
Miből is ered a jelenség? Nos, a titok nyitja látásunk folyamatában rejlik. Fényérzékelésünkben kulcsszerepet töltenek be a retina fotoreceptorai, az úgynevezett csapok és pálcikák. Előbbiek a fény különböző hullámhosszaira reagálnak, így lehetővé téve a színérzékelést, míg utóbbiak nem tudnak különbséget tenni a színek között, de sokkal érzékenyebbek a fényre. Amikor egy világos térből átmegyünk egy sötét, zárt helyiségbe, látásunk fokozatosan átvált arra, hogy a csapok helyett a pálcikákból érkező jelekre támaszkodjon.
A pálcikák fényérzékelésének alapja egy rodopszin nevű fehérje, amely a fotonokra reagál. Mindazonáltal egyéb okokból is aktiválódhat, akár teljesen spontán. Így aztán még teljes sötétségben is gyenge töltéshullámokat generál, hasonlóan ahhoz, mint amikor fotonokkal érintkezik. Más szóval amikor becsukjuk a szemünket, még akkor is észlelünk egy nagyon minimális vizuális stimulust amiatt, hogy a pálcikák aktivitása sosem áll le teljesen. A rodopszin továbbra is küld jeleket az agynak, amely így halvány fényt érzékel. Végeredményben tehát fekete látvány helyett az eigengrau, azaz önsötét képe vár ránk, amikor kihuny minden fény.
Legjobban: