Ha sportsérülésekről vagy sportbalesetekről beszélünk, legtöbbször az akut sérülésekre gondolunk. Ezek a pontosan meghatározható, hirtelen, külső vagy belső nagy erőhatás következtében kialakuló traumák, melyek közt gyakoriak a zúzódások, rándulások, ficamok , szakadások, törések vagy izomhúzódások. Jellemzően elég egy rossz mozdulat, és már meg is van a baj: az éles fájdalom miatt a sportolás folytatása szinte azonnal lehetetlenné válik, de jó hír, hogy a nagy ijedség ellenére az akut sportsérülések legtöbbje maradéktalanul begyógyul. A hobbisportolók körében főként a láb ízületeit (boka, térd, csípő) érintő sérülések a gyakoriak - ami nem meglepő, hiszen sportolás közben a testsúlyunk java része a lábainkra terhelődik -, különösen a hirtelen helyváltoztatással járó sportok esetében, mint amilyen a kosárlabda, tenisz, síelés, de az ugrálással, ütközéssel járó sportágak (futás, kézilabda, jéghoki) sem veszélytelenek.
Mi több, a legártalmatlanabbnak tűnő mozgások közben is fennáll a sérülés minimális kockázata, hiszen akár gyaloglás közben is léphetünk annyira rosszul, hogy kimenjen a bokánk, vagy az is elég, ha kocogás közben megbotlunk valamiben, és rosszul érkezünk a talajra. Az enyhébb sérülések - horzsolások, zúzódások , rándulások - esetében elegendő lehet az otthoni lábadozás és kúrálás, ám az olyan komolyabb problémák, mint például a ficam, az izomszakadás vagy a csonttörés ellátása már orvosi feladat. Mindkét esetben fontos, hogy türelmesek legyünk és adjunk elegendő időt a testünknek a regenerálódásra, mert ha idő előtt térünk vissza a sportoláshoz, a tünetek akár rosszabbodhatnak is, miközben újabb sérülésveszélynek tesszük ki magunkat.
Amikor túl nagy a terhelés
Amíg a hobbisportolók inkább az akut sérülések kialakulásától tartanak, a hivatásos sportemberek jól tudják, hogy az úgynevezett túlterheléses sérülések az igazán alattomosak, mert fokozatosan nehezítik meg az életünket, és megfelelő kezelésük igen összetett feladat. A túlzott vagy helytelen terhelés hatására kialakuló mikrotraumák kezdetben enyhébb, majd egyre erősödő panaszokat okoznak, és bizony a hobbisportolóknál is gyakran előfordulnak. Leggyakoribb kiváltó okuk a sportolás módjában, intenzitásában vagy időtartamában bekövetkezett változás, nem ritkán egy-egy sportághoz kapcsolódóan figyelhető meg a kialakulásuk, ami az elnevezésükben is visszaköszön. Bár a túlterheléses sérülések diagnosztizálása nem mindig egyszerű, fontos, hogy ne legyintsünk a panaszokra, mert megfelelő kezelés hiányában akár maradandó elváltozást is okozhatnak. A túlterheléses sérülések közt a legismertebbek a következők.
- Futótérd
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A nem megfelelő sportcipő, a statikai elváltozások (például lúdtalp, térd tengelyeltérései), a túlterhelés és a kemény felületen (betonon, aszfalton) vagy lejtőn végzett futás is előidézheti az úgynevezett futótérdet, orvosi nevén a patellofemorális szindrómát. Ez a típusú térdfájás olyan sportolóknál is jelentkezik, akik gyakori, kemény földet éréssel, ugrálással járó tevékenységet űznek. Ők kezdetben tompa, majd egyre fokozódó, égő fájdalomra panaszkodnak, főleg hosszabb távok megtétele után, emellett gyakori, hogy a térdízület megduzzad, érintésre is érzékennyé válik. Ennek kiváltó oka, hogy mozgáskor a térdkalács erőteljesen a combcsonthoz dörzsölődik, így gyulladás alakul ki. A futótérd jellegzetessége, hogy bizonyos típusú mozgások, úgymint a lépcsőzés, a guggolás, a térdelés és a hosszas egy helyben ülés fokozzák a fájdalmat. Fontos, hogy térdfájás esetén ne erőltessük a futást, mert azzal tovább ronthatunk a helyzeten! Legyünk türelmesek, pihentessük és jegeljük a sajgó térdet 3-4 hétig, majd ha elmúlt a gyulladás, fokozatosan újra terhelhetjük a lábunkat. Segíthet, ha a térd körüli izomzatot célzottan erősítjük, az edzett izmok ugyanis segítenek stabilizálni, megtámasztani a térdízületet. Fontos azonban, hogy feltárjuk a kiváltó okot, e nélkül ugyanis könnyen kiújulhat a panasz - az esetleges láb-, boka-, térd- és csípőproblémákat ortopéd szakorvos és gyógytornász segíthet kiküszöbölni, míg a számunkra megfelelő futócipő kiválasztásához az erre szakosodott üzletekben kérhetünk segítséget. Súlyos vagy kiújuló probléma esetében gyógytorna, orvosi injekciókúra vagy végső esetben műtét segíthet megszabadulni a fájdalomtól.
- Golf- és teniszkönyök
A két sérülés tüneteiben és kiváltó okaiban nagyon hasonló, ám mégsem teljesen ugyanolyan: a golfkönyök esetében az alkar hajlító izmaiban, míg teniszkönyök esetén a feszítő izmokban keletkeznek mikroszkopikus szakadások, de íngyulladás és végső soron csonthártyasérülés is kialakulhat. Ezek kiváltó oka az egyoldalú terhelés (sportolóknál jellemzően az ütőt tartó kézben jelentkezik a fájdalom), ám nem csupán az ütős labdajátékok következtében alakulhatnak ki a panaszok, hanem az olyan monoton, ismétlődő mozdulatokat igénylő tevékenységek végzése közben is, mint például az ásás, a nehéz dolgok emelése vagy akár a gépírás. A fájdalom kezdetben a csukló mozgatásakor jelentkezik, nehézkes lehet a szorítás, a tárgyak megfogása, felemelése, később azonban már nyugalmi állapotban is kellemetlenné válik a panasz. Ez esetben is elsősorban a pihentetés hozhat enyhülést, a sajgó kart nem szabad túlerőltetni. Jegeléssel, fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel javíthatunk az állapotunkon, súlyos esetben fizikoterápia vagy akár műtéti megoldás is szóba jöhet.
- Úszóváll
Ez az elnevezés a vállat érintő mozgásszervi panaszok gyűjtőneve - és akárcsak az előbbi sérüléseknél, úgy ez esetben sem kizárólag egy sportághoz kapcsolhatók a tünetek. A fájdalmas panasz azon sportok és tevékenységek velejárója, amelyek során a kart sokszor kell a fej fölé emelni, így az úszók mellett a kosár- és röplabdázók, a teniszezők, a triatlonisták, sőt a szobafestők körében is gyakori az úszóváll kialakulása. Ilyenkor a vállízületben és az azt körülvevő struktúrákban alakul ki valamilyen elváltozás, ami lehet porcsérülés, a rotátorköpeny inainak sérülése, lágyrészgyulladás, a váll instabilitása, a perifériás idegek gyengesége, izomrövidülés vagy akár a nyakcsigolyák elváltozása is. A tünetek a pontos kiváltó ok függvényében változhatnak, de általánosan jellemző a kar és a váll mozgatásakor jelentkező fájdalom . Ilyenkor mihamarabb tehermentesíteni kell az érintett vállat, semmiképp se erőltessük a további edzést! A jegelés, a fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő szerek, valamint a kar felkötése enyhítheti a panaszokat, de súlyos vagy visszatérő fájdalmak esetén injekciókúra, fizikoterápia vagy műtét is szükséges lehet. A felépülést követően gyógytornász segíthet megerősíteni és nyújtani a felkar és a váll izmait, emellett nem árt szakértővel áttekinteni a korábban alkalmazott mozgástechnikát, a helytelenül kivitelezett gyakorlatok miatt ugyanis kiújulhat az úszóváll.
