Lágyrészek alatt azoknak a szöveteknek az összességét értjük, amely a szervezet mozgásában, bizonyos szervek védelmében és táplálásában vállalnak szerepet. Az emberi szervezet össztömegének közel felét teszik ki: a zsír- és kötőszövet, az izmok és inak, illetve az érhálózat is testünk minden részében megtalálható, így betegségeik is több helyen okozhatnak tüneteket.
Sokszor persze még azt sem könnyű eldönteni, pontosan hol és mi fáj, hiszen például az izomsérülések miatti, illetve az ízületek körüli lágyrészekbe kisugárzó fájdalom hasonló módon jelenik meg. Ezek a betegségek általában jól gyógyíthatóak, kezeletlenül viszont komoly szövődmények is kialakulhatnak, így fontos figyelni az árulkodó tünetekre. Alább a lágyrészben jelentkező panaszok leggyakoribb okait gyűjtöttük össze.
Izomfájdalmak: gyakori a túlerőltetés
Az izomban érzett fájdalom mögött túlerőltetés, illetve valamilyen sérülés is állhat. Ha a panaszok főként mozgás, illetve az izom megfeszítése közben jelentkeznek, valószínűleg az előbbi lehet a kiváltó ok. Túlerőltetés azonban nem csak az edzőtermekben történhet meg, sőt: az irodai munkát végzők a számítógép előtt ülve természetellenes, görnyedt tartást vesznek fel, ami megviseli a nyaki és válli terület izmait, így azok begörcsölhetnek, és komoly fájdalmakat okozhatnak. Ráadásul, ha az izmok elfáradnak, kevesebb erőt tudnak csak kifejteni, ami miatt az ízületekre nagyobb terhelés hárul. Emiatt pedig az izomfájdalmak komoly ízületi gyulladásokhoz is vezethetnek. Ilyen esetben nem feltétlenül kell orvoshoz fordulnunk, az izmok átmozgatásával, masszírozásával javíthatjuk a véráramlást az érintett részeken, amivel gyorsan csökkenthető a fájdalom. A panaszokat enyhítheti egy forró fürdő is, vagy az, ha egy meleg vizes palackot néhány percig az érintett részre szorítunk.
Hogyha az izom valamilyen baleset miatt szenved sérülést, az érintett rész megduzzad, mozgása korlátozottá válik, és vérömleny is keletkezhet benne. Súlyosabb esetben az izom el is szakadhat - ez legtöbbször a vádli bizonyos részén történhet meg egy szerencsétlen, hirtelen mozdulat miatt. Bár a baleset miatti izomfájdalom enyhítésére is vannak bizonyos vény nélkül kapható készítmények, az ilyen panaszokkal mindenképp keressük fel a háziorvosunkat, aki a kezelés módjáról dönthet, vagy elirányíthat a megfelelő szakemberhez.
Izomfájdalmat okozhat még valamilyen vírusfertőzés is (például az influenza), ez azonban csak addig érződik, míg az alapbetegség többi tünete is problémát okoz. Ha a szervezet leküzdi a vírust, a fájdalom is alábbhagy.
Nagyon sokakat eltántorít a rendszeres sportolástól az, hogy másnap fájnak, sajognak az izmaik, minden mozdulat kellemetlen. Pedig ez egy teljesen természetes folyamat, ráadásul nagy szerepe van abban, hogy az izmaink fejlődjenek.
Ínhüvelygyulladás: az egér is tehet róla
A betegség elsősorban az ujjak, a kézfej és az alkar inait érinti, és a sokszor ismétlődő munka váltja ki - gyakori lehet például az irodai munkát végzők körében az egérhasználat és a gépelés miatt. Ilyenkor az egyoldalú terhelés hatására a folyadék mennyisége megszaporodik a belhártyában, az ínhüvely pedig felduzzad.
A betegség tipikus panasza az ínhüvelyt érintő, hirtelen fellépő fájdalom és duzzanat, ami leggyakrabban a kézen és a csuklóban jelenik meg. Előfordulhat, hogy a gyulladást valamilyen fertőzés (például TBC) váltja ki, ilyenkor a panaszokat láz is kísérheti. Az érintett területet nyugalomba kell helyezni: ehhez általában elegendő a fáslizás, de súlyosabb esetben rögzítősín, vagy gipsz is kerülhet a végtagra. A teljes gyógyulás hetekig is eltarthat, ami alatt a fájdalom is vissza-visszatérhet. A visszatérő ínhüvelygyulladás néha első jele lehet a később kialakuló krónikus sokízületi gyulladásnak.
Íntapadások: bárkinél kialakulhatnak
Az íntapadások helyén jelentkező fájdalmas gyulladásokat összefoglaló néven enthesopathiáknak nevezzük. Ezek közül az egyik legismertebb az úgynevezett teniszkönyök , ami a felkarcsont külső alsó része, az úgynevezett epikondilusz gyulladásával jár, és az itt eredő izmok túlzott igénybevétele miatt a könyökben és az alkar külső hátsó felén okoz fájdalmat.
A panasz nemcsak a nevében viselt sport űzése miatt jelentkezhet, de gyakorlatilag mindenkinél kialakulhat, akinek a könyöke túlzottan igénybe van véve, sőt fizikai terheléstől függetlenül is felléphet. A betegséget a sérült rész tehermentesítésével, illetve gyulladáscsökkentő-fájdalomcsillapító készítményekkel kezelhetjük.
Nyáktömlők gyulladása
A nyáktömlők testünk számos pontján (például a vállban, könyökben vagy a térdben) védik a csontos kiemelkedéseket a sérülésektől. A túlerőltetés hatására azonban ezekben is felszaporodhat a folyadék mennyisége, és gyulladás alakul ki. Leggyakrabban a térdben jelentkezik, különösen bizonyos szakmát végzők (építőiparban dolgozók, takarítók) körében. A térdhajlatban jelentkező nyáktömlő gyulladás neve a Baker-ciszta. Előfordulhat az is, hogy a bursitis valamilyen bakteriális fertőzés nyomán jön létre, vagy gyulladásos reumás megbetegedés, illetve köszvény váltja ki.
A burzitisz mindegyik típusa többnyire hatékonyan kezelhető műtét nélkül. Segíthet például az érintett rész jegelése, illetve gyulladáscsökkentők és antibiotikumok is enyhíthetik a panaszokat. Fontos emellett az is, hogy a gyulladt részt pihentessük, ne tegyük ki további terhelésnek.
Segíthetnek a nem-szteroid gyulladáscsökkentők
Az említett lágyrész-fájdalmak kezelésében kiemelt szerep jut a nem-szteroid gyulladáscsökkentő szereknek (NonSteroidal Anti-Inflammatory Drug, röviden NSAID), amelyek főként a gyulladásos ízületi megbetegedésekben nyújthatnak segítséget, és enyhíthetik a lágyrészben tapasztalt fájdalmat is. Gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatásuk mellett ezek a készítmények a lázat is csillapíthatják.
A nem-szteroid gyulladáscsökkentő közé tartoznak az acetilszalicilsav mellett többek között az arilpropionsav származékok; az ibuprofen, a naproxen, a ketoprofen, az ecetsavszármazékok képviselői; a diclofenac, az indometacin, az enolsavak mint a piroxicam és a pirazolon-származékok, illetve a fenamátok. Hogy melyiket alkalmazzák, függ a betegségtől, a fájdalom szintjétől és az egyéni rizikótényezőktől is.
Legjobban: