A makula a látásért felelős ideghártya (retina) központi része, ami a mindennapi életben leginkább használt látási funkciókat biztosítja. Közepe – az úgynevezett fovea – a központi éleslátásért felelős, ezt a területet használjuk, amikor valamire ránézünk. A környező terület pedig egy körülbelül 10 foknyi központi részen biztosítja a látást megfelelő élességben, színességben és gyors információfeldolgozással. Az ezen kívül lévő területek inkább a perifériás látást szolgálatában állnak.
Érdekes módon a makula területén az ideghártyának olyan betegségei gyakoriak, amelyek lényegesen ritkábban jelentkeznek a központi éleslátást biztosított területen kívül. Gyakorlati szempontból a legfontosabb ilyen betegségcsoport az úgynevezett makuladegeneráció, amelynek két formája van: a száraz és a nedves. A száraz makuladegeneráció lényegében előkészíti a súlyos látásromlást eredményező nedves formát, és hosszú időn fennállva, fokozatosan romlik, miközben viszonylag kevés szubjektív tünetet eredményez – magyarázta dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ szemész szakorvosa, glaukómaspecialistája.
Ezt kell tudni a száraz makuladegenerációról
A száraz makuladegeneráció azt jelenti, hogy a makula területén az ideghártya külső rétegeiben – amelyek az ideghártyát kívülről körülölelő és tápláló érhártyához esnek közel – zsírnemű anyagok és melaninpigment-szemcsék rakódnak le szabálytalan mintázatban, és kis területre kiterjedő, úgynevezett pigmenthámleválások alakulnak ki. Ezek az állapotok nem járnak érújdonképződéssel és hegesedéssel. Legtöbbször a hétköznapi élet szempontjából számottevő tünetet sem okoznak. Fontos megérteni azonban, hogy ezek az elváltozások az ideghártya külső rétegeinek működési zavarát jelzik.
A zsírnemű lerakódások olyan sejtszervecskékből keletkeznek, amelyek degeneratív módon tönkrementek. A lerakódott pigment is a károsodott sejtekből szabadul ki. Az állapotnak számos klinikai formája, változata van. A száraz típusú makuladegeneráció valamilyen formája nagyon sok idősebb emberen előfordul, ám súlyos látásromlást csak bizonyos örökletes formák okoznak. Ezek a központi éleslátást rontják, jellemzően a nagyon idős életkorban. Kezelésük jelenleg nem lehetséges.
Miben különbözik a nedves makuladegeneráció?
Az úgynevezett nedves makuladegeneráció a száraz forma talaján létrejövő, további, gyors ütemű látásromlással járó állapot. Kialakulását az életkor növekedése, az öröklött genetikai háttér, az érbetegségek és a dohányzás nagymértékben elősegítik. A legtöbb esetben a betegség néhány hónapos/éves különbséggel mindkét szemet érinti. A károsodott szövetekben kóros erek képződése kezdődik meg. Ezek jellemzően az ideghártyát kívülről tápláló érhártyából nőnek bele az ideghártyába a makula területén, leginkább a makula középső területén, azaz az éleslátásért felelős területen. A kialakuló erek szerkezete nem normális, törékeny, ezért folyadék lép ki belőlük, már az érnövekedés időszakában is. A kilépett folyadék szétválasztja az ideghártya rétegeit, aminek következtében a beteg azt tapasztalja, hogy látása gyors ütemben csökken, torzul. A központi területen a látott kép olyan torzzá válik, mint amilyen az egykori vidámpark elvarázsolt kastélyának homorú és domború tükrein eltorzult tükörképek voltak. Emellett finom szürkés, foltszerű területeket is észlelhet a beteg.
A látás ilyen megváltozása nem specifikus teljes mértékben a makuladegenerációra. Minden olyan eltérés kiváltja, ami a retina központi részének domborulatában valamelyes változást eredményez. Ha azonban a kórok a nedves makuladegeneráció, akkor az állapot gyors ütemben romlik tovább, mivel a kóros új erekből hamarosan kötőszövet lép ki. A kötőszövet hegképződést eredményez, a hegképződés pedig lehetetlenné teszi az ideghártya működését az érintett területen. Ez a központi éleslátás végleges elvesztését eredményezheti. Kezeletlen esetben olyan állapot alakul ki, amelyben az érintett személy jellemzően mind a két szemmel a középső, viszonylag széles területen nem lát semmit, csak körben, oldalra marad meg a látása. Ez a szintű látás azonban a hétköznapi élet feladatainak ellátására már nem elegendő, így funkcionálisan súlyos látásromlás alakul ki.