Mit tehetünk a megelőzés érdekében?
A sportsérüléseket megelőzni mindig kifizetődőbb, mint kezelni, ezért a legjobb, amit tehetünk, ha már az első pillanattól szem előtt tartjuk a biztonságos testmozgás alapszabályait. Amennyiben van rá mód, a kezdőknek érdemes az első pár alkalommal edző, sportorvos vagy mozgásterapeuta segítségét kérni, a szakember felhívhatja a figyelmüket arra, ha valamit rosszul csinálnak, kijavíthatja az esetleges hibákat, rossz testtartásokat. Az ismétlődő mozgásokat igénylő sportoknál (futás, biciklizés, teniszezés) ez elengedhetetlen, egy rosszul berögzült mozdulat ugyanis hosszú távon komoly károkat okozhat, és minél inkább hozzászokunk, a későbbiekben annál nehezebb lesz áttérni a helyes mozdulatok gyakorlására.
Bár az edzők és sportszakemberek nem győzik elégszer hangsúlyozni a fontosságát, sokan még mindig elbliccelik a bemelegítést , és úgy gondolják, átöltözés után egyből belevághatnak a mozgásba. Pedig nem elég fejben ráhangolódni a sportolásra, a testnek is időt kell hagyni ahhoz, hogy felkészüljön a rá váró terhelésre. Ha "hideg", merev izomzattal kezdünk sportolni, jóval nagyobb lesz a rándulások, húzódások és egyéb sportsérülések kockázata. A bemelegítés során növekszik az izmok hőmérséklete, gyorsul a keringés, fokozódik a szívműködés és javul az izom-ideg koordináció, ennek köszönhetően az izmok és az ízületek rugalmasabbá, hajlékonyabbá válnak, és nem fáradnak el olyan hamar. Vagyis az alapos bemelegítés gondoskodik arról, hogy biztonságosabban és hatékonyabban edzhessünk - vétek lenne hát lemondani róla!
Szintén gyakori hiba a nem megfelelő felszerelés használata - pedig egy rosszul megválasztott sportcipő is többszörösére növelheti a sérülésveszélyt. A nem megfelelő alátámasztást nyújtó lábbeli rövid és hosszú távon egyaránt káros lehet, az instabilitás következtében nő az elesés és a bokaficam kockázata, és ha tartósan abban sportolunk, nemcsak a lábunk, de a térdünk, a csípőnk és akár a gerincünk egészségét is kockára tehetjük. Épp ezért elengedhetetlen, hogy beruházzunk egy, a választott sportágnak megfelelő sportcipőbe, amelynek kiválasztásához érdemes szakértő segítségét kérni. Nem árt azt is tudatosítani magunkban, hogy a sportcipőknek is van szavatosságuk, az elhasznált, kopott darabok ugyanúgy növelik a sérülésveszélyt, ezért bármennyire is a szívünkhöz nőtt a kedvenc lábbelink, időnként muszáj lecserélni egy új párra.
Az állóképességi sportot űzők hajlamosak megfeledkezni az erősítő gyakorlatok fontosságáról, pedig az edzett izomzat számos, jellemzően fáradásos sérülés elkerülését elősegíti. A szakértők szerint érdemes kiemelt figyelmet fordítani az ízületek körüli izomcsoportok fenntartására, erősítésére, ezzel stabilizálhatjuk, védhetjük a sérülékeny ízületeket. Különösen 40 felett érdemes nagy hangsúlyt fektetni a rendszeres mozgásra és az izomerősítésre, ebben az életkorban ugyanis a csontsűrűség lassan csökkenni kezd - ezt a folyamatot is segít kordában tartani a fokozatos terhelés és az aktív mozgás.
Legjobban: