Szépen, lassan öl meg a szmog?
Bár sem a probléma, sem az érintettségünk nem új, az uniós normáknak megfelelően mostanában új kifejezéseket vagyunk kénytelenek megtanulni: légszennyezési határérték , szállópor-koncentráció, szmogriadó. Úgy tűnik azonban, a köztudatban, sőt, a sajtóban is sok a félreértés ezekkel kapcsolatban, keverednek a fogalmak. Nézzük át együtt, miről is van szó, milyen veszélyek leselkednek ránk a levegő fokozódó szennyezése miatt!
Télen, nyáron szmog
A "füstköd" jelentésű szmog szó az angol nyelvből terjedt el Európa-szerte. Nem véletlenül, hiszen az angoloknak, pontosabban a londoniaknak gyűlt meg először a bajuk a levegőszennyezéssel. Szmogról akkor beszélünk, amikor a légszennyezési mutatók koncentrációja tartósan és jelentékenyen meghaladja az előírt határértékeket. A füstköd összetevői közül a legfontosabb, legtöbbet vizsgált a nitrogén-dioxid (NO2), a kén-dioxid (SO2), a szén-monoxid, az ózon és az ún. szállongó részecskék, amelyek közül legfontosabb a PM 10, azaz a 10 mikronnál kisebb részecskék.
Megkülönböztetjük a téli vagy londoni, illetve a nyári vagy Los Angeles-i szmogot. A téli elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok (szén, olaj, gáz) égéstermékeiből származik, jellemzően nedves, párás levegő és szélcsend idején alakul ki. A nyári szmog elsősorban a gépjárművek kipufogóiból ered, legfontosabb összetevői az ózon, a nitrogén-dioxid és a szén-monoxid. Szélcsendes, napos időben jön létre.
Hogy ez mennyire általános probléma világszerte, legjobban az mutatja, hogy a félmilliónál több lakost számláló városok mintegy 80 százalékában a levegő szennyezettsége évente legalább egyszer túllépi az Egészségügyi Világszervezet által megállapított határértékeket. Ugyanakkor a hosszabb távú egészségkárosító hatáshoz, például a légzőszervi károsodáshoz, a határérték alatt maradó értékek is elégségesek.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Nem egyszerűen por
Az első budapesti szmogriadó oka az volt, hogy a levegő szállongó por tartalma meghaladta az egészségkárosító határértéket. Sok tévedés forgott közszájon ez alkalommal, hiszen a köznyelvben a por szó a könnyen leülepedő, homokszerű, legfeljebb a szél által felkavart finom részecskéket jelenti, pedig ennél sokkal veszélyesebb az, amely a levegőben lebeg, nehezen ülepszik le, mert szemcséi a 10 mikrométer átmérőt sem érik el.
A Particulate Matternek (PM) nevezett szálló por 10 mikrométer átmérőjűnél kisebb szemcséi lejutnak az alsó légutakba, a 2,5 mikrométernél is kisebb átmérőjű, "finom" porszemcsék (PM2,5) pedig még a tüdő léghólyagocskáiba is, ahonnan nagyon nehezen ürülnek ki. Ez a por égési termékekből, szerves vagy fémrészecskékből áll, nehézfém, azbeszt is található benne. Az egészségkárosító hatású összetevők legfontosabb forrásai a gépjárművek (különösen a dízelmotorok) kipufogói és a széntüzelés. A szálló por még a legkisebb mennyiségben is káros, a koncentráció megemelkedése után pedig fokozottan izgatja a nyálkahártyákat, köhögést és nehézlégzést válthat ki.
A tüdőbe kerülve gyulladásos folyamatot indíthat el , aminek következtében növekszik a vér alvadékonysága, vérrögösödés léphet fel. Gyakoribbak az asztma- és a krónikus légcsőhurut-fellángolások, nő a szív-érrendszeri megbetegedések száma, és ha a veszélyesnek minősített kategóriát is eléri a koncentráció, az egyéb halálokok miatti halálozás is növekedhet. A levegő szállópor-tartalma hosszú távon a várható élettartam jelentős csökkenését idézi elő, a szív- és érrendszeri, a légzőszervi betegségek, valamint a tüdőrák miatti halálozás növekedése miatt. A levegőszennyezés káros hatásai leginkább a 14 év alatti gyermekeknél jelentkeznek. Nyáron az ózon és a PM10 (a kis szemcseátmérőjű por) koncentrációjának emelkedése, télen pedig magasabb kén-dioxid- és a PM10-tartalom megemelkedése okoz nagyobb számban asztmás rohamokat.
A görcskeltő kén-dioxid
A levegőbe kerülő szennyezőanyagok között kiemelt fontosságú a kén-dioxid (SO2) is, amely elsősorban a ként tartalmazó fosszilis tüzelőanyagok (szén, kőolaj, földgáz) elégetésekor keletkezik. A kibocsátásában a fő bűnös az energia ipar (fűtőművek, erőművek), a háztartási széntüzelés és a közúti közlekedés. Örvendetes viszont, hogy a technika fejlődésével, a modern berendezések, gépjárművek használatával az utóbbi időben jelentősen csökkent a kéndioxid kibocsátás.
A levegőbe kerülő kéndioxid egészségkárosító hatásai már régóta ismertek. A magas koncentrációjú kén-dioxid belégzése esetén a légutak görcsös állapota alakul ki. Az asztmában szenvedők hevesebben reagálnak, mint az egészséges emberek. A kén-dioxid izgatja a légzőrendszert, hörgő összehúzódást és csökkent tüdőfunkciót okoz.
A szépnevű ózon is veszélyes
Az "ózondús hegyi levegő" irodalmi kifejezés, de egy tévedésen alapul: valójában az ózontartalom egyáltalán nem egészséges , vonzó körülmény, hanem a szmog egyik igen ártalmas összetevője. A talajközeli ózon elsődleges szennyezőanyagokból (a gépjárművek kipufogógázaiból származó nitrogén-oxidokból és illó szerves vegyületekből, valamint az oldószerekből) fotokémiai úton, napsugárzás hatására képződik.
Az ózon kellemetlen szagú, izgatja a szemet és a légzőszervek nyálkahártyáját, súlyosbítja a krónikus betegségeket, elsősorban a hörghurutot és az asztmát . Egészséges embereknél is jelentősen csökkenti a tüdőfunkciót, amit émelygés, hányinger, köhögés, mellkasi fájdalmak kísérhetnek. Az ózon a légzőszervek gyulladását is kiválthatja. A pollenallergiás betegek tüneteit jelentősen súlyosbíthatja a magas ózonkoncentráció.
Szén-monoxid
A szén-monoxid (CO) színtelen és szagtalan, redukáló hatású gáz. A szénvegyületek tökéletlen égése során, elsősorban belsőégésű motorokban keletkezik. A közlekedés okozta légszennyezés egyik alapvető paramétere.
Ez is érdekelhet
A szén-monoxid gyengíti a vér oxigénszállító képességét, oxigénhiányos állapot kialakulását okozhatja. A szén-monoxid-mérgezés tünetei a fejfájás, hányás, súlyos esetekben eszméletvesztés és halál - bár a rövid ideig tartó szén-monoxid-belélegzés hatása visszafordítható. Az idült hatások tünetei: fejfájás, szédülés, álmatlanság, szívtáji fájdalmak, idegrendszeri tünetek, a szívinfarktus gyakoriságának növekedése.
