Számos betegség megváltoztathatja a látást – átmenetileg, visszatérő módon, vagy akár véglegesen is. Az ilyen állapotok nagy része pusztán szemészeti módszerekkel nem befolyásolható, nem kezelhető. A kivizsgálás és a gyógyítás háziorvos, belgyógyász, neurológus vagy más specialista bevonását is indokolja. Ahhoz azonban, hogy felmerülhessen a betegben a nem szemészeti betegség okozta látászavar lehetősége, ismernie kell azon általános betegségeket, amelyek látásváltozáshoz vezethetnek - mondta dr. Holló Gábor, szemész szakorvos , glaukómaspecialista.
A vérnyomásváltozás átmenetileg elhomályosítja a képet
A vérnyomás gyors és jelentős változása az agy és a szem keringésére is kihatással van. Ilyen esetben a beteg azt észleli, hogy látása kissé homályosabbá válik, csillámló fények jelennek meg, és gyakran a gondolkodása is nehézkesebb lesz. Egyik típusos megjelenése a fenti állapotoknak az, amikor egy általában is alacsonyabb vérnyomású fiatal személy tartós állás során általános értágulatot, és emiatt további vérnyomáscsökkenést szenved el. Elájulás előtt látása elsötétedik, illetve csillámszerű látási élményben van része.
De hasonló látási jelenséghez vezet a vérnyomás nagymértékű, hirtelen emelkedése is. Ebben az esetben azonban nem az erek kitágulása és a vérnyomás esése okozza a csillámszerű látást, a fejfájást, valamint a látás elhomályosodását mindkét szemen, hanem a retinát (ideghártyát) ellátó artériák kóros összeszűkülése (kontrakciója), ami a retina vérkeringésének átmeneti romlását eredményezi.
Fontos azonban megjegyezni, hogy mindkét állapot hatása csak átmenti: a vérnyomás rendeződésével a vérkeringés a szemen belül is helyreáll, és a látás a szokásos mértékűre javul.
Visszafordíthatatlan romlást is okozhat a magas vérnyomás
Tudnunk kell ugyanakkor, hogy a magasvérnyomás-betegség (hipertónia) olyan érszövődményekkel is járhat, amelyek a látás végleges romlását eredményezhetik. Az egyik ilyen szövődmény a magas vérnyomás okozta kis embólusok kialakulása. Ezek forrása a szív, illetve a fő nyaki verőerek. A kicsiny embólusok részben az agyba jutnak el, ahol apró, tünetmentes stroke-állapotnak megfelelő károsodásokat okoznak, de eljuthatnak az ideghártya (retina) artériáiba is. Amikor a retina artériáiban kis embólisok akadnak el, a vérkeringés az érintett területen leáll. Ekkor a látás hirtelen leromlik. Ha a kis embólusok nem aprózódnak fel néhány percen belül, akkor az oxigénhiány miatt elpusztuló idegsejtekhez tartozó látáskiesés véglegessé válik. A látáskiesés térbeli lokalizációja megfelel az elzáródott artéria elhelyezkedésének.
Egy másik, a magasvérnyomás-betegséggel szorosan összekapcsolódó, látásromlást okozó szemészeti szövődmény a szemfenéken kialakuló vénás érelzáródás (vénás trombózis). A vénás trombózis részben a kórosan merev retinális artériafal nyomó hatása, részben a szemen belüli nyomás emelkedése miatt válik gyakoribbá a magas vérnyomással küzdők körében, valamint idősebb korban és glaukóma (zöld hályog) miatt. Hipertónia esetén az érfal vastagabb, ezért ahol az artéria vénával találkozik a retinában, ott a véna laza falát a merev artéria benyomja, beszűkíti. Így a véráramlás lelassul, és könnyen kialakul teljes elzáródás, trombózis.