A szemészeti ellátásban és a szemről szóló ismeretterjesztő írásokban gyakran jelennek meg olyan szakkifejezések, amik a legtöbb embernek nem sokat mondanak. A szem betegségeinek és azok kezelési módszereinek megértéséhez viszont érdemes tisztában lenni legalább néhány alapfogalommal.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Amikor sürget az idő
A makuladegeneráció nedves formájában a változás nagyon gyors: akár napok alatt, is kialakulhat a panaszmentes, normális látásból a súlyosan eltorzult és élességében jelentősen csökkent látás. Nagyon fontos kiemelni, hogy a makuladegeneráció nedves formája jelenleg jól kezelhető, de meg nem gyógyítható betegség. A kezelés azonban kizárólag akkor hatékony, ha a hegszövet még nem alakult ki. A hegeket semlegesíteni és hatásukat megszüntetni a jelenleg rendelkezésre álló módszerekkel és eszközökkel nem lehet. Így tehát a kezelésnek abban a viszonylag rövid időszakban kell megkezdődnie, amelyben a látás már torzul – talán kissé az élessége is romlik –, de a beteg még a hétköznapi életéhez megfelelő minőségű látást tapasztal az érintett szemén. Ilyenkor azonban sok beteg még nem fordul orvoshoz, mert a másik szem a hétköznapi élet látási igényeit kielégít.
„Sokan nem szeretnek orvoshoz járni, az orvoshoz járás időigényes és kellemetlen, így amíg csak lehet, tűrik, tolerálják a betegségeket. Sajnos azonban a nedves makuladegeneráció már alig befolyásolható abban a stádiumban, amiben a beteg már mindenképpen orvoshoz fordul vagy legalább panaszkodik a hozzátartozóinak (hiszen legtöbbször 60 évesnél idősebb vagy jóval idősebb személyről van szó) – magyarázta a szakember.
A nedves makuladegeneráció kezelése alapvetően a szembe adott, hegesedést gátló injekciók alkalmazásából áll. Ezek alkalmazása ambuláns kezelés során történik, és a szükségletnek megfelelően ismételendő. Az injekciók segítségével az éppen képződő kóros új erek elzáródnak, az ödéma megszűnik, a látásélesség pedig az adott szemen, a még elérhető állapoton stabilizálódik. „Ha a beavatkozást hamar kezdjük meg, a látás élessége nagyon jó maradhat. Ha viszont későn indul a kezelés, a súlyosan megromlott látásélességen már nem lehet segíteni” – szögezte le a szemész.
Mit tegyen az, akinek torzul a látása?
A látás torzulását több betegség is eredményezheti. Éppen ezért azt az időablakot célszerű a szemorvoshoz fordulás tekintetében követnünk, ami a leggyorsabban romló, legagresszívebben előrehaladó betegség – vagyis a nedves makuladegeneráció – ellátása esetén szükséges. Ilyenkor sürgős vizsgálat szükséges, amit mindenképpen szemorvosnak és nem pedig optometristának kell végeznie, valamint optikai koherencia tomográfia (OCT) angiográfiás vizsgálat is szükséges. Ez a vizsgálat a hagyományos OCT vizsgálatnál sokkal több információt ad, hiszen az csupán a makula területében megjelenő heget, esetleg ödémát képes kimutatni, míg az OCT angiográfiával az érújdonképződés is kimutatható, mégpedig nagyon korai stádiumban. Ennek ismeretében a kezelést néhány napon belül meg is kell kezdeni.
„Sajnálatos, hogy a hazai gyakorlatban a betegek még gyakran akkor is időkéséssel kerülnek diagnosztizálásra, ha az orvoshoz fordulásuk időben történik. Nem ritkán heteket kell várni a megfelelő OCT vagy CT angiográfiás vizsgálathoz való hozzájutásra, és ez idő alatt a látás vissza nem fordítható módon károsodhat. Éppen ezért fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az említett panaszok észlelése esetén a vizsgálat nem halogatható. Mindenképpen minőségi szemorvosi diagnosztikai ellátásra van szükség néhány napon belül” – emelte ki dr. Holló Gábor.