A zöld hályog az egyik leggyakoribb és legnagyobb figyelmet érdemlő, visszafordíthatatlan látásromlással járó szemészeti betegség, amelyben az esetek jelentős részében a szem belső nyomása megemelkedik. A megemelkedett szemnyomás nem pusztán az ideghártya idegsejtjeit pusztítja el (ami a zöld hályogos látásromlás és vakság fő oka), hanem lassítja a szemen belüli vérkeringést is, mivel a retina ereiben a megemelkedett külső környezeti nyomás ellenében kell továbbítani a vörösvértesteket. Ha valakinél szemfenéki trombózis alakul ki (típusosan az élet második felében) akkor nem pusztán a vérnyomását kell rendezni és a véralvadásgátló kezelését bevezetni belgyógyász/kardiológus által, hanem optikai koherencia tomográfiát, optikai koherencia tomográfiás angiográfiát és látótér vizsgálatot is tartalmazó, részletes glaukóma irányú kivizsgálást is célszerű végeztetni.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Cukorbetegség és látásromlás kapcsolata
A cukorbetegség Magyarországon is népbetegségnem számít. Ennek ellenére a nem inzulinfüggő cukorbetegek szénhidrát-beállítása általában messze elmarad a kívánatostól. Ennek az egész szervezetre és a szem ideghártyájára nézve is számos kóros következménye van, amelyek látásromláshoz, vaksághoz is vezethetnek. Ilyen szövődmény a szemen belüli kóros érképződés, a másodlagos szemnyomás emelkedése, a glaukóma, a vérzések kialakulása és az ideghártya ödémássá válása. Ezek az állapotok végleges látásromlást eredményeznek, ám kezdetben a változó látásromlás megjelenése a jellemző. A változások részben az ideghártyán, részben az ideghártya előtt, az üvegtestben kialakuló kisebb vérzések miatt jönnek létre. Ezek porszerű felhőként homályosíthatják el el a látást. A zavaró tényezők eleinte még megszűnnek, mivel a vörösvértestek a későbbiekben felszívódnak. Később, ismétlődő és egyre nagyobb üvegtesti vérzés esetén azonban beavatkozás nélkül a homály már nem tüntethető el.
Kezeletlen vagy rosszul kezelt diabétesz esetén ráadásul az erek áteresztő képessége kórosan fokozódik, ezért folyadék lép ki az erekből a környező szövetekbe, így az ideghártyába is. Ez retinaödémát eredményez. Emiatt az ödémás területen keletkező kép torzul, homályossá válik. Megfelelő diabetológiai és szemészeti kezeléssel, korai stádiumban az átmeneti szemészeti tünetek általában rendezhetőek.
Szivárványhártya-gyulladás is állhat a háttérben
A szivárványhártya (írisz) gyulladása viszonylag gyakori állapot. A legtöbb esetben immunológiai reakció indítja el. A szivárványhártya erezete összetett, sok apró ér található ezen a területen. Ezeken az immunkomplexek fennakadnak, és helyben gyulladást váltanak ki – akkor is, ha a gyulladás eredete a szervezet távoli részein keresendő. A gyulladás kialakulása után a szem elülső része vérbővé válik, a szem jól láthatóan vörös lesz, a beteget pedig kifejezetten zavarni kezdi a napfény és a mesterséges világítás fénye (fénykerülés). A szivárványhártya-gyulladás lehet súlyos – amikor a tünetek drámaiak és fokozódnak –, de lehet enyhe is, sőt akár magától is elmúlhat. Utóbbi esetben változó módon hol rosszabb, hol jobb a homályos látás és a szemfájdalom.
Nagyon fontos, hogy ha a fent felsorolt panaszok bármelyikét észleljük, mielőbb felkeressünk egy a szemorvost, és alapos kivizsgáláson vegyünk részt. Ha ugyanis kiderül, hogy a látásromlásnak nem szemészeti okai vannak, akkor a szervezet más részeit érintő alapbetegséget kell megtalálni és kezelni – látásunk érdekében is.
Legjobban: